Oktatással kapcsolatos versek
A kutyaegyetem nyitja kapuit,
Mindenféle csahos járja a sulit,
Juhászkutyák, foxik és labradorok
Szereznek szakokon mesteri fokot.
"Minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen..."
1.
"Minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen..."
Minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen!
Így én a tanulásról trécselek, inkább hozzád trombitálok...:
...most, hogy tudattam, tudattatom azt is - vajon fölöslegesen?
Arra van az egyetem:
Beszarjak, ha elvégzem.
Célom volt, hogy jó legyek,
Csak megárt ez az idegnek.
Mondd öreg - miért akartál tanítani?
Máshol a pálya messzebbre elvitt volna...
szakmádon semmit sem tudtál javítani -
sok okos sokszor és sokat reformálta.
Pedagógusnapra
május végi pedagógus nem egészen normális,
mosolyában ne bízz most már,
tuti, hogy csak formális
Kedves tanárok, elérkezett a várt napotok,
ti, diákok, nekik boldogságot hozzatok.
Általános iskolám 70. születésnapjára
Volt egy suli, Kilián.
Általános iskolám.
Sok osztályban oly remek
Tanulni vágyó kisgyerek.
Utamon mennyit vándoroltam.
Göröngyök nélkül ritkán léphettem.
Mentem mérföldkövet tovahagyva,
mindig érzéseimben bizakodva
s értve: így helyes.
Emlékeim - első rész
Istennek hála - szép kort megértem,
sok mindent láttam, sokfelé éltem.
Emlékek keltik közlési vágyam,
nyüzsögnek fejem rejteklakában.
Jobb előbb porba kerülni,
Azután trónra felülni...
Verset írtunk egy jeles napra
összejöttünk kis csapatba
s rímeket tettünk a szavakba
Érettségi megemlékezés
Lassan 8 esztendeje, milyen gyorsan elment!
Mikor még tanulva vártam az elkerülhetetlent,
s amikor még rendszeresen magyaráztuk, hogy:
Tanárnő kérem! Én készültem, tanultam, csakhogy
kevés maradt meg bennem tengernyi anyagból,
a rengeteg tételből, nehezen érthető szavakból.
Két matekot végigülni szerintem már nem tudok,
Elbújni azt nem, de elfutni még el tudok.
Csak ha rád gondolok, az tartja bennem a lelket,
De a tanár beszéde álmomból kikerget.
Ballag már az agg diák.
Nem gyerek már, gondolja ő,
"Az érettségi! Az most a fő!
Elébe semmi más nem tehető!"
Így akarta a "Teremtő"...
Ballag már az agg diák.
Ha elrepül az idő,
Ne félj tőle soha.
Lehet minden mulandó,
De emléke maradó.
Tengernek habjai
Örökké fodrozódnak.