Önismereti versek
Ha az éjszaka a tiéd, az elköteleződés kié?
Ha csak a test a játékszered, ki lesz veled, ki fogja kezed?
Szerelemből mély szeretet, fordítva is mehet!
Elköteleződés kellene neked!
Karcoló gondolatok
Vésnek barázdákat
Szél gyalulta szervezetem
Kietlen síkságaira.
Nem vagyok más, mint mutatom magam, se több, se kevesebb.
Így egymagamban egészet alkotok, csak a lelkem sötétebb.
Tréfás személyleírásom - csak ínyenceknek
Tüzes és testes vagyok...
Ünnep jön, íme, ünnep jön megint,
erre a készület, erre készülnek itt,
örömnek ünnepe ez, s a szereteté,
benne az elcsendesülő békességé.
Dermesztő éhség piroslása
Lidérc-álmok fellegén.
Félni a semmit:
Héj alatt üreg,
Héj alatt üres közöny.
Termeszek! Termeljetek! Termeljetek! Termeljetek!
Ti csak fosztogassátok a földet.
Szállhat a csoda még ebben a világban.
Ébredhet az erdő hóesésben.
Csendülhet még száz, sőt ezer ének is.
Mit megosztasz mással, az lesz szép is.
Lennék a sár az út porából,
mikor könnyet hullat az ég,
kinyújtott kéz lennék a vágyból,
szívekben lélekbuborék.
Egy faág, mely eltörött egy hajnalon,
A lelkem, mely elszökött, mert fáj nagyon,
A korsó, mely csordultig volt reménnyel,
Kiapadt minden borzalmas emlékkel.
Magasról zuhantál, kapaszkodód nem volt,
tépett szárnyú angyal, világító tejhold.
Mondd, hogy jutottál ily sötétbe s mélyre?
Tán Isten vagy a Sátán lökött a mennyekből félre?
Én már nem változok,
Ígérhetem, hogy fogok,
De úgyis ilyen maradok,
Meg nem komolyodok,
Gyermekként dalolok,
Érzéseimről le nem mondok...
Ceteris partybusz
Annyi kérdés van már bennem,
Hogy két ség közé rekedtem.
Nem méricskélem a hiányaimat,
bár billeg férfi-helyzetem;
csahos kutyaként velem tart fogyásom,
elmarad lassan jelenem.
Behunytam a szemem, és minden köddé vált,
A sötétség lecsapott, mi eddig várt.
Eltűnt minden: nem volt célom többé,
Létezésem atomokra hullott szét.