Versek a pénzről
Pezsgőt iszok, és kávét,
Buborékban száguld a koffein,
Suttyó, szakmunkás hoppáré...
Keresem a pénzt, de rafinált, mert bujkál.
Az élet rávesz, hogy katapultálj.
Ki él jobban vajh’,
Nincstelen vagy sok pénzzel...
Keresd pénzed tisztességgel,
nem csalárdul, nem hamisan,
tedd munkádat emberséggel,
a becsület erejével,
alázattal s nem pimaszan.
Hová tűntetek, régi jó barátok?
Szükségemben idegen arcokat látok.
A tihanyi tündérlány balladája
Tihany volt a tündérleány,
énekhangja messze szállt,
így terelte, így őrizte
aranygyapjas kecskenyáját.
Süllyed a föld alattatok
Köveket dobál a parasztja,
Nem zörög már a harasztja.
Értem én, minden ember pénzből él,
Ha nincs: az éhhaláltól fél.
Nehéz napok, ínséges telek,
Ki mit adjon az éhező gyereknek?
Viharként jött ez a változás -
mint cunami, reánk törve,
a jólét oltárán áldozás
kezünk, lábunk s nyakunk kitörte.
Hol vagyok, elárulná valaki?
Haza szeretnék menni!
Higgyetek nekem, ez nem élet,
Több száz km-re az édes élet!
A pénzéhség, akár a többi kínzó vágy - néha úgy érzed -
nem csillapítható soha végleg...