Nyelvi játékok
Lárvabőrt hátrahagy,
legott kap társakat,
cirregő zaj fakad,
mennyien rajzanak!
Bevezető
Mégis ki írta? Vagy mi? Irkafirka, tinta.
Van-e mintha? Hinta-palinta, ritka,
Mint három ember maradandó titka.
Kinek titka álomtenger?
Feje tetejére állt a Világ,
Így fordítva látom én is!
Egy denevérszindrómával
Egypólusú lett a Föld is.
Májuselőn Husztnál
nárciszok virulnak,
völgyük virágszőnyeg,
fehéren bólongnak.
A koktélbár és a köd története
I.
Koktélbár, szól egy Revival foszlány:
Talán a Tragic Endings.
Valami lány épp hantáz egyre tovább s tovább,
Csacsog-csacsog, már nem figyelek rá...
Nem volt a bárban maradása, hiába oly ádáz.
Már tele a hely, szellemek rengetege lepte el.
Szürke, szikkadt szombaton.
Szomjasan szédelgő
szurtos szénégető.
Szenegáli, szakadt
szövetszandálban szaladgáló,
szikár, szőrös, szénaszaggató,
szalmaszálat szorongató,
szűretlen szederszörpöt szürcsölő...
Szemkápráztatóak a fények.
(Vajon miért égnek?)
Hallik halkan néha az ének.
Babuci kalimpál,
mosolya dominál.
(Füléig elér-e,
sikere függvénye.)
Mi legyen a téma?
Mit válasszak címnek?
A tartalom mellett
Lennie kell rímnek.
Oh, fönséges hegység, be szép is látványod,
édesvízzel buzgó megannyi forrásod!
Nektek szeretve kellene lennetek!
De ehhez szeretnetek kellene!
Nem, nem engem.
KEGYETEKET!
Meg kedveseteket.
Gyereketeket, esetleg
kedvenceteket.
A földszinten lakik a házban a Házmester.
Mindig jókedvű, mosolygós kis ember.
"Érlelőm a spanyol nyár.
Hát tiéd?" "A finn mocsár."
"Vitamin tán több van ott?"
"Négyszerte is, kapaszkodj!"...
Rólunk szól
Vitatkoztam már irodalomról hallott emberekkel, a
túlpartról bámuló, ledér celebekkel, mert onnan a lesből
és a kispadról, minden olyan egyszerű, a próza, a vers
is egyterű szó vagy betűhalmaz rengetege, mert ott
nem látszik, ami belül zajlik, nincs jel, nincs rím vagy ékezet...