Versek a reményről
Csak álmok és vágyak, mik az embert kábítják,
S vonszolják szegény vakot unos és untalan,
Kergetik, üldözik, vonzzák és csábítják,
S ha valaha volt is útja, mára úttalan,
Csak a körülötte rajzó legyekre vadászik.
Köröttünk rideg, dermedt, vak sötétség
Káprázik szemünk a villogó ablakokra
Emberszívekben igazság, béke, szépség
Gyakran gondolunk jövőnkre az utódokra
Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetre
Emberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?
Akkor is játszanod kell ha nincs közönség,
piszkosul fáj, hogy nincs közönség,
de akkor is add magad,
add és add, és harmadszor is csak add,
akár mennyire fáj, hogy nincs kinek adnod magad,
a fájdalomba belesajdul minden izmod,
de tudd, hogy nincs más út,
adnod kell, így is magad...
Ma újra megcsillant szemem tükrében a nap.
Tollamból újra kifakadt önmagam.
Túl a dombokon s hegyeken,
Növő hold jelzi kiteljesedésem.
Új életre kélt lelkem,
Új csillag gyúlt ki most előttem.
A vas izzó fénye sokat jelent nékem,
apám után örökölve én is kovács lettem.
Arcomba vág az őszi szél,
néma sötétség, semmi fény.
De szememben még egy kis sugár
biztat: ne csüggedj, jóbarát!
Huszárdolmány, vitéz mente,
Igaz, magyar, hős levente.
Vad paripa, dicső roham...
Hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán,
fénytörések rondója kísérte,
kint az éledő hajnalparázs az éjszakát
kócos hajkoronájával megigézte.
Gyáva ember, ki fél az igazságtól
s buta, ha nem tanul a hibákból
Nem szűnik az átok kiáltásból
Önmagának vet az ilyen gáncsot
Mint osztálytalálkozón,
ahol a vélt sikerek emelkednek köbre,
hogy ki vitte többre,
ki előzött meg több embert...
láthatatlan nyelvek tarajosra nyalják
az alvó tengert.
Csak egy álom volt,
Egy édes és kegyetlenül hosszú álom.
Azért reméltem, mert remélhettem.
Azért csalódtam, mert csalódnom kellett.
Álom és valóság összekeverednek,
szemeim mélyen a semmibe merednek,
számomra minden szavad hazug és kemény,
fáj a valóság, és éltet a remény.
Ennyi volt a móka és kacagás,
gyermek évek üzennek egy "pá"-t,
mely egy boldog korszakot lezár,
és létezned nincs miért már...
Itt hagyok mindent
Az óceán partján,
Múltamat ledobom
S elúszom némán...