Versek a reményről
Háborús Bajtársak
...a világ színtere mindennap változik.
Egy napon megváltozott minden,
mert életre kelt a háborús Isten.
Ti honvédek, kik bajtársak lettetek,
előtte saját munkátokat végeztétek.
Húrt pengeti a gitárja.
Ott,
hol a sziklák kopó kövét is csak a szél mássza.
Vészjósló felhők közepében
egy angyalt láttam ma az égen.
Angyalt, ki apró gyermekével
lebegett égi messzeségben.
Szeretnék még egyszer
játszadozó gyermek lenni,
szülőfalum mezején
tarka pillangót kergetni.
Életünk
Több, mint százéves fából faragott
Dante szobor állt az íróasztalán,
Ahol gondolatai kószáltak egymás után.
Próbálta megérteni az életet, ami sok
Szenvedést hoz a legtöbb embernek.
S lehet ez vad szellő,
Sikoltás, hangos tasli,
Lehet ez rojtos csokibonbon,
Rajta karácsonyi masni,
Lehet ez kézfogás ellenséggel,
S bunyó baráttal,
A tinta marad, s a papír,
Avagy egy diák a tanárral.
A Föld járhatatlan útjai előtt állok,
nem beszélek, nem mozdulok,
csak némán, lehunyt szemmel várok.
Elfogy a Hold, akár az élet,
ám Holdunké nem ér véget,
ahogy az életünk.
Levél hull a fáról,
Csendben lép a ködfátyol.
Hópehely száll a szélben,
Fény csillan tónak jegében.
Elalszik némán a táj,
Rég tovatűnt már a nyár.
Magányosan várt a lány,
S kereste az igazit.
S éppen látni lehetett,
Ahogy hajat igazít.
A víz most feszes vászon,
a gyantaszínű fény
szálai közé ömlik,
mint kövületlen, híg méz
Mert barna vagyok?
Mondd, meddig kell még
Lesütött szemekkel
Tűrni a megaláztatást?
Egyszer majd elmegyek,
ha meghív a távol,
intenek nagy hegyek,
semmi meg nem gátol.
Az élet súlya az idő fája
Keresztfámat vállamon cipelem
Melynek súlyával az élet terhel rendesen.
Élet a legnagyobb tanítómester
Tanulni nemcsak az iskolában lehet,
Az élet tanításai is jelentős szerepűek.
Legtöbbet saját hibáinkból tanulhatunk,
Ezt már sokan megtapasztalhattuk.