Versek az öregedésről

Major Tamás

Tünet - Együttes

Holdudvara vagyok önmagamnak,
Kor hangokat kölcsönöz testemnek.
Szebb gondolataim elakadnak,
És gyermekkezek szépet festenek.

Tovább...

6562

Bence László

Mikor van az utoljára?

(egy élet margójára)

Ne áltasd magad, hogy sohase késő,
minden múlik, képességeink elhagynak,
mint a hűtlen szerető.

Tovább...

24

Fiedler Barbara

Gőgös voltam

Járok s kelek a magányban,
megfürdöm abban, mint disznó a pocsolyában.
Árva lelkem gyakran sír, sőt zokog,
egyes egymagában gazdátlanul nyomorog.

Tovább...

Szauer Attila

Emlékezés

Mikor csak ülök a székben, és merengek,
Közben a gondolataimban életem évei peregnek!
Belegondolok, hogy hány évet éltem meg eddig,
Mert az eltöltött évek számai gondolatomat kibillentik.

Tovább...

Kustra Ferenc

Őszi részecskék...

Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba`,
De Te attól ne legyél "piros" zavarba`.
Ha sétapartner párod ledőlni kíván,
Vastag avar, bizony, megfelelő dívány.

Tovább...

Petőfi Loy

A jövőnk

Drága, egyetlen kincsem.
Te vagy nekem a minden.

Tovább...

Ódor Attila

Páros magány

Régi dal hallik egy roskatag házból,
Szívhez szóló dallam dobol magától.
Öreg, kopott bácsi csoszog a kúthoz,
Odaköti vedrét a fényes gémrúdhoz.

Tovább...

2422

Darján György

senryu

pandémia

féllábbal sírban -...

Tovább...

Solti Dániel

Vándorol, csak vándorol...

Vándorol, csak vándorol,
E csodás lény már csak tántorog.
Merre, már ő se tudja,
De már a mélybe húzza köves útja.

Tovább...

Szalóki Sándor

"Egy kicsit"

egy kicsit nem jól hallok,
egy kicsit rosszabbul látok,
egy kicsit mindenem fájdogál,
megfogott a sok rám szórt átok.

Tovább...

Jekő György

Az élet alkonyán

Az élet alkonyán nehéz viselni
Tengernyi földi terheket.
S az idő múlásával
Talány, a sors még mi mindent rejteget.

Tovább...

5150

F. László Tibor

Elmúlunk

Ha testem felemészti a mélabú,
éjszaka nem lesz majd, aki mellé bújj.
Nem lesz, akinek elsuttogd a krédót,
átöleld, és fülébe súgd a végszót.

Tovább...

912

Csík Ferenc

Fehér világ

Eltűnt a hajnalok fénye

Jő a hajnal havas esővel, széllel, faggyal,
Hideg ágyakban fetreng az élet, száll a sóhaj.
Kopott, kormos serpenyőn üresen kong a holnap,
Rozzant szekéren eltűnt egy korszak.

Tovább...

133121

Sarmon Alajosné

Tisztelet övezze...

Tisztelet övezze a ráncos kezeket,
Mely oly sokat dolgozott, s néha már beremeg!...

Tovább...

Nagy János (Jean19570102)

Évszakok

Forog az idő kereke egyre gyorsabban,
- gyermek voltál nemrég, kacagtál az égre,
rácsodálkozva a tűnő messzeségre,
kialvó gyertyaláng, minek fénye lobban,
úgy múlt el tőled a gondtalan gyermekkor,
ezer apró öröm, viháncoló játék,
szerelmek és csókok, mézédes ajándék,
győzöd majd erővel, - azt hitted még ekkor...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom