Versek a pénzről
A lány a tévében
Aránylag szépségem,
Mindenhol látható,
Friss dekor, átható,
Bájai édesek,
Vágyai végesek,
Műremek hölgyemény,
Műmelles költemény...
Meglepő dolog lehet tőlem ilyet olvasni,
Ritkán szoktam a világ változásaival foglalkozni.
De tegnap este olyan hír látott napvilágot,
Melyből kiszűrtem a határtalan kapzsiságot.
Oly világban élünk,
hol nem érték a rend.
Tengetjük a létünk,
a szerzés most a trend.
Világunkban manapság a zseni az, ki határoz,
görgessél csak le a komment szekcióba, namármost:
törött lencséddel féktelen kritizáld a világod,
majd unokáid megálmodják helyetted a rémálmod.
Tágas házban élek,
Szállnak rám a fények,
Magaslaton lakok,
Gazdag lakos vagyok,
Full extrás a kéróm,
Új trend szállhat méltón,
Ultramodern fészek,
Csuda korrekt részek...
Azt mondják: "a pénz nagy úr".
Szerintem inkább démon,
Minek láttán harag gyúl
Szülő s gyermeke közt is.
A lét számoltuk épp, mit svájci vendég
bérlet gyanánt lakásunkért leperkált.
A pénzünket szomszédok irigyelték,
és úgy nézett ki, új ügyfél rezervált.
Pezsgőt iszok, és kávét,
Buborékban száguld a koffein,
Suttyó, szakmunkás hoppáré...
Keresem a pénzt, de rafinált, mert bujkál.
Az élet rávesz, hogy katapultálj.
Ki él jobban vajh’,
Nincstelen vagy sok pénzzel...
Keresd pénzed tisztességgel,
nem csalárdul, nem hamisan,
tedd munkádat emberséggel,
a becsület erejével,
alázattal s nem pimaszan.
Hová tűntetek, régi jó barátok?
Szükségemben idegen arcokat látok.
A tihanyi tündérlány balladája
Tihany volt a tündérleány,
énekhangja messze szállt,
így terelte, így őrizte
aranygyapjas kecskenyáját.