Versek a pénzről
A tihanyi tündérlány balladája
Tihany volt a tündérleány,
énekhangja messze szállt,
így terelte, így őrizte
aranygyapjas kecskenyáját.
Süllyed a föld alattatok
Köveket dobál a parasztja,
Nem zörög már a harasztja.
Értem én, minden ember pénzből él,
Ha nincs: az éhhaláltól fél.
Nehéz napok, ínséges telek,
Ki mit adjon az éhező gyereknek?
Viharként jött ez a változás -
mint cunami, reánk törve,
a jólét oltárán áldozás
kezünk, lábunk s nyakunk kitörte.
Hol vagyok, elárulná valaki?
Haza szeretnék menni!
Higgyetek nekem, ez nem élet,
Több száz km-re az édes élet!
A pénzéhség, akár a többi kínzó vágy - néha úgy érzed -
nem csillapítható soha végleg...
Szerintem már egyáltalán nem számít,
hogy FIAT-ot veszek avagy Ferrari-t...
Elbaltázva már a pénz nem beszél,
csendben elúszik, ha a tőke hall.
Gyűlik az euró s gyűlik a dollár.
PayPalra utalják, a jólét garantált.
Mindenki játszik egy titkos szóra,
Véletlenek nincsenek,
Ne hazudj a mondandómra.
Akik elmennek, azok intenek.
A Hicks-babák
Élt egy orvos, ki a babák megmentésén dolgozott.
Napvilágot látott később, milyen aljas ember volt.
Áldott állapotú anyák titka rettegésbe fojt,
segítséget tőle kértek, szüntesse meg ezt a "kórt".
Volt egy könyv, mely példát adott,
Volt hely, ahol az ember nem pénzért kapott.
Szeretetből, mert valaki adhatott,
És ember emberkéztől meg nem halhatott.