Önismereti versek
Mondd, Istenem, mi legyen,
Ha a tükörből visszanéz hidegen
Egy idegen.
Azok a benti idők!
Mikor nem mersz az utcára menni,
mert félsz a koronától...
Micsoda csendben érlelő órák!
Mondd, mit rejt szemed sötét tava?
Miről mesél szíved dallama?
Hallgasd meg a szív szavát,
Figyeld meg az érzelmek tavát,
Olykor csendes, olykor viharzik,
De mindig szól hozzád.
Kimondva is titok előtted:
Szent igazságoknak hitt vádak -...
ki legyen én
ha nem én magam
vállalom
bármilyen ára van
ha választhatnék
hogy ki legyek
(most jó mélyen
magamba figyelek)...
A horoszkópom írta, hogy
lesz ma szerelem,
nem tévedett, egész nap a
függönyt szerelem.
magamról...
Ha egyedül vagyok és unatkozom,
könyvet kapok elő és olvasgatok,
sok könyvet olvastam, mert szeretem,
a sok olvasástól írást is megkedveltem.
Nagy csodákat nem várok én,
nem is fogok nagy halat,
amit érzek, azt leírom,
úgy őszintén szárnyra kap.
Én olyan vagyok, ha fúj a szél, szemben állok vele,
Egy nehezebb feladatba is bátran vágok bele.
Ha más azt mondja: menjek, én akkor is maradok,
Később úgyis rájön, hogy én csak jót akarok.
Szakítsd a falamat, zúzd össze lelkem, jöjj utánam,
varrd össze ajkam, tépd ki tüdőm - a csendem utáltam.
Rántsd rám az eget, töröld a nevem, vágd le a lábam,
elmászom én hasamon ihletem sivár nyomában.
A szavak most elakadtak,
senki nem tud lökni rajt...
Torlaszom lett a vágy,
amit rég elrejtettem már...
Megfojt, nem enged,
Fullaszt a tömeg.
Benne van a te kezed.
Hiába futnék, repülnék.