Versek a nőkről
Szeretettel minden sogornőnek
24 karátos aranyból van a Te szíved,
Amely fényt és örömet áraszt körülötted.
Te vagy a legkedvesebb ember, kit ismerek,
Tartson ki örökké ez a fényességed!
Te vagy a legszebb, a legtisztább,
Az igaz szó és remény.
Te vagy a legjobb, legdrágább,
Lelkemre gyógyírt hozó fény.
Semmilyen hatalom, bírálat, szó
Zárkába nem tehet...
Erős vagy, nő!
Rejteked hiába, erős vagy, nő.
Szépséged lelkedben, nem kívül lakozik.
Dereng még gyermeki lényed?
Nő volt, aki az almába harapott,
az Úr szavára nem hallgatott.
Nő volt, kinek minden adatott,
de a paradicsomban nem maradhatott.
Mint amikor hozzád bújtam, megöleltelek.
De amikor megszülettem hozzád bújtam.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Néma csend van. Nem becézlek.
Unom már a szentbeszédet.
A rossz szavak belénk égnek,
a jégcsapok nem zenélnek,
a holnapok elvetélnek,
holtszelekbe messze-néznek.
Az a lány? Már a nevére sem emlékszem,
De tényleg, nem érdekel, ki volt ő feltétlen,
Szinte elhiszem, hogy Máshol jár az agyam,
Majd hazaérek. Megállok. És elsírom magam.
Miben hasonlít a macska és a nő?
Szabad, huncut, játékos mindkettő.
Én sosem voltam szajha,
Nem is lesz, nem is akarta e versnek írója.
Vajon mi az igaz szerelem?
Az csillog, látszik a szemeden.
Ha eljön majd, magával ragad.
Akkor öleld a párodat!
Szeretnék egyszer én is "gyönge" nő lenni,
a karodra támaszkodva megpihenni.
Érezni erős kezed óvó melegét,
letenni életem férfiasabb terhét.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Szapphó óta a nők nem tudnak
jelentős nyomot hagyni
a költészetben - mondta
az autórádiómban
egy női hang a múlt héten.
Intelem a férfiakhoz
Töprengtem sokat, mit érezhettek, ti Nők?
Mikor eljő a pillanat, tudom, érzem, mi semmihez se mérhető.
Mégis a gondolat elfészkelt bennem,
Ő már tudja előttem több ütemben.
A gyermek atyja én leszek,
Hé, fiúk, legyetek hát türelmesek.
Érett asszony az ősz, haját, ha kibontja,
arany zuhatagként omlik le a kontya.