Oktatással kapcsolatos versek
Avagy felvettek az egyetemre
Hol volt, vagyis hol nem,
Egy borzas, fehér gólya,
Kicsi lett a fészek,
Neki nagy az egója.
Hátán táska, alig bírja,
Első nap az iskolában.
Tudta ő
Temettem s feledtem,
Kit sohasem szerettem...
Taszított s lent hagyott,
Ott volt a várnál sok között egy "halott"...
Tanítsd meg, magyar, a gyermeked!
Tanítsd meg, magyar, tanítsd a gyermeked!
Tanítsd, hogy a székely - magyar egy nemzet,
Mert egy a történelmünk, és egy a bánatunk,
Ami az, hogy most nem egy hazában lakunk.
Rengeteg elvárás, többnél több norma,
Megfelelési szándék vezetne jóra?
Alakítanak, hogy az légy, akit szeretnének,
Azt mondják, ezt tedd, azt mondd, de légy önmagad, kérlek.
Nyári napok, búcsúzok,
Iskolába indulok.
Bekopogott, itt az ősz,
Sáros úton ballagok.
Forró nyárvég vagy
csak az élet tikkaszt most
minden figyelőt kárba?
Iskola, úgy vártalak,
könyvek s új tantárgyak.
De vannak barátok,
s tanárok.
Vár az iskola
Cseng a csengő szeptemberben,
öröm minden kisgyermekben!
Táska, könyv, füzet, ceruza,
tudásuk még kissé kusza.
Mindenkinek
Mint költő, írom hatalmas tisztelettel,
minden tanár tiszteletet érdemel!
Maga tudta ezt, Klinghammer?
Ne firtassuk a másik megjelenését,
mert nem befolyásolja a munkavégzését.
Tényleg olyan rossz?
Új tankönyvillat lengi be a szobát,
S te bent ülsz és várod a csodát.
Csak legyen holnap beteg a tanár,
Vagy zárják be az iskolát!
Gyökereid szeretett hazádba húznak
akkor is, ha kegyetlen háborúk dúlnak,
gerencsér égette csuprodba mézet tölts,
szívedben mindig is hazafi légy, és bölcs!
Számos állatod tőzsértől óvd makacsul,
őseid örökségét pedig védd vadul!
Ha gerencsér vagy, legyen míves a tálad,
kontár soha ne legyen különb tenálad!
E szép, ősi szakmára tanítsd gyermeked,
hogy méltó követőd lehessen majd neked.
Tőzsértől meddő üszőt soha ne vegyen,
tinó és bika közt különbséget tegyen!
Lehetne ezt ódákba, regékbe önteni,
De erről nem én fogok most dönteni.
Nem könnyű nekem, hisz nagy a saram,
Most leginkább megkapom majd a kosaram.