Oktatással kapcsolatos versek
Nagy dübörgés hangja szól,
Diákok hada behatol.
Tanárok kedves fogadtatása
Ösztönöz minket tanulásra.
Eljárok az iskolába,
tanulok is néha,
jobb volt ám az óvodában,
ott nem voltam léha.
Szárnyait szélesre tárta,
köszöntőt hordozott zöld mezőin a tábla.
Én vagyok a sulitáska,
Leírom, mindenki lássa!
Panaszkodni valóm akad,
Mennyi morzsa! Van egy rakat!
20 éve még együtt voltunk.
Nevettünk, és együtt sírtunk...
De jó, hogy most találkoztunk.
Egymásra rácsodálkoztunk,
Hogy senki nem változott,
Az idő rajtunk nem fogott.
Értelem nélküli emberek!
A jó modor hiányzik belőletek.
Petőfi szavaival én is kérdem.
"Minek nevezzelek?"
Elérkezett szeptember első napja,
a diákok visszaülnek az iskolapadba.
Utcák és a buszok megtelnek velük,
nagyon álmos még a fáradt szemük.
Nem voltunk jó osztály
Hát vége van. De hogy minek is,
Azt csak mi tudjuk egyedül.
Nem gondoltam, hogy vége máris.
A kapcsolatunk elmeszesült.
Nyári álomból ébredő
táskák futnak a járdán,
apró lábakon új cipő
mosolyt fakasztó látvány.
Nem értem ezt a világot, eladja a lelket,
aztán sóvárog! Szerelem az egy szál virág,
eltaposott értékek nyomán. Lecserélted
már rég, már nem fénylik úgy, már
nem is annyira szép. Tanult vagy tanulatlan...
Poros a polc, hiányzik valami,
valami, mit lehetne olvasni.
Minden szülőnek lelkében dúl,
S pattanásig feszül a húr,
A gyermekét miként nevelje,
Hogy a műveltségét emelje
Egyre feljebb!
Az első világháború és következményei
Nincs mit felosztani, a mozgástér kevés,
Ebből bontakozik ki a hideglelés.
"Mindössze pár hónap", szól a német császár,
De az összecsapás hosszabb lesz a vártnál.
A Magyar Királyság (1077-1382)
Kunok felett győző, törvényhozó László,
Lopásra hajlóknak akasztás a zárszó.
Továbbra is élő, kedvelt a pogányság,
Akit rajtakapnak, egy ökör a váltság.
Nevelője híres, filozófus mester,
Ameddig okítja, nem egy-két szemeszter.
Arisztotelész a szóban forgó személy,
Nemhiába lesz majd győzelmes hadvezér.