Oktatással kapcsolatos versek
Elvárom magamtól: Legjobb legyek!
Kínoztam gyerekként felnőtteket.
Kacagtam tanárok nyögésein,
Eredményt akartak szegényeim.
Gulyás a Gulya, szinte övé a csorda,
Ő mindig készen, értőn s gyorsan néz oda,
Látja, mely jószág nem a dolgát csinálja,
Egy idő után, persze, meg is dorgálja.
Szigethalmon a Széchenyi iskolába járok,
Amit hét éve már taposok.
30 éves iskolánk, mi már
Látott pár cammogó tatárt.
Tanulni mentem az iskolába be, az órámra beülni,
Szívemben reménnyel és hőn égő vággyal érkezek.
Vágyom a régiek s újak tudását magamba szívni,
Szeretném hallani, mint látják mások a világot.
Nem azért vagyok itt, hogy szenvedjek.
Novemberben kezdődött egy szép álom,
Könyvet vehessek a kezembe, nagyon várom!
Az olvasás hiányzott az emberi szívből,
Tanulhassunk a könyvek szeretetéről.
Megszületett végre egy nagyszerű kezdet,
Minden Jonathannak adott örömet.
Gazdag vagyok, és még többet szerzek,
hogyha ápolom, óvom a nyelvet,
pár fillér kerül, rólam szóljanak,
mi veszne addig, míg süt a Nap?
A teremben ültem
Némán, a szemem
A táblára szegeztem.
Ugyebár az izobár
Állapot az hővel jár.
Vagy tán hő elvesztéssel,
Ha hőmérőnk nem vész el.
"Lokobétos" füzet
Az utcán fut két kisgyerek,
harmadik utánuk ered.
Így kiáltott fennhangon:
papi, Anti, várjatok!
Gyök egy, gyök kettő, gyök három
Megvizsgáltam, mily csodás is egy kocka,
a mértan minden szépségét hordozza.
Lemértem egyik oldalát, hogy mennyi,
nem csalódtam, mert-hogy pont "egyegységnyi".
...és a valóság
Egy csapat lánnyal énekelt...
Ekkor történt.
Hosszú útra lépett,
a zenepedagógia
szívügye lett.
Szülinapomra ezt teszem,
előveszem bölcsebb eszem.
Egy tétel, mellyel meglepem,
magam, téged és kedvesem...
...
Debrecen egyik csodás szimbóluma
a tudományok szép, dicső otthona.
Padlóját koptatja diákok hada,
bejutni ide, az maga a csoda.
Magfúziónak szülötte
Meleget küld le a Földre.
Sugárzást is, ami gamma,
A hajamat leolvasztja.