Rövid népköltészet
Jánoséknál ég a pilács,
Lopják már a szomszéd birkát.
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Retel és Hunorka
Két lélek,
távoli szív,
ugyanazon gondolat,
sorok között...
Katalinka szájal.
Jönnek a tálibok;
burkába teszik,
onnan is kiveszik.
Legyen csak már vége ennek,
Pihennék puha párnámon...
A rózsámnak bársony szirma simul tenyerembe.
Ölel, takar, s óvón borul szerelmes lelkemre.
Kibontottam a csokromat,
ezer szín volt benne,
ha még egyszer feléd járok,
bebújok szívedbe.
Repülj, madár, fent az égen,
szállj a felhők oldalán,
szállj el az én jó anyámhoz,
kopogj be az ablakán.
A pünkösdi rózsa
kinyílt udvarunkba`.
Csokrot szednék róla.