Versek a nőkről
te vagy számomra a fény
mely beragyogja napom
amikor megébredek veled
csillagfényes hajnalon
te vagy a reggeli harmat
mely ott csillog arcodon
mint ezüst könnye a holdnak
tündöklik az ágakon...
Bár őszül már a hajam,
imádlak Titeket,
a szívemben s még itt-ott...
Nők egymásközt
Csak azért gyűlölsz, mert engem szeret.
Ármánykodásoddal bántod lelkemet,
s ha igaz lenne, hogy minden mosoly
fekete felhőben hazudott kobold,
ha boldoggá tesz, hogy ő meg én
boldogtalan,
és megmérgezted áldott napunkat,
mit érzel majd, ha Ő küld téged el?
ez ma az én napom
végre egy alkalom
állj meg a határomon
ma csak magammal foglalkozom
Zrínyi Ilona emlékére
Pataki diákként rajongtam rég én is
Mindenért, mi hősi, magasztos és régi.
Rákóczi asszonya példaként élt bennünk,
Tettei, élete megfogta a lelkünk.
A boldog nő
Szembetűnő.
Nem mindig első,
De a győzelemért
Új tervet sző.
Csak egy nap, egy ünnep,
talán így lenne jó minden nap.
Mert Ő az, ki erőt ad,
ha csüggedsz.
Szavát iszod, ajkán csüngesz,
ezért is legyen mindig nőnap.
Mindennapok
A nő, kinek ezer arca, és szíve nagy.
Ő a gyermek, a feleség, életet ad.
A Jóisten egykor megfigyelte,
ő valamit jól elronthatott,
amikor Ádámot megtervezte,
társat neki sajnos, nem adott!
Férfiaknak
A nő az örök,
nélküle nincs áldás,
nem érnek örömök.
Tavaszt hoz hófoltos télbe,
vágyat a férfiak szemébe.
Gyerekként gondoltam
szedek majd virágot
anyámnak és titokban
másnak is - Mártinak
együtt voltunk
egy csoportban
a Cikta-telepi
oviban!
Télen hidegben, nyáron melegben néztél a szemembe,
Nőnapon is te jársz a fejembe`.
Dal a nőkről
Éljen minden bájos, szép nő!...