Versek a pénzről
Volt egyszer egy szegény lány.
Meghalt neki a férje.
Elesett a csatában.
És az Istent így kérte:
- Isten, hogyha tényleg vagy,
Adjál nekünk kenyeret!
Van pénzed? Na látod,
remek a világod,
elmehetsz, megvehetsz,
így mindent megtehetsz,
sokáig gondtalan,
míg minden rendben van!
Mában valaki kupacba rakta
A bajt, lesújtott vasöklével fentről,
Tán a mennyből - elege lett emberből;
Öncélú, telhetetlen valahány.
Simára csiszolt, színtelen szavak csúsznak felém,
hamis ígéretek: gazdagságról, szabadságról...
dúl-fúl
Valahol elegem lett belőle,
hogy az élet útvesztője
csak diktál és diktál,
a pénz a nagy király.
Csak ülök a szobámban
magányomban, s gondolkodom,
hogy történt minden, nem tudom,
nem is emlékezem.
A lány a tévében
Aránylag szépségem,
Mindenhol látható,
Friss dekor, átható,
Bájai édesek,
Vágyai végesek,
Műremek hölgyemény,
Műmelles költemény...
Meglepő dolog lehet tőlem ilyet olvasni,
Ritkán szoktam a világ változásaival foglalkozni.
De tegnap este olyan hír látott napvilágot,
Melyből kiszűrtem a határtalan kapzsiságot.
Oly világban élünk,
hol nem érték a rend.
Tengetjük a létünk,
a szerzés most a trend.
Világunkban manapság a zseni az, ki határoz,
görgessél csak le a komment szekcióba, namármost:
törött lencséddel féktelen kritizáld a világod,
majd unokáid megálmodják helyetted a rémálmod.
Tágas házban élek,
Szállnak rám a fények,
Magaslaton lakok,
Gazdag lakos vagyok,
Full extrás a kéróm,
Új trend szállhat méltón,
Ultramodern fészek,
Csuda korrekt részek...
Azt mondják: "a pénz nagy úr".
Szerintem inkább démon,
Minek láttán harag gyúl
Szülő s gyermeke közt is.
A lét számoltuk épp, mit svájci vendég
bérlet gyanánt lakásunkért leperkált.
A pénzünket szomszédok irigyelték,
és úgy nézett ki, új ügyfél rezervált.