Versek a pénzről
Műmosollyal műkedves
Műszempilláit rebegtetve pakol
Műételt műanyag dobozba.
Mérgező falatok, melyeket minden nap asztalra kapok,
Azok, melyekért minden nap Istennek hálát adok.
"Adósságok! - konok hegyek.
Tudom, én is lépre megyek
Jövőnk felé araszolva."
Mióta ismerlek, értem,
Mit megcsillogtatsz, az lesz bánatom...
Mindennap érte dolgozol,
néha reménnyel lottózol,
melletted pörög az élet,
s nézel, hogy minden pénzzé lett!
Sötét éjszakák, melyeknek sötét árnya felkelt,
Én csak várom a viruló, fényes reggelt.
Én Drágám értékeli, ha leértékeltet veszek neki
Aranyvasárnap?
Becsületesnek még a
bóvli is drága!
Ünnepi fények,
tévében Tények,
mondd, mi a lényeg,
hogy mindent értsek!
Az üzlet elé özönlenek az emberek,
Jönnek egyre többen, gyűlik a tömeg.
Várakoznak hosszú sorokban, tömötten,
Sárban, esőben, meggyötörten.
Pénz
Nem a pénz az értékes, hanem
amit azon vásárolsz. Hosszú volt
az út, régóta hiszel benne, így egy
értéked lett, miben mindent mérsz,
régóta zajlik ez, ember, hazugságban
élsz.
Pénz, pénz, hatalom mit ér,
hisz minden változik...
csak a bolond ember gyűjt,
az okos pedig álmodik!
Engedd el az elengedhetetlent,
Szó mi szó, ez megengedhetetlen.
Pénz beszél, kutya ugat - tartja a mondás -
Bodri pajtás, halljam, mit mond a kondás?
Hegyeknek tetejét figyelem,
repülök morajló vizeken,
bércekre magasban köd borul,
hulláma irányt vált hirtelen.