Versek a pénzről
Egy felborult világban,
Ahol nincsen már szerelem,
Hiába pénz az úr,
Nem lesz sohasem.
Úszni tudok minden nemben,
Háton, gyorsban és még mellben,
Folyón, tavon és a strandon,
Adósságban nincsen pardon.
Áldozatává váltunk a jónak,
a hitelből vett, óriás egonak,
plázákat építettünk Mammonnak,
rakétát lődöztünk szomszédoknak.
Megjelent egy új nyeremény,
Minek hatalma nagy lelemény,
Hozta magával barátját,
Üdvözöljük hát hisztériát!
Te, aki oly gőgösen lenézed a másikat,
megtalálod valaha a helyes, a jó utat?
Eszedbe jut egyszer is a hely, honnan indultál,
vagy feledted, mit kaptál, amíg idejutottál?
Társadalmunk fogyasztói
a szupermarket non stop.
Vásárolnak dolgozói,
nézik, mi hol olcsóbb.
Ilyenek a megszokások,
lottón minden héten játszok,
több szelvénnyel több az esély,
s bennem növekszik a remény.
Testet ragad, húzza a reggel,
a lélek egy korty kávéban merül el.
Egy slukk füstben köszön a napsugár,
árnyékként követ a megszokás.
Pénzt nyelek: még egy utolsó falat,
pénzzel tapétázom a falat.
A vidéki levegő, a sár,
Mind oly nyugodt ebben,
Ebben a rohanó nagyvilágban,
Közhelyen közhely.
Kis hazánkban történik most ez az eset,
ha az ötöslottón telitalálat lehet,
akkor ötmilliárd forint a nyeremény, nem kevesebb,
és bizony, ezzel már megalapozhatod a jövőbeli egész életed.
Ember! Szívod magadba mérgeid,
mely az önzésednek a szerzeménye,
vétkedtől váltál e Földnek torz lénye,
önmagad ellensége, tetteid
Műmosollyal műkedves
Műszempilláit rebegtetve pakol
Műételt műanyag dobozba.
Mérgező falatok, melyeket minden nap asztalra kapok,
Azok, melyekért minden nap Istennek hálát adok.
"Adósságok! - konok hegyek.
Tudom, én is lépre megyek
Jövőnk felé araszolva."