Oktatással kapcsolatos versek
Újra összeköt az élet,
ha elindul a tanéved,
lepkeszárnyon lebben lelked,
minden diák útra kelhet!
A pörgés lassul, akad már az eszköz,
a nyár lemerül, s nem újratölthető,
de máris itt a százszínű szeptember,
s nyomában egy új tanév bukkan elő.
Ez vagyok én, ez a testem,
megmutatom minden részem.
Jobbra hajlok, balra hajlok,
bólints, hogyha velem mondod!
Van egy gazda, kinek agya
kisebb, mint egy újburgonya,
azt hiszi, hogy mindent tud már,
pedig esze csak poroszkál.
Láttad hogyan kell, csak könnyedén, szinte művészien,
Mire azt mondtad, ez neked lehetetlen
Falu végén van egy sínpár,
odamentél, mikor sírtál.
Falu végén van egy faház,
falai közt titkos a nász.
A Gyöngyös patak partján születtem,
Udvarunkon folyt keresztül a patak.
Akad is nagyon sok emlékem,
Romantikus, kalandos és pazar.
tószt
Hát összejöttünk megint.
Háttal nem kezdünk mondatot! - hördülnek fel a "tanarak"
(nyelvtani szabadúszóként gondoltam, nekem szabad).
Összejöttünk hát megint.
Réges-régi iskola, hol az ősember kisfia
tanult,
A bizonyítványt kiadta, s a múlt embere ezen
bevadult.
Megyek már
Túl sok, mit a társadalom elvár,
De én egyből megyek már,
Nincs agy, mi megtart mindannyi gazt,
Nincs lélek, mely ennyiszer tudja csinálni ugyanazt,
Jövőm elébe nézek reális elvárással,
A műveltség is rám néz egy nagydarab kukászsákkal.
Hülye vagyok matekból, ezt maga is tudja,
Miért nem enged át, maga már nem unja?
Minden felmérőt úgy várok,
Mint a hadifogoly a cápákat,
Hogy tépjék már szét,
Legyen vége a szenvedésnek.
Okulárját félretolja vonalzója végével,
s gyermekeit csendre inti egy savanyú nézéssel.
"Jól van, pelyhes kiscsibéim, kezeket a padokra,
hadd lássam, miként is került tintafolt a csajokra."