Versek a nőkről
Kis kertemben bujkálnak a virágok tavasszal,
Hófehér szirmaikat lágyan fürösztve a Nappal.
A hó alól kibújva erős szárat neveltek,
Tőlük szép a világ, az erdő és a kertek.
Nő vagyok. Szerető. Be- és elfogadó.
Háborgó tengeren hullámsimogató.
Aki tudja, mikor enyhíthet kínt a szó,
mert nő vagyok. Érző. Egy puha takaró.
Felemelve a tavasz elesett fényét,
vadvirág magját szórta a rétre,
megvárta, amíg termőre fordul,
pólyába csavarta, letette a küszöbre...
Rózsa, ha arca ég a szerelemtől,
talán akácvirág, mikor
boldog igenjét mondja ki,
magnólia, ahogyan szikrázó
szépségét szórja szét.
Voltam már boldog,
minek annyiszor,
féltem, hogy csókod
életembe szól,
hagytam, hogy eljátszd
azt, amit szeretsz,
kínozva téphess
s majd jót nevess.
Sok minden és sok mindenki lehetek,
attól függ, mit akarok,
és mit szeretnének, hogy legyek.
A nő vagyok, aki valójában vagyok,
és ha hagyod, hogy az legyek, aki
lenni akarok, akkor az is leszek.
A Nő tovaszálló, boldog, szabad madár
Ismeretlen magasságokból alászáll
Finoman sérülékeny, röptében vadabb
Csodálatos, szépséges, lelke gazdagabb.
Szeretek egy kisleányt, de lehet, nem szabad!
Félek, ha szeretem, tőlem messze elszalad.
Szeretem a mosolyát és az őszinte szívét,
Szeretem, mert erkölcsös, nem hallom a rossz hírét.
polcon a váza
szárad a rózsa
hervad a szépség
nincs aki lássa
Van egy weboldal a neten,
Amit egy lány folyton használ.
Kortárs versekkel van tele.
Fel szokott rá lépni, aztán
Elolvas egy csomó verset.
Illatos virágot a Nőknek!
Ambróziát Teremtőnek!
Rózsaszálat a szívnek,
Tulipántot, amit csípnek!
Mikor felnéztem rá, a gyönyörű nőre,
Akkor még csak azt láttam, hogy szép!
Ahogy nőttem, mindent jelentettek nekem,
Kedvességük, kecsességük, megjelenésük,
Mert valljuk csak be, mit érnénk nélkülük!
Csak férfiak, szürke lenne az életünk.
Nem keresem jön az magától
Átértékelem magam mától
A szerelem már csak ilyen
Most jó de jobb lesz hiszem