Névnapi versek
két szólamban
Köd, zúzmara köszönt a Vadása tóra
Arra felétek reggel - vagyis holnapra.
Talán - mire ímélem látod a neten,
Addig már vadkacsák lármáznak a vízen...
Lesik a halakat, tömnék a hasukat -
Ilyen hidegben jól jön minden falat -
Névnapodon egy kicsit kényeztesd magad!
Van egy szomszédasszonyom, úgy hívják, hogy Kata,
Vagány és szép csajszi, s annyira laza,
Neve napja van neki éppen, pont ma.
Erzsébet nap alkalmából versbe szövöm nevedet,
Ragyogjon rád őszi napfény, és megannyi szeretet!
Falu végén,
A kivezető út
Gyomos meredélyén
Áll egy magányos
Homokkő szobor.
Orsika lányomnak
Orsolya -, mélyen zúg, mint a tenger,
S lágyan cseng, mint angyalok mosolya.
Kedves arcodon elmém így mereng el:
Szomorúságnak nincs már itt hona.
Szeretetből kötöttem bokrétát,
lélek-mezőn növekedtek ők,
fogadd tőlem szívem ajándékát,
boldogsághoz mosolyt érlelőt.
Névnapodra sárga rózsát,
Köszöntőből három nótát,
Mintha nem is sejtenéd,
Tejszínhabos gesztenyét!
Hoztam neked kompótot,
Három tányér gombócot,
Kis szívecskét, mézeset...
Összekészítettem egy színes csomagot:
Tettem bele langyos, friss, tavaszi szellőt,
ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt.
Halk csermelycsobogást, egy tiszta, új lapot,
egy emberhez méltóbb, boldogabb holnapot.
Messzire hallik tengerek moraja,
Görögök fájdalma,
Heléna, Heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek ármánysága,
Trója ostroma,
Párisz végnapja...
Köszöntő
Amikor távol vagy, én akkor is látlak,
Csukott szempilláim elővarázsolnak.
Lepörög előttem arcodnak képmása,
Évek múlásával változó formája.
Névnapodon felköszöntünk
rím-faragott formában,
meg is isszuk az áldomást
virtuális kocsmában.
Nézem fényképed,
és álmodom rólad.
Szívem várja, hogy
eljöjjön a holnap.