Versek a pénzről
Én ezeken a befektetéseken nem megyek el.
Lehet, hogy a svájci bankszámlám jobban tejel?
Na tessék, az egyik műkörmöm is letörött,
A szolárium száma meg folyton kicsörög.
Boldog derű, sima optimizmus,
pusztuljatok most, göcsörtös gondok!
Reggeli kávé kósza illata,
megpendülnek a sárga gitárok.
Nehéz, szürke hullámait
vonszolja a fáradt folyó,
medrében ülepszik az ártalom.
A holdvilág tudja csak, hogy mit érzünk,
én meg a dopamináradat
az agyamban,
az ágyamban,
ketten megérkezünk.
Púpozhatod a pénzt halomba,
de szellemed behorpadt csonkakúpja...
A centrumot körülvevő széles sávot
Zsúfolásig töltik meg emberi alakzatok.
- Ez a tér a periféria: a sikertelenek,
A kivetettek, a kirekesztettek helye.
Eltévedtem.
Nem is tudom, hogyan tettem.
Angol egyes,
Matek hármas tőlem szégyen.
Eltörött a varázspálcám.
Mindig üres a pénztárcám.
Gyarmatosítók dala
Végy egy temetőt,
kocsmát, templomot!
Szép, nagy, égbe menőt,
s bele hírverő harangot:
felmagasztalunk, bim-bam!
Foglald el a várad, király!
Valahogy megleszünk mi kint,
Királyi hátsód tedd trónra!
Midőn rád népünk feltekint
Pénzért mindent! Te csak hiszed!
Te csak hiszed, hogy szebb lesz az életed,
sok pénzzel, nyerészkedéssel jobb lesz neked!
Te csak hiszed, hogy minden vágy,
mit megálmodsz, melegágy,
ott lesz benne tarsolyodban,
benne egyből két karodban!
Sötétségben van a világ
Sok szív némán sír
Jajgat a szegény segítségért kiált
Ki az aki segíteni bír?
Végóra közeleg,
Rém kósza tömegek
Fojtó árja indul,
Forró láza pistul,
Közelharc kezdődik,
Ölve a végsőkig
A fogyó dolgokért,
Rakott, jó polcokért...