Versek a pénzről
Halálfejes zászló lengett,
És egy kalóz ült alatta.
Ment a tengeren a hajó.
És miközben elhaladt a
Régi, titkos sziget mellett,
Csak tolta a szellő a vitorlát.
Kinek lelke gazdag, ő sosem szegény.
Bár ürességtől kong hűtőszekrény,
Mégis mindig boldog, örül mindennek,
Mindent csodásnak lát, álomszépnek.
Csendes koldus,
Hangos rabló,
Mind egyre megy,
Kifosztják a nincstelent is,
Mert kell, kell, kell,
Nekem is kell,
Minden kell,
De ha nincs rá keret...
Sztárnak lenni manapság? Hát nem túl nehéz.
Pláne ha a képbe némi lovetta is benéz.
Zsebre verve a júdáspénz, a hírnév már eladó,
Tehetség sem kell már többet, megoldja a kiadó.
Nem lehet olyan nehéz az életünk,
hogy csak sértődve tudjuk elviselni.
Meg kell bocsájtani sérelmeinket,
nem szabad soká magunkban őrizni.
Elmentem a lottózóba,
Mivel üres volt a zsebem.
- Nincsen nálam más, csupán csak
500 forint. Előveszem.
Szivárványok tündökölhetnek
égig érő fák felett, angyalok
lebbenthetik szárnyaikat,
minden csoda megelevenedhet,
akkor sem hiszi el, ha
látja saját szemével az...
Én szegényen kicsit talán másképp élek,
Sokan közületek furának is néztek.
A legérzékenyebb pontodra hatnak.
Családod tagjaival riogatnak.
Tőke "finánc", te ördögi sánc,
A száj nem szól, rajtad a lánc.
Úszok a temérdek víz peremén,
csapkodó cikázó élet kerekén.
Vitorlám feszítve, irány csak előre,
utazok hullámon illatos mezőre.
Kihalt utcákon járok, volt
léptek nyomán söpör végig
az őszi szél.
Szürke falak közt hangom
száll, hová lettél, ember, csak
nem elvesztél a gyarlóságod
nyomán?
Angol herceg Facebook-on,
hitvest keres ily úton;
talál egyet - hű, de szép,
elragadó tünemény.
Pénzzel tele a szeretettankod,
Életednek ez adja az alaphangot.