Versek a reményről
A látóhatáron túl,
ott már csak
a feltétel nélküli szeretet,
nincs alku, nincs féltés,
nincs féltékenység,
csak az elfogadás,
az együtt-rezgés,
a megérkezés.
Ismételten elmúlt szívemben a tél,
Hosszú időre megfagyott, de ismét remél.
Már tavaszodik újra, virágzanak az érzelmek,
Egyre jobban olvadok és tudatosul, mért tettem.
Rózsák nyíltak a hóban,
rózsák nyíltak az égben,
egy voltam vele éjjel,
egy voltam vele ébren,
tán nem igaz fele sem már,
csak mese volt meseszép képen,
rózsák nyíltak a hóban,
rózsák nyíltak az égben.
Jégbe zártam egy világot
itt magamban belül,
egy forró, nyári napon
mindent fagy vett körül...
Hideg, jeges most a szél,
Tél suttogva így mesél,
Fagyos, jeges dallama
Szívemre ül hallgatag.
sz. b.
Jó lenne, ha lenne sok-sok pénzem.
Megvehetnék rajta bármit,
Cipőt, ruhát, kalapot vagy akármilyen holmit.
Könnyes a szemem, nincs erőm harcra,
nem bizonyítom, lelkem mi fajta...
Mosoly az arcomra fagyott régen,
meleg szavakra vágyódom... tétlen.
Álmosan ébredtem egy ködös reggelen -
Káprázik a szemem, azt hittem hirtelen.
A digitalizáció korában
Új évnek hajnalán új szelek fújnak,
egy évtized ekhójának dallamai zúgnak,
vándorként keresek, kutatok, mint télen
hóba rejtett titkot kutató madár a szélben.
December - január 1.
Annyi ember téblábol, keresi a jelent.
Lelkük még a múltban kutat...
Újévi köszöntő
Szél zörget egy száraz ágat
Egyre cibálja a fákat
Bele-belekap hajadba
Bebúvik a kabátodba
Lelkem, mint egy kék pillangó,
szíved szirmán megpihen.
Körülöttem szürke a táj,
vörös színed integet.
Ha átölelsz, többé már nem félek,
minden törtető viharral szembenézek,
hiába tombol köröttem őrjítő hurrikán,
karodba bújok, mely örök védelmet ád.
Hajnal óta sorban állok esztékánknál,
itt álldogál sok ifjú és a vének,
sok beteg, van ki unalmában járkál,
vágyak, szerelmek, hitek, remények.