Versek a pénzről
Közeleg a nap, még közelebb a perc,
Száműzetés, vétek, ki felszólalni nem mert.
Bűnre száll, bűnre megy,
Sokra mennek a becstelenek.
Csak az izgat egyedül, hogy mit vegyél fel,
Jó neked, mert csak egész nap heverészel,
Akármit megkaphatsz, amit csak akarsz,
El is dobod nagyon gyorsan, ha már unalmas.
Elmúlt megint egy hét nélkületek,
Nem tudom, ez így meddig mehet,
Leépülök szép csendben lelkileg,
Sivár táj itt bent az életem.
Nem tudok én már tovább várni,
indulóban sebesvonatom.
Elmegyek, itt történhet bármi...
Nyugat illatát majd elhozom!
Tűzoltó, mérnök, pedagógus,
Orvos, rendőr vagy pszichológus,
A szakmai világ más és más,
Munkaerő, pénz és hivatás.
Bonyolult játék az élet,
embernek lenni is nehéz,
hol van a határa annak,
mikor gyáva, mikor merész.
Mesét ne mondj nekem, a pénz beszél.
Keveselld bár, de minimál a bér.
Az élet korhatáros rémfilm lett.
Borzongj te is, hisz végig kell nézned.
Amíg te meggazdagodtál,
vettél új ruhát, kocsit, házat,
barátokat, munkát, státuszt,
addig én elszegényedtem.
Ha van pénzed, boldog leszel,
Ha nincs pénzed, kajád se lesz,
Ha nincs kajád, éhes leszel,
Ha éhes leszel, szomorú leszel.
A pénz az úr, a kutya meg ugat,
senki nem fog ingyen nyulat.
Bármit is próbálsz elérni,
ha nincs pénzed, nehéz maradni.
Lehet, hogy eljön az idő, mikor mindent megveszünk,
keskeny mezsgyét átlépve jó és rossz között elveszünk.
Elképzeltem én, hogy dekára mérik ki az életörömöt,
ha teneked jut több, társadul hívod majd a kárörömöt.
A könyörtelen "pénzrák"
Tetemes vagyon kell, és gigászi hatalom,
Miközben a Senkik döglődve fekszenek a vérpadon.
Könnyű teli hassal, zsebbel, királyi kényelemben,
Önös érdekekért sikkasztani önfeledten.
Első rész
Írjál hát rá mindenféle
számokat papírra, fémre!
Értéknek - íme - ez legyen
szentes-fenséges mértéke.
Egy devizahitel záróakkordja
Mint egy fán hagyott alma téli reggelen,
melyet ellátni nem képes már aszott szára,
s éltető tápja légből kapott pára,
úgy leng életem értéktelen, béremen.