Oktatással kapcsolatos versek
Elballag a sok diák,
Elhagyják ma az iskolát.
Egy kézfogás és vége,
Eltelt a négy év végre.
SOTE
SOTE terem, osztályterem.
Nem is! Egyetemi pad,
Homokórák, tenyérfejeken pihenő homlokórák,
Szunnyadni készülő zsebórák.
Kinn, ott a világban minden más.
Ott van a sok-sok hamis arc.
Mosolyog rád, pedig mást gondol.
Azt mondja, ő sajnál, közben keresztülhatol.
Iskolába menet kómásan bambulok,
Ülök a buszon, köröttem néma burok.
A zene duruzsol a fülhallgatóban,
Van, hogy baráttal, de gyakrabban szólóban.
Itt böngészhetsz ősi és modern tudást
te, aki mindig kíváncsi voltál.
Néked üzen e közösségi portál:
embernek mi hozott fényt és bukást
Égen egy nagy csiga tekereg,
Nap az ő fő feje,
Nyolc bolygó, mi körülfonja,
Nap, mi őket összetartja.
A nyelvünk persze szép.
If ju nó vát áj mín.
Szép szava volta vív
Harcot, de itt a vég.
Monoton telnek a napok,
Emiatt olyan vagyok, mint egy agyhalott.
Nem érdekel az iskola,
Kéne egy nyugtatóval teli fiola.
Kérlek, maradj egy percig csendben,
fogd be a szád, és ne adj ki hangot, rendben?
Ez lesz most a kettőnk megértésének záloga...
33 éve éppen, hogy az
első padban ülve,
otthagyva pirulva,
reszketve, kifosztva
tisztelni akartalak.
Ha tudod, társaid tanítanod kéne,
s látnád, hogy az egyén nem gondolkodik...
Mikor jó szándékért pofont kapsz cserébe,
s a munkád gyümölcse mégsem boldogít.
Orgonaszó csendül mostan,
A nagy auditóriumban,
Bevonulnak a tanárok,
Földig érnek a talárok.
Nehéz sorsa van
a mai magyarnak,
ha írott szavakkal
oktatni akarnak.
Ars poetica-szerűség
Bort iszok...
Lekerekítettél,
Megnemesítettél,
Szellemre nógattál,
Jellemre forgattál,
Nevetni rendeltél,
Szeretni hergeltél,
Vidámmá formáltál,
Szilárddá szolgáltál...