Versek a reményről
Kihűlt érzések, miért vagytok?
Szorosan ölelni, szeretni.
Emberek, erre vágyjatok!
Egyetlen felhőt tartanak fák s hegyek
a kiszáradt öreg medence fölött.
Kárpátok árkában forgószél pörög,
s porból horgol magára köpönyeget.
Törpe apostol(ok)
Mindenki viszi...
Cipeli a súlyt.
Hát nem látod?
Mindenkinek van
Keresztje!
Lottó utolsó száma: kilencven!
Lottót veszek, mert nyerni szeretnék,
Mivel ez a szám most csak az enyém!
várj még
míg kezem kinyílik
de jön a tél most
nem nyílnak kézvirágok...
Jégvirágos ablakon játszanak ujjaim,
Kíváncsi vagyok, kitalálod-e, hogy most min
járnak csalafinta, borús gondolataim.
Mondd csak, Édes, merre tartunk,
Merre visz bimbózó utunk?
Miért vagy itt még velem,
S meddig leszel másik felem?
Kimondani azt a szót,
Ami annyi fájdalmat okozott.
Megtalálni azt a puzzle-t,
Amit sosem találtál meg.
Schweighardtné Pataki Zsuzsanna
Olyan hamar jön az alkony,
néma, csillag nélküli az est,
rám köszönt a ború, a csend,
álmot a szív most nem keres.
Az Úr nevében ezt és ezt tedd,
így és így érezz!
Higgyél, mert hinni kell!
Akaszd nyakadba rózsafüzéred!
Lángoló szívem vágyálmon
Vándorolt a végtelen pusztákon.
Úgy féltem én a kihalt vidéken,
Az árnyak körülfogtak,
Bezárt portákon a kutyák vonítottak.
hiányzol!
Talán egyszer majd megérted lelkemnek szavait...
Odaadnám szemeimet, hogy lásd úgy magad,
Ahogy én látlak Téged...
Döntsd le végre a magas falaid!
Itt ülök a mában,
fájó múlt lelkemben,
lyukat vájva a jövőbe,
széttépve minden bennem.
Halkan szól a gitár,
Lágy dallam száll,
Fáradt elmém
Pihenni vágy`.