Önismereti versek
Minden vezéralaknak!
Én voltam a kezdet, s majd én leszek a vég.
Alattam zúg a tenger, s felettem az ég.
Én voltam a menny, s majd én leszek a pokol.
Én vagyok az Isten, ki mindent megtorol.
Kemény életúton jártam,
Anyagi dolgokra nem vadásztam,
Fiatalon lángolón, lelkesedve,
Később fáradtan, bősz akarattal,
Hittel, gondolkodó érzékenységgel a világra
Cselekedtem.
1.
Az emberek gyakran ítélnek el valakit valami okból!
Ez olyan, mint egy pillangó, ami még nem változott át.
A hernyóját az emberek mindig csúnyának tartják.
De amikor eljön az idő, és megtalálja az élete értelmét,
Bebábozódik, és mikor már eljön az idő, csodálatos pillangóvá változik.
Egy járt úton haladni sokkal könnyebb,
Nincs meglepetés, nincsen buktató,
Nem fáradsz el, nem ejtesz fölös könnyet,
Kényelmes séta, pont neked való.
Elmenni és megenni, meginni, ami aztán kielégíti a szervezetet annyira,
hogy kibírja a napot:
természetes egy állapot.
Ami a testet és a lelket egyensúlyba hozza,
az a tejeskávé meg a jóga.
kivagyok mert sosem tudom éppen ki vagyok
csak a habkockák szaladnak végig rajtam
futkosva csak jobban összezavarva
ők vetnek bele a merengésbe
Tudom.
Tudom, hogy ott vagy bent.
Tudom, míg kívül angyal, csodálatos hajnal,
Tudom, hogy démon vagy.
Tudom.
...Miért remeg át minden gondolat e kezeken?
Szűnni nem akaró éhség, mi felemészt,
s egy ablakon át távozik, odavész.
Búskomor sötét fellegek,
elveszitek mindig a kedvemet.
Vidámságom apró foszlányait,
rám terítitek a magány árnyait.
Hibáim ezüst terén táncolok,
csak táncolok és táncolok...
Jobbra lépek,
arany-szőtte tükörképek.
Fut az időm, viszi el
Mindent, ami test-tűn` el
Ami pedig marad-ék
Elmebeli sok em-lék
Pontosan, mint jégbe fúrt
Végtelen, mély zuhanás
Olyan lyuk az elmén
Az emlék, a ragaszkodás...
amire rájöttél
nem az amit hittél
önmagad sem ismered
elhagyhatod mindened
pénzt családot életet
s nem tudod mi a szeretet
mert amire rájöttél
nem az amit hittél...
Leomlott palota kövein állok,
a jelenben értelmet nem találok.
Csak zagyva szavak, tarka képek...
"Kinek írod, ha te sem érted?"...
Nem kell semmilyennek se lennem,
Hogy az legyek, aki már MOST is vagyok.
Nem kell építenem a jövőmet,
Se létrehoznom a saját tőkémet.
Talán
Magabiztosnak érzem magam,
Torkomat bátran hagyja el szavam.
Egy "gond" van csupán ezzel,
Nevem nem kompatibilis énemmel.