Versek a pénzről
Púpozhatod a pénzt halomba,
de szellemed behorpadt csonkakúpja...
A centrumot körülvevő széles sávot
Zsúfolásig töltik meg emberi alakzatok.
- Ez a tér a periféria: a sikertelenek,
A kivetettek, a kirekesztettek helye.
Eltévedtem.
Nem is tudom, hogyan tettem.
Angol egyes,
Matek hármas tőlem szégyen.
Eltörött a varázspálcám.
Mindig üres a pénztárcám.
Gyarmatosítók dala
Végy egy temetőt,
kocsmát, templomot!
Szép, nagy, égbe menőt,
s bele hírverő harangot:
felmagasztalunk, bim-bam!
Foglald el a várad, király!
Valahogy megleszünk mi kint,
Királyi hátsód tedd trónra!
Midőn rád népünk feltekint
Pénzért mindent! Te csak hiszed!
Te csak hiszed, hogy szebb lesz az életed,
sok pénzzel, nyerészkedéssel jobb lesz neked!
Te csak hiszed, hogy minden vágy,
mit megálmodsz, melegágy,
ott lesz benne tarsolyodban,
benne egyből két karodban!
Sötétségben van a világ
Sok szív némán sír
Jajgat a szegény segítségért kiált
Ki az aki segíteni bír?
Végóra közeleg,
Rém kósza tömegek
Fojtó árja indul,
Forró láza pistul,
Közelharc kezdődik,
Ölve a végsőkig
A fogyó dolgokért,
Rakott, jó polcokért...
Azt írta ma az internet,
hogy a vékony, gazdag réteg
még sokkal gazdagabb lett.
Egy város, mely éppen ébred,
hétvége van gyönyörű napsütésben.
A város szélén érezni a víz illatát, a
napsugár melegét, ahogy nyitott
ablakon éppen beszáll.
Millió tonnányi pénz hullik,
Lassan lebegnek, mint a lufik.
Szárnyra akar kelni felettünk,
De értékessé mi tetettük.