Versek a reményről
Életszeretet
Szép az élet
Szép a lét
Ha bánt az élet
Hát ne félj
Állj ki magadért...
Szenvedő Édesanyám nevében
Kiszolgáltatottság jut a betegágyon,
Jézus könyörülő segítségét vágyom.
Összetörten ülök keresztje tövében,
epekedve várom, lehajoljon értem.
Álmok partján kondul az est.
Csillag zizzen fényriadót.
Hold tányérja gurul egyenest.
Mesélj, kérlek, valami jót!
Elmúlik az ünnep, és vele a varázs,
Hétköznapok zaja tölti be az utcát.
Óh, csodás természet, mit suttog leveled?
Tavaszi hóesést, téli meleget?
Bolond vagy te, vagy én kergültem meg?
A lemenő nap bíbor fényétől
arcod angyali fényben ragyog.
Kecses kezed kezemben pihenni tér...
Szeretnék világot járni,
A szabadban nagyokat kirándulni!
Játszani, focizni, bújócskázni...
Csak szeretnék megtanulni járni!
A zsiráf tragédiája,
hogy bár feje törne égbe,
lehúzza a test.
Csak abban az égi rendben bízhatunk,
amely a planéták útját rendezi,
hogy az éj sötétjét újra reggeli
fény válthassa föl, megjelenjen Napunk.
Sétálnak. Az állomás már közel,
Irányítják egymást biztos kézzel.
Andalognak egymás mellett némán,
Taposnak egymás fekete árnyékán.
Cserélni kéne az oxigénpalackot,
E szavakra térek magamhoz,
Jelentésük lassan nyert értelmet -
Élek, bár értek sérelmek,
Áldott kezek szabdaltak, varrtak,
Úgy tűnik, végre összeraktak.
2017
Esti szellő borzolja hajamat,
Nem látom tisztán magamat.
Az alkonyat utolsó sugaraival
Lehajtom fejem, szívemben fájdalommal.
Hatvanhárom év mögöttem,
Azt mondják:
Kenyerem javát megettem.
Esik az eső,
Poros úton kopog,
Zenélnek kis zafírcseppek,
Szívünk is feldobog.