Versek az öregedésről
Keserű vonások,
fájdalomvirágok...
Gondokat hordozók,
szívembe markolók.
Ha neked a kezed remeg,
és az eszed kicsit feled,
nem kell, hogy fájjon a fejed,
valaki itt lesz mindig veled.
Jön a tavasz
Jön a tavasz, ez a tavasz,
Ami nekem nem hoz már virágot,
Learattam, eltiportam életemben
Sok örömet, minden boldogságot.
Ócska forgatókönyv ez, mihez nekem kellene
dramaturgiát szabni, de tehetetlen vagyok,
a múltidőbe hiába kapaszkodok, és keresek
valami állandót,
nincs, csak a változók írnak új képleteket
rossz megoldásokra, aztán a tegnappá vált
mát is szégyelljük, megtagadjuk önmagunkat,
téged is.
Visszagondolsz
már sok múltra,
egyre többször odajársz,
megidőzöl gyermekkorban,
mit emlék enged, gondolsz rá.
Ha foszlánya leszek régi önmagamnak,
Elcsúszott dallama egy szeretett dalnak,
Ha már a céljaim sem követem vakon,
Te akkor is, mégis szeress engem nagyon.
Az élet forgatókönyve a kezünkben van,
A szeretet bennük őszinte és határtalan,
Önzők vagyunk? Talán nem tudunk szeretni?
Azt sem engedjük, hogy más tudjon szeretni!
Nincs válasz
Egy gyermeknek válaszolni kell!
Mi a kérdés, vagy csak szól hozzád,
Mindenképpen igazféle legyen. Tedd!
Ha nem tudod a választ, hát próbáld!
Nyűtt pókhálón vacog a köd könnye,
éjjel a hideg bántotta, törte.
Gyűrűk közé zárt a szerelem örvénye,
Ellazultan magam átengedem a sorsnak,
Gyönyörben kalandozik velem annak lelke,
Lepereg a film előttem, amint a lelkeink vigadnak!
Ha megöregszel, lelkedbe
tedd szép emlékeidet.
S mikor kiülsz az őszi napra,
ezeket látni fogod majd.
Künn a pusztán, vén tanyában
Hideg szél jár mostanában,
Múlni készül itt az idő,
Mint falon a penész, kinő.
Eljött a hatvanadik tavasz
a számos nyár, ősz és a tél után.