Rövid versek a nőkről
Kiállok elétek vörösen a sok vak vádra,
királylány vagyok egy rongyos kis szoknyában...
polcon a váza
szárad a rózsa
hervad a szépség
nincs aki lássa
A virág szirmaitól éled,
leánnyá csakis lassan érhet...
A ragadozó én vagyok! Vagy csak préda?
E kettő között őrlődök néha-néha.
Az anyai szeretet az egyetlen,
Melynek hatása és ereje végtelen.
Nőnapi négysoros
Csokibonbon, virágok,
Szépség és finomságok...
Mindennapok
A nő, kinek ezer arca, és szíve nagy.
Ő a gyermek, a feleség, életet ad.
A porontyok körbevették
maszatos kis orcával,
rendet rakott közöttük, és
megbékélve sorsával...