Oktatással kapcsolatos versek
Poros a polc, hiányzik valami,
valami, mit lehetne olvasni.
Minden szülőnek lelkében dúl,
S pattanásig feszül a húr,
A gyermekét miként nevelje,
Hogy a műveltségét emelje
Egyre feljebb!
Az első világháború és következményei
Nincs mit felosztani, a mozgástér kevés,
Ebből bontakozik ki a hideglelés.
"Mindössze pár hónap", szól a német császár,
De az összecsapás hosszabb lesz a vártnál.
A Magyar Királyság (1077-1382)
Kunok felett győző, törvényhozó László,
Lopásra hajlóknak akasztás a zárszó.
Továbbra is élő, kedvelt a pogányság,
Akit rajtakapnak, egy ökör a váltság.
Nevelője híres, filozófus mester,
Ameddig okítja, nem egy-két szemeszter.
Arisztotelész a szóban forgó személy,
Nemhiába lesz majd győzelmes hadvezér.
Csillogó szempár, kedves mosoly,
Így fogadott Ő az első napon.
Csak álltunk ott mi, apró embererek,
Most visszanézve a szívünk megremeg.
Tódul felénk megannyi apró emlék,
Állj meg, Idő! Kérünk, ne szaladj még.
Réten a szép lány, könyve kezében,
13 lesz éppen a héten,
ötből meghúzták, sehol egy négyes,
mi várja otthon? Az kétesélyes,
áll csak a réten, könyve kezében,
csillog az arca, könny a szemében!
Másodpercnyi idő sem telik beléje,
Változásözönnek nézhetünk elébe.
Világunk kezdetét robbanás jelezte,
Már-már mérhetetlen parányból eredve.
Ballag a Június, s vele együtt
több ezer emberpalánta,
édes, dühös kamasz,
tiltott hajtúrás, orrvakarás,
szavalás, pár könyvjutalom,
dicsérő, intő szavak,
az Igazgató Úr hangja meglágyult,
nyakkendőbe öltözött.
"Elindultam hosszú útra egyedül,
Mindenfelől borul az ég, nem derül.
Én felültem a világ vad lovára,
De zabolát nem tettem a szájára."
Búcsúzik a 4/A.
Osztály vigyázz! Utoljára...
Állok némán, csendesen,
Szememmel két Tanárnénink
Tekintetét keresem.
Legfontosabb a tanulás?
Ember, te nem is vagy magadnál,
Nem ez az élet, ne hidd el,
Csak kitalálták tévhittel.
Eljött már a tanév vége, örülnek a gyerekek.
Tanulással tele napok most feledőbe merülnek.
Vagyunk itt szelíd, ártatlan bárányok,
Olykor féktelen, tomboló vadak,
De megülünk szép csendben, ha úgy mondod,
S szívünkkel mégis a friss szél szalad.