Versek a reményről
Angyalhívó.
Őrangyalom, hívlak téged,
jöjj el hozzám, szépen kérlek.
Óvjad testem s minden léptem,
bármerre is tartsak éppen.
Egy lefestett képet nézve
Az életemen elmerengek.
Vajon rólam mit festene
Egy ügyes kezű kisgyermek.
...És miről mi tehetünk, lelkünk még betegebb lesz,
Szabadságra vágyunk régóta, még nem jött el
Most már megmutatnék mindent,
A dédelgetéseimet,
Vad, szerelmes dürrögésem,
Szégyellt, gyöngéd gügyögésem
Eldöntöttem, hogy hátrálni nem fogok,
előrelépek akkor is, ha megbotlok.
Volt már történet, hogy elestem,
ám a remény védőangyalként segített felkelnem.
Az utolsó menedékház a csúcsoknál
Szólt a szél: utolsó menedékház vagy!
Az égbenyúló, vénhedt csúcsok alatt
az élet utolsó pillantása őrződ marad...
Tudsz majd rám egy kis időt szánni?
Szeretnék Veled együtt kacarászni.
Pillangót kergetni a tarka mezőn,
együtt izgulni a repülőn.
Kilépni a világból
Egy más élet felé,
Hol mindenki táncol,
S nem néz maga mögé.
Elfoglaltam matracom,
Miközben végig enyém
A királyi tengerkék,
S ezen színe gazdagon,
Mint nyújtózom, megkapom.
Rendszeres programhiba, forrása ismeretlen
Egyre nézem, egyre csak nézem,
ahogy ablakom alatt suhannak vonatok,
könnyeim, szám, sebeimet tépem.
Én már csak Érted, Kedvesem, vagyok.
Kudarcba fulladt az összes remény
Percekre felvillant
Majd magát kijelentve
Átokra lépett
Ne várd a reménységet
Álnok becsapós
Szép arcát mutatja
Fürge rohanós...
A pokolban égjen minden eltorzítás,
Úgymint erkölcsi s polgári ellenmondás,
Vagy didaktikus és utópisztikus illúzió.
Egy fura démon bujkál bőröm alatt.
Az ősi sikoly mellemben tombol:
Ma este az ördög testemben rombol.
Még fagyos időben is nyílnak a rózsák -
akár a végtelenségig kitartanak?