Versek a reményről
Egyedül vagyok.
Unalmasan telnek a napok,
Nem törődik velem senki,
Mikor rám néznek, azt mondják, ez meg ki?
lassan tavasz
...s a tereken durva szelek ülnek,
ahol mintát a földre sár s dér hint,
ott már készül - hogy fonja, vagy
ragasztja-e az idő, azt csak az
Isten tudja - valami: az új tavasz.
Tavaszt repít a szerelem,
rügyfakadást hoz a télbe,
fészket készít magának
gyöngyszirmok sajgó szívébe.
Mikor a szíved már annyira fáj,
mikor az életben nincsen bűbáj,
fekete ólom a mélyére váj,
s marad a helyén egy megfagyott táj...
Örökké
Vágyom édes szóra,
érintésed rezdülésére,
szíved dobbanására.
Vágyom szemed csillogására...
Jézus rád önti a szeretetét,
Ő néz szeretettel a szívedbe,
És meglátja a szív keserűségét.
Fájdalmad, amit senkinek nem mondtad,
Mert kinek mondani nem tudtad,
Ő tudja és akarja gyógyítani szíved.
kitárul lassan a panoráma
vágyat alkot a képzelet
a sötétséget a fényre váltva
hiszem a szép is igaz lehet...
Valentin-nap saját létben,
derül a fény vagy tán mégsem;
pékség előtt cinkesereg,
nincs már morzsa, mind kesereg;
csizma kúszik női lábon...
Mit írhatok, hisz még nem mondhattam el...
Álmomban itt szállsz, mint fénylő hópehely.
Mint Jégtündér. Szép arcodon lepel...
Csilingelő szánon érkezel - ha kell...
Fel a fejjel!
A bánat
egy konok dolog.
Vagy sínre tesz,
vagy a végzetbe sodor.
Féltve őrzött emlékek
hazug szavakat suttognak,
melyek sose léteztek.
Műtétem volt nemrég, indultam kontrollra.
S mert dühöng a járvány, én óvatos voltam.
Biztos voltam benne, hogy a napom elmegy,
Felkészültem tehát, egész nap ott leszek.
Kézfertőtlenítőt, kesztyűt és hat maszkot
Táskámba elraktam, óvni kezem s arcom.
Miért kellene várni, hogy
virágot vehessek?
Miért kellene várni, hogy
megmondjam? Szeretlek!
Megszeppenve neszez gyönge eső,
mintha kisállat osonna az avaron,
persze, hiszen január van...
Hogy lehetne megkapni
Azt, mi sosem lehet az enyém?
Hogy lehetne megoldani, hogy ami
Nem lehet itt, jöjjön felém?