Versek a nőkről
Hölgyek, lányok, vigyázzatok!
Az ifjú lányka oly üde, illatos,
Szép szavak számára kábító dallamok,
A Széptevőnek ez kell
Csupán, és semmi más,
S ha megkapja szűzies kincsét,
Már indul is tovább, és vissza se néz.
Állok a vártán. Szemlélem várva ablakod.
Türelmetlenül tobzódva figyelem alakod.
Ajtó tárul. Köszönt orgonaillat, májusi szél.
Virágzó akác. Fészkén gerlepár. Lám, beszél!
Nőkről, sorsról...
Hol voltál, amikor gyűretlen, még arccal
borzolgattam az ízes pótolhatatlant?
A szívbe bezárva van a lélek titka,
aki azt megfejti, az már ki is nyitja.
Voltak nyomok a szívemben,
mohás kövek közt léptedben,
s méz illatú virágfelhőkben,
álmok szirmain ült kertemben.
Nemzetközi Nőnap alkalmából
Szirmot bontó napsugárban bámulom a kék eget,
Elköszönt a hosszú tél, a szép tavasz megérkezett.
Új ruhát ad gyermekére gondosan a jó szülő,
Erdőt-mezőt kiszínezve fut tovább a vén idő.
Vágyaink: Lányok, Asszonyok!
Gyönyörűek, odaadók...
Szonett
Harmatos bájban fogant csöppnyi lélek
anyaméhben bevackolva fejlődik,
e testben ekkor kigyúlnak a fények,
nagy világra ártatlanul érkezik.
Énekem, ha dalra fakadtam, zeng,
Mint halk tücsökzene, szeretlek
Minden nőben téged, drága egyetlenem.
Az Úr különlegeset alkotott,
mikor a nőnek életet adott.
Olyan belső erőt adott neki,
hogy a sorscsapást is elviseli.
Kisleány a nő, amikor még gyermek,
akire féltve óvó szemek és kezek ügyelnek,
olyan, mint a harmatos, üde rózsaszál.
Galamb a lelke, és vele turbékol a kismadár,
együtt dúdolnak a bársonypuha szélnek,
s az ének édes kacagással tovaszáll.
Értetek van minden percünk,
s bánjuk, amit még nem tettünk.
Ti vagytok a mi szerencsénk,
Ti tudjátok, mit szeretnénk.
A Nők dicsérete
Hogyha nő,
Tudja ő,
Mind, aki férfi,
Ő megigézi.