Népköltészet
Trappistát reszeltünk a legnagyobb hegyen,
de a reszeléket elfújta egy orkán:
abból lett a Tejút.
Sárga színű esernyővel
Utcán sétálva megyek,
Balról rám köszön egy néni,
Kíván nekem szép hetet.
Sandán néz a marhahajcsár,
mit keres itt egy pisis jány?
Lepkevirág, lepkevirág
kinyílott kertembe`,
benne van a lelkem minden
gyönyörű szerelme.
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
Retel és Hunorka
Két lélek,
távoli szív,
ugyanazon gondolat,
sorok között...
Taníts meg, kérlek, kesztyűbe dudálni,
mutasd meg, hogy kell borsót falra hányni!
És ha a szelet el szeretném vetni,
hogy kell a végén a vihart learatni?
Egy rónasági szöginy betyárlöginy csárdabéli vigadalmi kesergője
Húzd rá, Czigány, de úgy húzzad...
hogy béle, búsló szívem mögszakadjon,
hogy éngöm az erdög es mögtagadjon,
úgyám, hogy a tűzízű-jóbor vigasza erőbe kitartson!
Faluszélén muzsika,
táncol a kis Zsuzsika.
Pörög-forog szoknyája.
Nézd, hogy járja a lába.
Feketerigó szállt szívemre,
Bánatát messzire fütyüli,
Kedves párját rég nem találja,
A szerelmet földbe temeti.
Szívem nemes tűzhely,
Benne ég minden érzés,
Ami létezett, és még nincs,
Ami van, mind a legnagyobb kincs...
Éljen, éljen! Brekeg néped,
s a mocsárban kiáll érted.
Szemük dülledt, rajta hályog,
nem sikerül tisztán látnok.
Egyik kezemben fakanál,
másik kezemben egy pohár,
tele finom vörösborral,
a finom szőlő zamatával
Édesanyám emlékkönyvének története
Egy Évkönyvet keresve
Anyukám Emlékkönyve
Került épp a kezembe.