Versek a pénzről
Piacon voltam, vettem egy órát.
Használt volt, és nem működött!
Új elemet raktam bele.
Ám az óra nem mutatott se ötöt, se hatot.
Pénzsóváros nőt feleségül vette,
pedig ő akár a lánya is lehetne.
Ez szerelem, azt hiszi az ötvenes,
behálózta őt teljesen a pénzéhes.
A sajttálam egy sajt-állam,
Igazi előétel utópia.
A torkomon végigfutó ipa
Mellett nincs rá ok, hogy sajnáljam.
Széllel szemben a konok
Kötözni való bolond.
Mentené a sok okos,
Boldogok, ő csak kolonc.
Mediterráneum
Hajózok a végtelen tengeren,
Csodálkozok néhány olasz emberen.
versparódia Petőfi Sándor nyomán
Menő celeb korában a jó Gazsi
(Ki nem néz tévét, az biz` nem láthati!)
Lopja, mint a képviselők a napot,
E semmiért
Vagy-hát miért,
Sok százezernyi jó magyar pénzt kapott.
Ahogy mondom, százezernyi pénzt kapott.
Foltos ódát így nem zengtek,
Mit most szemek látnak s fülek hallanak meg.
Hatalomért küzdő keselyűk vinnyognak,
S nekik a baromfiól tapsvihart csap.
Csináld, magyar, mit akarsz,
Saját sírt kaparsz!
Elveszett már minden, a pénz az úr,
Nem leszünk már szerelmesek vadul.
Kopasz lelkeket adnak el, s vesznek,
Nincs vére már a szíven ejtett sebnek.
Ha boldogtalan akarsz lenni az életben,
Bizonyítsd be, hogy jómagam tévedtem,
Luxuslakás, arany-lelőhely,
Az ilyen élethez születned kell!
Mozivászon II.
Mérnöknek tanulok "A számolás jogán",
S "Mielőtt megismertelek" titeket, naivan hittem,
(Mint egy "Csinibaba")
Az igazságos elszámoltatásban:
Én "A fegyvertelen katona".
Egy "Törvénytisztelő polgár"...
Becstelenség hatalma!
Pénz, oh, be szép,
Olyan, mint a selyem.
Szégyen megtestesítője,
Vágyom rád!
Ezüstös kámfor-hang, ragyogás
tölti be a lapot, teret...
"Anyád még mindig tereget"?
Sok embert elkápráztatok,
trükkjeimnek nem szabok korlátot,
én vagyok az új hit, a mesteri bűvész,
egy fémdoboz, melyben az ember elvész.