Versek a pénzről
Engedd el az elengedhetetlent,
Szó mi szó, ez megengedhetetlen.
Pénz beszél, kutya ugat - tartja a mondás -
Bodri pajtás, halljam, mit mond a kondás?
Hegyeknek tetejét figyelem,
repülök morajló vizeken,
bércekre magasban köd borul,
hulláma irányt vált hirtelen.
szikrázó-sziporkázó
dicséret a semmire
habon pörög-forog
szépségesen tulok
illendő zajjal szól
selymes irigység
másét halmozza...
Soha meg nem kapod
Rozzant egyszem lakod,
Elrohad a kocsid,
Megrohan a sztorid,
Nincsen pénzed gyorsban,
Itt e fényes korban,
Mindenórás dolgod
Szinte folyvást mondod...
Szeretem a sajtos stanglit,
erre cserélem a kiflit -
vasárnap reggelente.
Én ezeken a befektetéseken nem megyek el.
Lehet, hogy a svájci bankszámlám jobban tejel?
Na tessék, az egyik műkörmöm is letörött,
A szolárium száma meg folyton kicsörög.
Boldog derű, sima optimizmus,
pusztuljatok most, göcsörtös gondok!
Reggeli kávé kósza illata,
megpendülnek a sárga gitárok.
Nehéz, szürke hullámait
vonszolja a fáradt folyó,
medrében ülepszik az ártalom.
A holdvilág tudja csak, hogy mit érzünk,
én meg a dopamináradat
az agyamban,
az ágyamban,
ketten megérkezünk.
Púpozhatod a pénzt halomba,
de szellemed behorpadt csonkakúpja...
A centrumot körülvevő széles sávot
Zsúfolásig töltik meg emberi alakzatok.
- Ez a tér a periféria: a sikertelenek,
A kivetettek, a kirekesztettek helye.
Eltévedtem.
Nem is tudom, hogyan tettem.
Angol egyes,
Matek hármas tőlem szégyen.
Eltörött a varázspálcám.
Mindig üres a pénztárcám.
Gyarmatosítók dala
Végy egy temetőt,
kocsmát, templomot!
Szép, nagy, égbe menőt,
s bele hírverő harangot:
felmagasztalunk, bim-bam!