Rövid önismereti versek
Agy
Kihagy
Elég nagy
Baj az, ha lefagy
Mert senki nem vagy
Nélküle, csak varangy...
Ugyanabból a mindenségből
ötvöződtek a csontjaink,
ugyanabba az anyaföldbe...
a megkéselt
nádhajú házak
lábait
alig
ringató
kakukkfüvekre...
Rád pillantottam a tükrömben.
Fehérséged
gyermek szívem bizonyossága,
szemöldököd sötét vonala...
Most magam egy üres szobában vagyok,
Sőt, nem is szoba,
Hisz mindent csak belegondolok.
Szelek szárnyán suhan szívem,
Musztáng a pusztán nincsen.