Versek a pénzről
Elgondolkoztál-e már azon?
Hogy mit ér majd ez a sok-sok vagyon?
Igaz szeretetet vajon kapsz-e érte?
S máris úgy érzed, hmmm, ez jó! Megérte?
Látom az arcom.
Egy pataknak vizében, melynek partján ázom.
Fázom. Hallgatok. Vacogva mászom
fel a hegyek csúcsára.
Ott van, miért szívem epedez.
Aranyak, gyémántok,
Gazdagság és bőség,
Erre vágyom régen,
Erő és egészség,
Vidámság, nevetés...
Halálfejes zászló lengett,
És egy kalóz ült alatta.
Ment a tengeren a hajó.
És miközben elhaladt a
Régi, titkos sziget mellett,
Csak tolta a szellő a vitorlát.
Kinek lelke gazdag, ő sosem szegény.
Bár ürességtől kong hűtőszekrény,
Mégis mindig boldog, örül mindennek,
Mindent csodásnak lát, álomszépnek.
Csendes koldus,
Hangos rabló,
Mind egyre megy,
Kifosztják a nincstelent is,
Mert kell, kell, kell,
Nekem is kell,
Minden kell,
De ha nincs rá keret...
Sztárnak lenni manapság? Hát nem túl nehéz.
Pláne ha a képbe némi lovetta is benéz.
Zsebre verve a júdáspénz, a hírnév már eladó,
Tehetség sem kell már többet, megoldja a kiadó.
Nem lehet olyan nehéz az életünk,
hogy csak sértődve tudjuk elviselni.
Meg kell bocsájtani sérelmeinket,
nem szabad soká magunkban őrizni.
Elmentem a lottózóba,
Mivel üres volt a zsebem.
- Nincsen nálam más, csupán csak
500 forint. Előveszem.
Szivárványok tündökölhetnek
égig érő fák felett, angyalok
lebbenthetik szárnyaikat,
minden csoda megelevenedhet,
akkor sem hiszi el, ha
látja saját szemével az...
Én szegényen kicsit talán másképp élek,
Sokan közületek furának is néztek.
A legérzékenyebb pontodra hatnak.
Családod tagjaival riogatnak.
Tőke "finánc", te ördögi sánc,
A száj nem szól, rajtad a lánc.