Versek a reményről
Valóban ez jutott nekünk?
Nem hagy el végzetünk?
Sírva vigadunk, s most
dadogva megtesszük fogadalmunk:
"Elhagyunk Téged, Balsorsunk!"
Mert hozzád nem ragaszkodunk,
mostantól mindenre rácsodálkozunk,
eszünkbe ez eddig hogy nem jutott...
2016 - Amerikai utamon
Magamra hagytak.
Egymagam gyötrődöm szüntelen.
Kirekesztve pár ezer mérföldnyire:
Ó, Szülőhazám, tápláló léggyökerem,
Én kicsi városom!
...Mert az évek egy szempillantás alatt elszaladnak...
Mint ahogy a ködfátyol a fűről felszárad.
A szíved is egyre jobban elfárad.
Mit remélek, mit szeretnék?
Rég nem hiszek a csodában.
A számtalan új lehetőség
Ott hever az út porában.
Ez már csak ilyen farsang...
Bántja füled egy fals hang?
Talán a rendőr kiabál,
ha utcán lát meg este 8 után.
Hűvös este volt, így nagy eső után,
az éj közelg, s múlt már a délután.
Midőn fáradtan ballagtam halkan át
az üres park vizes avar-pamlagán.
Köszönök, tán csak illemből,
Legyen bárki az illető.
Nem fordul a világ velem.
Az idő is megállt nekem.
Két vég
Ha túl sok az élet egyik feléből,
csak húzd s told, szedd ki a fenéből.
Mérlegelés
Az utcák üresek, boltok is zárva,
Diákok nem járnak az iskolába.
De a hű természet mindezt nem tudja,
- Szépséges kincseit nem dobja sutba.
Ragyog a fénylő Nap, virágok nyílnak,
Daloló természet csodái hívnak.
Rossz álom
Egész éjjel havazott,
S a szél elkezdte játékát.
Az ősi hold a temetőre vetítette
Rémült árnyékát.
Fénytelen világban megcsömörlik a gondolat,
Nem ad erőt elviselni, hogy az élet ma fáj.
Fenyeget, jajveszékel minden egyes pillanat,
Nem ad hitet, erősséget, hogy indulni muszáj.
Ott ült ő mindig az üzlet előtt,
árulta azt, mi a kertjében nőtt.
Csekély nyugdíját kiegészíti,
hogy tudjon naponta ételt venni.
Újévre várva
Csend figyel a téli ágon,
Majd álmot fest, állok-várom,
Míg kézen fog a sötétség,
Nincsen bennem többé kétség...
Karácsonyeste van, fehéren szikrázik a csend,
De vajon rend van kint és idebent?
Megállt lám az idő, lásd, maszkot visel a tél,
S a szellem bár fél, de a lélek még hisz és remél...
Ó, szép Karácsony, ha fényeid kihunynak,
Mi akkor is ontjuk szívünk szeretetét,
Hiába sok-sok ármány, lelkünknek vigasz,
Emléked egy teljes évig biztosan él.