Versek a nőkről
Fénylő csókokkal köszönt ránk a reggel.
Ölelj át boldogan, vágyódó testtel.
Te vagy az erő, a biztos támasz.
Máskor évődő, szertelen kamasz.
Teliholdnak nincsen párja
Ő a Napnak hű arája
Nők szülője
Vizek hölgye
Nő hegy-völgye
Víz ezüstje
Ha a te arcodra gondolok,
mindig látlak, minden zugot,
ahogyan szemed lehunyod,
ahogyan csúszik takaród...
Ülünk egy hétköznap megpihent estéjén,
fél szemmel a tévét,
de leginkább téged leslek,
laposan sandítok rád, arcéled elnézném
órákig, szeretem-szerelempercek.
Ember lásd ki vagy
két nem
a férfi és a nő
melyek nélkül
az emberiség
nem nő.
Tavasz van
A szívemben ezer rózsa a bőrömön száz tövis
A lelkemnek virágzója te vagy éppen itt ma is
Az én kertem vaskapuját a félelem őrzi
Az elmémnek faajtaját csak a lakat őrzi
Ez a lány szereti a jó bulikat,
Táncol a diszkóban egész idő alatt.
csak könnyedén
Nőnek születtem,
ez nem érdem,
génjeim hordozzák
végzetem,
imádom élni
az életem,
szeretem játszani
szerepem.
Ősz kopogtat immár az ajtón hajszálakba fonva,
Semmiség volt, egyszerű csepp a tengerbe dobva.
Lenge szellő
Balaton partján hullám csapkodja lábam
Nyugalommal ülök kint a nyári forróságban
Szemben látom magam előtt a Tihanynak báját
Elmém minden percben elkapja az ábránd
Kislányként sokat álmodoztam,
Saját kis világomba elvonultam,
Kizártam mindent, mi bánt,
Így kevésbé fájt a magány.
"E világon ha ütsz tanyát",
hétszer szüljél, mint ükanyád.
Egyszer szüljél ágyhoz kötve,
egyszer otthon, férfi-ölbe...
Belenézve
Olykor
Lágyan
Dédelgető
Oly
Gondolatba ejtő
Szép szemeidbe...
Méltóságom levetkőzött,
Csupasz vagyok így télen, ridegen.
Szád, nyelved, úgy kérődzött,
Mind hozzám bújna szorosan, melegen.