Versek a pénzről
Fáradt vagyok, elegem van mindenből és mindenkiből.
Bocsánat, ha agresszív vagyok, kevés maradt a jókedvemből.
költemény régi ismert márkák, brandek, védjegyek szlogenjeiből
benne van az egész világ
annyi a világ amennyit beletöltesz
minden ami kell és semmi ami nem
mindenre van kész ötlete
minden héten valami új
minden nap új varázslat
Pénzben mérik manapság a szeretetet,
ki mennyi haszonra tett szert vele...
"Karóval jöttél, nem virággal,"
Csatát vívtál a nagyvilággal,
Torzult lelkedre vasvillával
Hánytad a mindennapokat.
Ültem a négyeshatoson néhány megállót ma este.
Egy gazdag nő a fiával némi értetlenkedés után
csak úgy leült velem szembe.
Gazdag volt, bizakodó, és utazott elégedetten.
Jó, ha van, jó dúskálni benne,
jó, ha nincs, de nélküle mi értelme?
Gyűrheted, csörög az apraja markodban,
mondják, ebből van jövőd megalapozva.
Aki szegény, annak mindene szegény,
vagyis majdnem mindene.
Szegény a ruhája, a frizurája, a keze,
és már messziről látszik, hogy elócskult, amiben jár,
és néhol a ruházatán összevarrt szakadás,
s a cipője is talán jó volt már valakire.
Pénz. Minket hajt,
Mint hő a radart,
Felfelé tart,
És vonzza a bajt.
Nincs e földön szép világom,
fent lesz majd a mennyországom.
Lent a helyem úgysem lelem,
jobb életet csak remélhetek.
Gépek törik a múltat a jövőnek,
millió évek hullnak, mint a szilánk,
újjáélednek a megkövült holtak is,
szervülőn néznek új arculatukból ránk.
Sikerült kijutnom külföldre végre,
Cserébe mindennap felnézek az égre.
Itt vagyok, megcsináltam,
Két saját lábamra álltam.
A lány az ékszerboltba bement.
Egy régi emlék volt a lányon.
Megszólalt a fiatal csaj:
- Ez itt az én bokaláncom!
Itt ültél, itt ülök, s más is ideül majd.
A Duna apad-dagad, a pad megmarad;
csak az ember az, kit a szükség továbbhajt,
ha végül öregen távoznia szabad.
Hányan akarták már megváltani
ezt az eszeveszett világot?
Valahol mindig eltört valami,
pedig mindenki mindig jobbra vágyott.