Önismereti versek
Egy perc elég kimondani, hogy igen,
ugyanennyi azt mormolni, hogy nem,
egy perc elég, hogy szerelmes legyél,
s egy perc alatt romba dőlhet az egész.
Úgy léptem a világra,
Mint aki sose nézett kapzsiságra.
Annyi mindent adnék én!
Örömöt és boldogságot őszintén.
Miként csendesül felhők ballagása,
akként lassúdik a szívdobbanás,
lovasként ültem időm nyergében,
értelmet kerestem, mint annyi más,
még maradnék, ha lehetne
rövidülő napok rabságában,
megtalálni mindazt, mi ott ragadt
álmoknak eldobott tarsolyában...
Öszvérhidegben elcsatangolok;
az út kitér és eltéved helyettem -
földre fekszem: majd úttá leszek én,
s hátamon lassacskán átballag az erdő.
Szeretetbomba detonációra várva
Vigasztalódik s robban is a kis árva,
Túl soká volt elzárva megannyi érzelem,
Harag, szomorúság, szégyen s félelem,
Gyászolatlan fájdalom kínozta gyermeket,
Bizonytalan pozitivitással kompenzálva nehezet,
Szenvedésteli útja függőségbe vezetett
Anélkül, érezné mi is a szeretet...
egy új szerpentinen sose tudhatom
tőled tartok még vagy érkezek feléd
Mélyen hiszem, nem
Leszek más, van, mit sosem
Érint a külső
Változás, maradok, ki
Most is magára talált.
Miért tetted ezt velem?
Miért mondtad, hogy kellek?
Hisz ott volt már neked más,
Miért kellett, hogy hazudjál?
Fuvallat szárnyú csendesülő fénnyé,
lemenő napként halványodva éjjé.
Kezemet szorítva félelmeim vezetnek
kiégett létezésem sivatagán át...
Az idő nem segít. Az emlékek elenyésztek...
Nomád lelkem nem leli táborát.
Ha találkozunk, rám tapad illatod,
Néha felhívsz,
Ez nekem szokatlan dolog.
Aztán túlzásba esek, amin te fennakadsz,
Ez őrület,
Most már úgy érzem, jobb, ha ebből kimaradsz.
Ó, ti rossz s megátalkodott, bűnös szavak,
Mily gyarló módon csaltok tőrbe ti engem.
Elmének bomlasztói s megrontói az agynak,
Nem, ezt nem hagyhatom tinektek.
Vagyok a csend két kimondott szó között,
Gondolattalan lét a pillanatban.
Vagyok a mindenség ezer alakban,
S vagyok a semmi a hallgatás mögött.
Szívem, mint egy kéretlen kérelem.
Hibázom, megbotlok,
és lehet, hogy csak tévedem.
Tálcán kínálok hazugságot,
magány, kétséges énem
ért egyet velem.