Versek a nőkről
Hogyan mondjam el,
hisz egy vércse,
ártatlan ő, de húsevő,
puhány kis tolla vöröslő.
1.
Árva szívem nem kap fényt.
Nem nő virág benne rég.
Képet festek, fáj a valóság.
Érted szóljon, drágám, dalom már.
Tegnap Adyval sétáltam a körúton,
kirakatokat bámultunk kéz a kézben,
nem bánta, hogy a füstöt ráfújom,
visszafújta, és a szürkeségben
én lettem Léda.
A férfiszív bérlakás,
Lakhatatlan lakhatás...
Albérletben forgalom,
Ideig-óráig egy alom...
Ne gondold, hogy fogva tart az idő,
ne gondold, hogy soha nem jön el Ő,
ne gondold, hogy szereteted kinő,
s nem látod meg benne, hogy ő egy NŐ!
A Nő szép, a Nő kedves, a Nő türelmes,
A Nő anya, feleség, nagymama,
a Nő minden ízében mindig szerelmes.
Engedd ki szép tincseid, a haj a nő koronája,
Fenséges és szilaj, akár az oroszlán sörénye.
Egyengesse vállad, mint földet traktor boronája;
Ragyogjon úgy, akár csillagok hullámzó örvénye!
Remek volt a nyár, meleg a Balaton,
a fiúkkal sokat fürdöttünk a strandon,
miközben a nejem napozott a parton,
idő gyorsan elszállt, ülünk a vonaton.
Mosolyogva szállnak fel a dalok,
nem hallatszanak néma sóhajok,
kék szemeknek vidám ragyogása,
férfi lelkek fellegekben járnak,
ringó csípőn hullámzik a haja,
kósza szellő vidáman borzolja,
ruganyos léptek izmos lábakon,
súlytalan szépségű asszonyok...
Szép lány volt a Szidónia,
rajongói körbevették,
de az élet: irónia,
s szakállasként emlegették.
Én surimi-rudakat vacsoráztam
friss, fehér kényérrel,
uborkás majonézzel,
jalapeno-paprikás vörös salsa-dippel.
Ne vágyj vissza - hol kerültek téged,
ne bánd azt a Nőt, aki sosem értett,
lehet - nagyon ritka, ki érti szíved,
lehet, sosem ér el az imádott szeretet.
átkozott gyötrelem
Szerelem, szerelem,
ebben az életben,
senki mást, csak Téged!
Szerelem, szerelem,
később úgy érezted,
Te nem erre vágytál.
Ünnepelünk...
Most vagytok csak igazán szépek,
Ráncaitokban ma nem látszanak az évek.
Virággal köszöntünk, meg sok bókkal, csókkal,
A mai napon telve vagytok álhódolókkal.