Oktatással kapcsolatos versek
Nappalok még jó melegek,
az éjszakák lehűlnek.
A kint játszó kisgyermekek
sulipadba ülnek.
Amikor már az utolsó híd is leszakad
Rajta gyalogló emberek hadával,
Az utolsó beteg is jobb létre szenderül,
Orvosa meg csak vakarja fejét,
Az utolsó autó is darabjaira hull,
Újat meg már nem érdemes kapni,
Az utolsó könyv is hamvaira ég
Repedt falú házak hideg kályháiban...
Kik is a második otthonunk szülői?
Kik azok, akik még vigyáznak ránk?
Kik a szellemünk, gyermekünk művelői?
Kik kötnek le minket órákon át?
elsötétült a világ, és csak gyűlnek a felhők
feketébe borítva a jelent, a jövendőt
szitál a köd, sűrűsödni látszik
napfény, kék ég lassan már nem látszik
Ha nem lett volna egy tanárod, aki irányt mutat,
megtaláltad volna akkor is a helyes utat?
Mindenki volt egyszer diák,
meg is éli a leckéket,
innen tárul ki a világ,
egyedi lesz a történet.
Nem hiszem, hogy nem tudok
Rímet adni senkinek,
Mert a világot a jó-
Tettrekészség menti meg.
Rőzse szülte őrült, szürke
venyigén a pattogást,
falánk éhből egy szilánk
megidézi a Ragyogást.
Miért is kerestem? Belső hang utasít.
Visszajelzés jött. Természetem fellázít.
Ismeretszerzés
Éntudata van minden embernek,
kicsi gyermekeknek is.
Megkülönböztetjük magunkat,
gondolkodunk, érzünk, cselekszünk.
Pepsis palack, Cocás palack,
nem szerencsés, ha itt maradsz,
szelektívbe viszlek gyorsan,
hogy a Földet jól megóvjam.
Anya, apa, izgulok!
Iskolába indulok.
Viszlát, ovis életem!
Minden olyan új nekem.
Homokozólapátomat ceruza váltja fel,
kedves, drága, jó kispajtások, nem feledlek el!
Tarisznyámban őrzöm az óvodai éveket,
és gondolok rád, homokozó, de most ég veled!
Futva jön az ősz, úgy szalad,
sok szép, nyári álmot kerget,
a szívekben mind ottmarad,
míg a pedellus már csenget.
Fény ne legyen, csak sötétség,
hol fel sem merülhet a kétség.
Butítani az ifjúságot,
ki akarhatna ilyen világot?