Versek az öregedésről
Hiába várod, hogy szeresen - sosem adja meg.
Hiába várod, hogy veled legyen - sosem lesz veled.
Gondolatok a 76. születésnapomon
Ez tényleg én volnék? Kérdem önmagamtól
a tükörbe nézve. De nem szomorkodom.
Az évek múlását jó ideje érzem,
nem testemért, értelmemért imádkozom!
Romba dőlt jövőt ápolgatok,
szívbe halt álmokat dédelgetek,
súgott vigasszal élt kárhozatok,
melyeket ide-oda terelgetek
Csak sokáig lehetnék veletek, ti esti fények,
mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek.
Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot,
átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot.
A szoba közepére állítottak,
nem mellőznek, pihentetnek.
Az idős hölgy aludni tér,
mielőtt lefekszik, feléd néz.
Halk zene hullámzik át a kerten,
lelkem muzsikál,
ha dúdolva is, fáradt már testem,
sajgó lábon áll.
Huncutul csaptatok be ti, tovaszaladó évek,
mást érzek szívemben, és másképpen élek.
Hangorkánban járok, és keresek egy szót,
kitűzőként tűzöm ki, mint stabil fogódzót.
Elalszok majd
hisz rám senki nem figyel
a villanydróton egy varjú
röhögve énekel
a szárítókötélen függnek
éjről itt maradt
semmi fényű csillagok
anyám kávét főz...
születünk vagyunk mint egy nagy kotta
szürkülő lapjain a hangjegyek
e "zeneművet" vajon ki alkotta
néhány lágy akkord csupán az életed
Emlékek
Kevés időm van, hát
valaki végre mondja ki!
Hová tűnt minden jó,
mi múltamat töltötte ki?
Nem vagyunk mi perben
nem vagyunk haragban
susogsz még a szélben
s szárogatsz a Nappal
Köszönet a nyugdíjasoknak
Reszkető kezű nagymamák,
Deres hajú nagypapák,
Ti, kik értünk éltetek,
Legyen a Tiétek a hála, köszönet.
Olyan gyakran útközben, úton vagyok,
remélve, senkit sem akadályozok.
Míg innen oda valahogy távozok,
a szín hamvassá válik szakállamon.
emlékszem
akkor is tavasz volt
és azt hittük örökké tart a kikelet
ahogy bámult a kíváncsi Hold
szégyenlősen néztelek
a kezem után nyúltál
végigsimítottad ujjaim
és a zsebedből egy csillogó...
Kemény munkák rengetege
Ott fekszik e kezeken.
A kéz, mely erős és gyenge,
Ujjai görbék, ráncba szedettek.