Versek a pénzről
Sötét éjszakák, melyeknek sötét árnya felkelt,
Én csak várom a viruló, fényes reggelt.
Én Drágám értékeli, ha leértékeltet veszek neki
Aranyvasárnap?
Becsületesnek még a
bóvli is drága!
Ünnepi fények,
tévében Tények,
mondd, mi a lényeg,
hogy mindent értsek!
Az üzlet elé özönlenek az emberek,
Jönnek egyre többen, gyűlik a tömeg.
Várakoznak hosszú sorokban, tömötten,
Sárban, esőben, meggyötörten.
Pénz
Nem a pénz az értékes, hanem
amit azon vásárolsz. Hosszú volt
az út, régóta hiszel benne, így egy
értéked lett, miben mindent mérsz,
régóta zajlik ez, ember, hazugságban
élsz.
Pénz, pénz, hatalom mit ér,
hisz minden változik...
csak a bolond ember gyűjt,
az okos pedig álmodik!
Engedd el az elengedhetetlent,
Szó mi szó, ez megengedhetetlen.
Pénz beszél, kutya ugat - tartja a mondás -
Bodri pajtás, halljam, mit mond a kondás?
Hegyeknek tetejét figyelem,
repülök morajló vizeken,
bércekre magasban köd borul,
hulláma irányt vált hirtelen.
szikrázó-sziporkázó
dicséret a semmire
habon pörög-forog
szépségesen tulok
illendő zajjal szól
selymes irigység
másét halmozza...
Soha meg nem kapod
Rozzant egyszem lakod,
Elrohad a kocsid,
Megrohan a sztorid,
Nincsen pénzed gyorsban,
Itt e fényes korban,
Mindenórás dolgod
Szinte folyvást mondod...
Szeretem a sajtos stanglit,
erre cserélem a kiflit -
vasárnap reggelente.
Én ezeken a befektetéseken nem megyek el.
Lehet, hogy a svájci bankszámlám jobban tejel?
Na tessék, az egyik műkörmöm is letörött,
A szolárium száma meg folyton kicsörög.