Versek a nőkről
Maga az Odüsszeia sem lehet ennyire izgalmas,
mint amennyire a te múltad mozgalmas.
Nem szabadulok, nem menekülök,
mindig önmagammal szembesülök.
Megtagadni sem tudom soha őt,
a bennem rejtőző nyughatatlan nőt.
Van egy édes, kis barna lány.
Energikus, pörgős, meg nem áll.
Nem változik számomra a világ
Csak azért, mert nő vagyok.
Van úgy, hogy egy laza nap
Mindent szanaszét hagyok.
A bölcs, érett szépségű nő... hatvan felett
pótolja, mi éltében kimaradt mindeddig.
Családjának szentelte ifjonti éveit,
s álmodott régen nagyokat, merészeket.
Szerencsés János (Szerencses71)
Néha szeretném, ha megállna az idő,
s elvonulnék messzire, hol biztos a jövőm.
Nyugalomban élnék egy kis házban - kerttel,
ahol a kutyám ugatása reggelente felver.
Részedről egy sokat sejtető, kacér pillantás,
és igen jólesik, ha odafigyelek rád?
éltet-Ő a hite
szeret-Ő a menedéke
előtűn-Ő az emléke
feltölt-Ő a kép
esend-Ő a remény...
Ha magát adta, világot kaptál,
Csillagoktól, naptól fényes világot.
Ha nő szeret, téged nem foghat átok;
Az Élet Almájába haraptál.
Lányok ültek a fodrásznál,
És hát ment a pletykálkodás.
Gyönyörű, szép alkatuk volt.
Lesz majd rajtuk nagy változás!
A nő, ha betölti a hatvanat,
mert a kor minden nő réme,
lábujjhegyen tiltakozik benne
a fiatalkori énje.
Elébb az ágy
lett egyre keskenyebb.
Középütt nem mélyült tovább. A vágy,
akár egy nagybeteg
Most örülj, míg fogom a kezed,
S ölelgetlek, kincsem.
Mert bíborvérem, ha elapad, megszűnök létezni,
Vele elakad az élet, e szerelem s minden.
A Nő
Halvány sarló ékköve az éjjeli égboltnak,
Fénye különleges a ragyogó csillagok közt.
Karcsú alakja incselkedőn hajlik, célozgat...
Én úgy jöttem mindig, mint ki menni készül épp:
egy fogkefével, váltásnyi alsó, borotva,
időzni két