Oktatással kapcsolatos versek
Szól a csengő, kapunál vár
szép anyuka s bőgő gyermek,
nagy levegőt kell most vennem:
érzem, nem lesz könnyű eset!
Az "e" betű
Osztályomban volt nebuló,
huszonöt kis édes lurkó,
történetem tán` tanító,
s lehet, téged sem untató...
Apát egy éve vesztettem,
anyum sem volt már mellettem,
éltem nagyik otthonában:
így indultam oskolába.
Poéták
...kortárs költészetünk úgy hat a világra.
Önjelölt "Attilák", megtévedt "Jenőkkel"
tunkolják sorokat belénk gőzerővel.
Mindenki volt egyszer diák,
meg is éli a leckéket,
innen tárul ki a világ,
egyedi lesz a történet.
Istenem, de régen is voltam én diák!
Tetteimet nem őrzik filmek és diák,
talán valahol van jegyekkel anyakönyv,
aki beírta, még figyel rám odafönn.
Becsengettek iskolánkban,
indulok, mert várnak.
Vállamon pihen jelképe
jövőnek, tudásnak.
Miért is kerestem? Belső hang utasít.
Visszajelzés jött. Természetem fellázít.
Haldoklik nyelvünk, már ássák a sírját,
Alig olvasunk prózát vagy lírát.
Arctalan minden, a betűk hazudnak,
Nem bízhatunk az online szavaknak.
Vár az iskola
Cseng a csengő szeptemberben,
öröm minden kisgyermekben!
Táska, könyv, füzet, ceruza,
tudásuk még kissé kusza.
Milyen jó, hogy annyit csiszoltatok!
Hosszú évek gondos munkájaként
minden egyéni mániámról már leszoktam,
és minden lángoló, szent őrületből
réges-régen kigyógyítottatok.
Diákok előtt egy lap, közepén fekete pont,
mindenki lazíthat, ígérem, nem lesz semmi gond.
Írjátok le mindazt, amit a képről gondoltok,
nem osztályozok ma senkit, szabadon dolgozhattok.
Amikor én gyerek voltam,
az osztályban volt szamárpad.
Nagyon ritkán ültek benne,
mert mind nagyon igyekeztünk,
értéke volt a tudásnak.
Történt azon években, amikor
korrekciós osztályt vezettem.