Versek a nőkről
- A ruhád túl rövid, túl sok bőr látszik.
Nem a férfi hibája, hogy nyáladzik.
Provokatív voltál, megérdemelted.
Mire vágyhat egy férfi?
A másik nemben
megtalálni a társát,
kinek ő adja
a boldogságát.
ha belépsz az ajtón a cipődet vedd le
hazajöttél munka után nem voltál velem se
korán volt reggel a kávé is hideg lett
forrón a méz a tej ha mellém tetted...
Már egy hónapja dolgoztam,
éjt nappallá téve túlóráztam,
húztam az igát százóraszám
sok éjszakán át.
nem, a szebbik nem
Veled voltam,
a Jóból sokat kaptam.
De aztán jött az elmúlás,
miért Mi következtünk,
mikor még rajtunk kívül
volt annyi pár???
A szépség szememben új formát öltött -
Évtizedek formálták át sietve,
Minden dekád új asszonnyal köszöntött;
Csak jött felém a múltból integetve.
Amikor előveszem a tollam mostanában,
Folyton téged kereslek.
Pedig gyöngybetűkkel formáztalak,
De nem mondhattam, hogy szeretlek.
Lefesthetnélek vagy százféleképp.
De élőben százszor szebb vagy, te százszorszép.
Nyersen még szép kalácsnak látszott,
mosolyogva kelt nagyra,
tettem bele cukrot, mákot,
gondoltam, elteszem holnapra.
Csodálat!
Szép leány, mikor fotódra nézek.
Hogy ne felejtselek,
Arcomon döbbenet a csodától...
Egy fehér hintóban utazunk
Én és ő, mint egy tündéri álom.
Reményt ad, majd tükröt tart elém,
Hol nem sikerül valósággá válnom.
A nő ma nem nagy ő, se látomás,
családi kört se rajz` a lelke már,
ha bántod és ha nem is, reklamál,
ekét ragad s ha végez, árkot ás.
Szeretnék Nő lenni igazán, úgy egyszer,
nem kell hozzá bűbáj s arcomra sem vegyszer.
A szemeidbe néztem,
rögtön megszédültem,
mert azok csillogása
elrepített a túlvilágra.