Oktatással kapcsolatos versek
Érettségire osztályfőnöknek
Vajon ki ő?
Ha ez mese lenne, lehetne Hamupipő,
De nem mese, hanem a valóság maga,
Ahol a kötelező olvasmány nem a Forsyte Saga.
A húgi be van íratva
A vasárnapi iskolába.
Nagyon szeret oda járni!
Jó a templom biztonsága!
Írtam egy verset,
Na persze semmi különöset,
Hisz ismertek,
Csak olyan közepeset
Megejtett álmom, óvlak,
lélegzetem még el sem ég,
ájulásba zuhan a Nap,
sötétedik a kéklő ég.
Barátom! Bölcs tanítód szavai
utadon messzire kísértek el,
míg téged úgy tápláltak tanai,
mint koldust a marék eledel!
Nappalok még jó melegek,
az éjszakák lehűlnek.
A kint játszó kisgyermekek
sulipadba ülnek.
Amikor már az utolsó híd is leszakad
Rajta gyalogló emberek hadával,
Az utolsó beteg is jobb létre szenderül,
Orvosa meg csak vakarja fejét,
Az utolsó autó is darabjaira hull,
Újat meg már nem érdemes kapni,
Az utolsó könyv is hamvaira ég
Repedt falú házak hideg kályháiban...
Kik is a második otthonunk szülői?
Kik azok, akik még vigyáznak ránk?
Kik a szellemünk, gyermekünk művelői?
Kik kötnek le minket órákon át?
elsötétült a világ, és csak gyűlnek a felhők
feketébe borítva a jelent, a jövendőt
szitál a köd, sűrűsödni látszik
napfény, kék ég lassan már nem látszik
Ha nem lett volna egy tanárod, aki irányt mutat,
megtaláltad volna akkor is a helyes utat?
Mindenki volt egyszer diák,
meg is éli a leckéket,
innen tárul ki a világ,
egyedi lesz a történet.
Nem hiszem, hogy nem tudok
Rímet adni senkinek,
Mert a világot a jó-
Tettrekészség menti meg.