Önismereti versek
Lépj a fénybe...
Angyalarcú lélek
Lakik benned, belül
Rezzennek szárnyai,
Repülni kényszerül.
Fuss, ha a tükörben nem magadat látod,
Fuss, ha a másiknak játékait játszod,
Fuss, hogyha álarcban mossa képét reggel,
Fuss, hogyha esténként ígérettel fekszel.
Életem egy kettős szóló.
Napfény, holdsugár,
Holdfény, napsugár.
Végig virrasztva egymagamban.
Ha már nem keresnélek,
Úgysem felednélek,
Ha többé nem ölelnélek,
Lelkemben őriznélek.
Ismertem egy embert, ki sose volt szerény,
ki életében ebből csinált erényt.
Kürtölt jobbra, kürtölt balra,
ezt hallgatta a sok balga.
Fiatalként született, átélte a magányt,
Örök szenvedésben lelte magát.
Magánynak fájdalom a cinkosa,
Mindig sivár temetőben tipródva.
Csak én vagyok, és senki más,
Aki voltam, leszek talán,
Mert élni szeretnék csendben,
Boldog lenni, mint sok ember.
Természetvédelem
Egyik felünk tigris, a másik meg sárkány,
így egész a létünk, bár vadul eszi ármány.
Úgy szeretném magamat most lehúzni a vécén!
Ne maradjon itt belőlem semmi se a lécén,
sem a fehér porcelánon, sem a kékes lében,
eltűnnék a lefolyóban - viszlát, nem is éltem.
A pokolból jött az üzenet:
jön az Ördög, oltsa tüzemet.
...ne engedj! - senki se vár
hallgat a csend titok leng
cikk-cakk életem elé
tükröt tart a bűn
perszónák sóhaj
hullámok között...
Prédikáció
Kérlek, mentsél meg!
Csak egy pillanatra.
Küldj egy jelet, élet,
hogy tudjam, hogy élek!
Csodálod, hogy lányod, fiad, nem látja az utat?
Nézd meg magad s a világot, milyen példát mutat?!
Nincsen a halálnak ereje rajtam,
Hiába üldöz fájó testrészekkel,
Nem félek többé, hiszen megtanultam:
Legyőzök mindent a szeretettel.