Versek a reményről
Remény tölt el, zöld utat kap,
Egy kicsit másként látom a dolgokat.
Éljen az élet, keljen a Nap,
A holdfény is titkon simogat.
Nézz be hozzánk!
Időzz kicsit a lelkünkben, lelkemben, és ha jó itt,
maradj még, maradj, maradj, ne
menj el!
Vírus és háború
Az ember megteremtette a poklot,
A saját poklát itt a földön.
Itt, hol paradicsom kellene legyen.
Tisztaság, tisztelet, szeretet.
S ehelyett szenny és mocsok,
Bűnök, rohanás és önzőség, kizsákmányolás
Uralkodik.
Mi Atyánk, ki a mennyekben lakozol,
szánd meg végre teremtett népedet,
adj erőt, nyújtsd neki védelmező kezed,
hidd, nem elég, ha csak imádkozol.
Remény
Oly erős, oly szilárd,
És ha el is tévedsz,
Egyetlen kősziklád
Visszavezet téged
Beléptem az életedbe, szebbé téve néked.
Behívtalak a lelkembe, hogy vigaszt kapjál vélem.
Itt leszek én, ha szükséges, hullajts el egy könnyet. Elhozza majd a szél nékem bizonyításképpen.
Téli hálaének
Állok kicsinyke szobám ablakában, látom, amint
A mennyei óriás-virág aprócska szirmai, mint elmúló
Hópihék, lassan alálebbennek, hófehér lepelként
Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét.
Istenem, mikor az égre nézek,
már mindent sokkal könnyebbnek érzek.
Istenem, ha hallod esdeklő fohászom,
csendes "Miatyánkom" terjedő visszhang.
Halld meg a kérésem, mint szívdobbanásom,
ne nyomja el a síró lélekharang.
E harcot, mint sötét keresztet
veszem most magamra.
Idegen szavak
Szívem egyberoskadt,
Rád néztem.
A hangok mondták nékem,
Ez sem fog sikerülni...
Hát nem éppen.
Véletlen vagy átok,
ezt most ki értheti,
valaki a vírust
mindig kiengedi?