Önismereti versek
néhány hang; csak halkan,
kihallom, ahogy hangosodnak:
érzem a szívdobbanásokat
Nem török én nagyra, kicsinek születtem.
Három kiló alatt mérték meg a lelkem,
Ebből a testem volt szerintem a könnyebb.
Mégse hullasd értem hiába a könnyed
Tükörbe nézel, amit pára fed el.
Arcod néz vissza és nem felel.
Vajon van-e értelme a létezésnek?
Higgyünk-e a kétkedésnek?
Az önbizalmad hiánya
félelmeid gitárja.
Önbizalmad helyreállva,
a gitárod helyrerázza.
Ez volt az élet szépsége
Egy idegen szempontból
Ez volt a lét kérdése
Egy láthatatlan alakból...
...avagy egy megszerkesztetlen eszmejárás
Mit álmodhattam, amiért nem
Akarja a testem, hogy újra
Lehunyjam szemeimet, nyugalomba merülve,
S a paplanba bújva?
Tűnődés
Visszhangzik az ég, visszhangzik minden,
Beázott a cipőm, pocsolyába léptem,
Totyogok a sárban, irány a meleg otthon,
Könnyeimet ide, e versbe ontom.
Áldozat és alázat,
hit és tettek,
amik a magasba emelnek.
Te
Egy eltévedt ember a halál útját járja egymaga.
Nincs mellette senki, ki kézen fogva elvezetné haza.
Egy megtévedt ember harcol egy célért, mi elérhetetlen.
Mégsem adja fel, küzd! És lám, nincs neki semmi panasza.
Kezemben a narancs ijedten mered rám,
Messzinek érzem, idegennek hat rám,
Hideg tapintása kétséget kelt bennem,
Azonban rájövök, az én kezem dermedt meg.
Ítélet
Rossz emberekben bíztam, olyanokban,
kik csak magukkal törődnek, Istent
játszva ítélkeznek. Magukat sem értik,
de megmondják, mi a jó neked, vértől
duzzadó szemmel erőltetik, amit nem lehet.
Nézd, milyen az arcom!
Látod? Nem látsz te semmit.
Pár seb, pár tenyérnyom
Már beivódott, nem mutatkozik