Versek a nőkről
Ti nők, ti nők, ti gyönyörűséges lények,
meg sem tehetném, hogy titeket ne szeretnélek,
hová is lenne nélkületek a szerelem,
férfiszívemet mi hajtaná mélyen idebenn!
Ó, a vágyunk... a nő vágya...
asztal sarkának morzsája,
amit hullajt, annak szája,
akit szívem elborítson,
asztalomnál kanyarítson
kenyeremből,
simításom tenyeremből.
Magával sodró a tavasz illata...
A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.
Ágyamban dúlás volt!
Hold erősíti szenvedélyt!
Reggel tavasz virrad!
Álom volt, de most már való!
A hölgy
A hölgy, ha mindjárt hetven,
Jó sminkkel sem negyven,
Még karcsú, alakja engedi,
Szűkebb a nadrágja, ráadásul trendi.
Hölgyek, lányok, vigyázzatok!
Az ifjú lányka oly üde, illatos,
Szép szavak számára kábító dallamok,
A Széptevőnek ez kell
Csupán, és semmi más,
S ha megkapja szűzies kincsét,
Már indul is tovább, és vissza se néz.
Állok a vártán. Szemlélem várva ablakod.
Türelmetlenül tobzódva figyelem alakod.
Ajtó tárul. Köszönt orgonaillat, májusi szél.
Virágzó akác. Fészkén gerlepár. Lám, beszél!
Nőkről, sorsról...
Hol voltál, amikor gyűretlen, még arccal
borzolgattam az ízes pótolhatatlant?
A szívbe bezárva van a lélek titka,
aki azt megfejti, az már ki is nyitja.
Voltak nyomok a szívemben,
mohás kövek közt léptedben,
s méz illatú virágfelhőkben,
álmok szirmain ült kertemben.
Nemzetközi Nőnap alkalmából
Szirmot bontó napsugárban bámulom a kék eget,
Elköszönt a hosszú tél, a szép tavasz megérkezett.
Új ruhát ad gyermekére gondosan a jó szülő,
Erdőt-mezőt kiszínezve fut tovább a vén idő.
Vágyaink: Lányok, Asszonyok!
Gyönyörűek, odaadók...
Szonett
Harmatos bájban fogant csöppnyi lélek
anyaméhben bevackolva fejlődik,
e testben ekkor kigyúlnak a fények,
nagy világra ártatlanul érkezik.