Versek a reményről
Egyszer véget ér ez is
Egyszer kifullad a gonosz.
Tavasz van, s a Természet
Bogár, madár vígan toroz.
Kisautó, rokkant dinó, lego-hadsereg,
egy kártyavárból néhány gyűrött lap:
Kuka mélyére selejtezett játékszerek,
s az új kedvenc a polcon helyet kap.
Mi történt? Hogy fakultam így meg?
A boldogság szemem előtt lebeg,
De én csak lehunyom a szemem,
S várom, hogy lejárjon az életem.
Vöröslő fényével száll le az alkony,
Szárnyát bontogatja a szellő a parton.
Bánatos lelkemet forró tűz járja,
Szemeimből folyik a könnyeim árja.
Hagyjuk a fákat virágba borulni,
a szerény ibolya tudja a dolgát.
A természet rendje az évszakváltás,
emberi kapzsiság a mellékhatás.
H. G. Wells "War of the Worlds" c. regénye után
A legkisebb élőlény
Egy vírus
Amely könnyedén áthatolhat
Az állati és az emberi testen
Minden létező sejt falán,
Tán ez lenne a Világok Háborúja?
Most rideg kéz-meleggel
ölel a természet karja,
szívében tűz helyett hideg...
kellemét ontani nem akarja.
Mikor kártévőit pusztítja a Föld,
Hogy az élővilágát tovább ne öld,
Hirtelen akkor a fejéhez kap az ember,
És rájön, hogy az élet is megszűnik egyszer.
Rózsás derengés nyújtóz álmosan
a fénylő macskakövek tetején,
és szétgurult gyöngyeit sárosan
szedegeti a hajnali napfény.
Itthon vagyok.
Öreg, fáradt kezeim elgémberedve kutatnak gyufáért.
Gyertyát akarok gyújtani, talán erre még maradt erőm.
Gyújtani magamért, de ez túl egyszerű lenne.
Magamért és azokért, akik gyertyát égetnek kétfelé.
Akik meggyújtják a gyertya mindkét végét másokért.
Felhő, eső, jég,
Csepp, káosz, vihar,
Víz, föld között ég,
Hamu, elszívott szivar.
KÍVÁNSÁG... most ki sem mehetünk... de majd
...
Gyermekszívvel, vidáman.
Magamba szívni a Nap melegét,
Fűben fekve nézni az ég kékjét.
Kutatni bogarat, lepkét
Tisztul a világ, lelassult az élet,
Ragyogni kezd a Nap, minden újraéled.
Kívül és belül egyformán kezd sütni,
Mert a legnagyobb kincs elkezd ragyogni.
Tavaszféle ez az idő,
lenyűgözni nem tud mégsem,
rapszodikus hangulata,
szele, pora itt sündörög.
Éjjel álmomban egy különös formájú, szív alakú kertben
Jártam, melyben gazdagon burjánzott mindenféle fajta
Kisebb-nagyobb, szúrós levelű, ágas-bogas gyomnövény.
Sűrű szövedékeik között csak botladozva lehetett
Közlekedni, a kivezető ösvényt sehol sem találtam.