Oktatással kapcsolatos versek
Hardverbe telepített osztály,
jót röhög most némán a tanítvány.
Jóságodért
Csokrot kötöttem mezei virágból,
hálámat szőttem bele napsugárból.
E szép napon megköszönöm néked
a tudást, amit megtanítottál vélem!
Írásóra készülődött,
buksi fejek füzet fölött.
Néma csendben írt az osztály,
nem figyelték az én irkám.
Óvodai ballagásra
Három éve kicsit félve
Érkeztem meg hozzátok.
Három éve szeretettel,
Szép mesékkel vártatok.
Lelkem remeg,
Lábam merev.
Hang nem jön ki számon,
Csak könny borítja arcom.
Bölcsességét rád terítve
visz végig az éveken,
nemcsak a tudást hevítve,
közben formál lényeden,
néha egyben a barátod,
ha látja, hogy bajban vagy,
mégis marad a tanárod,
kitartása el nem fagy!
Tanórák sora telíti a napot,
Pedig még félig az ágyban vagyok.
Szélcsend... sötétlett - sarló-kalapács
kaszált el kettős-keresztet - éppen
akkor lettem én alsó-iskolás...
kisgyermekkorom éled elmémben.
Ha felületem oxigén és víz éri,
Színem a ravasz róka színét idézi.
Korrózió, rozsdásodás ez, nem kétség,
Ez a szerkezetem ellen egy nagy vétség.
Már egy hete csak az iskolára
gondolok mindig meg-
megbabonázva.
Recsegő géppel a kezemben
megyek a szobámba, megyek
sietősen.
Ez is eljött, mindjárt vége,
régi csodák hangja száll,
felnőttkorod küszöbére
letekint a napsugár,
május fénye, tavaszillat
átsuhan a réteken,
még az iskolában itt tart
érettségid, higgy nekem!
Forró kávé gőzölög az asztalon,
várom, hogy mikor jön el az én napom.
Tankönyvek felett álmodom,
csak egy kis szabadságra vágyom.
Fontos dolog a tanulás,
túl sok benne az aranymondás.
Leülni sok-sok órára,
és szembenézni a tanárral.
Üres az iskola, nincs benne élet,
Mint egy elvarázsolt kastély, nem jár benne lélek.
Nagy a csend, a termek üresek,
Mint egy szellemjárta épület.
Tanáraim mind kedveltem,
nem mondom, hogy szerettem,
hazugsághoz koros vagyok,
de némi igazságot mondok,
hallgassatok egy-két dolgot,
majd szűrjétek le ti magatok.