Népköltészet
Kertészlegény kiskertemet műveli,
szívemet is odaadtam már neki.
Keze nyomán rózsabimbók nyílnak,
az aranyvessző szirmai ragyognak.
elment a vonat. a peron kihalt.
remélem, nem kavar túl nagy vihart
a bejelentésem, hogy itt vagyok,
és felettem meg a hold ragyog.
Pöfögnek a kombájnok,
rajtuk ül a sok bajnok,
ellenfél a búzaföld,
aranysárga, már nem zöld.
Régi nóta
Mint a mesében, egyszer régen
éltünk ketten erdőszélen,
napra forgott tiszta lelkünk,
szerelemtől szárnyra keltünk,
jött az eső, vihar, villám,
de mi együtt szálltunk, repült hintánk,
nem törődtünk semmi mással,
egymás szívét fontuk által...
Áldás
Szelíd lankák, kéklő hegyek,
mint egy alvó kisgyermeket,
kis falumat úgy őrzitek,
Szuha-menti, szép völgyemet.
Vigalom az egész élet,
Kezemben a fokosom,
Hét közben is táncot lépek,
Sosem fogy el a borom.
Virágok virulnak a földön,
az éneklés ideje eljött
dalol a gerlice, fejét emeli a búza,
szívemet a szerelem húzza
A menedék
A tihanyi réten hullik az eső,
Levendulába burkolózik az ég és a mező.
A templomnál várnak a régi kor hívei,
Nagyságos királyok megkopott hangját viszi a szél.
Időtálló mesében koptat az utcakő,
Cipőtalpat, éveket és hozzátartozó rémképeket.
Nefelejcsvirág bólogat a kert közepén,
Esténként engem karolgat egy szőke legény.
Bánatos a szívem nagyon,
mert a babám távol vagyon.
Piros rózsa virágozzon,
bús szívembe vigaszt hozzon.
Tündöklő napsugárban
méhek zsongnak illattárban,
margarétre lepke rebben
gyönyörű szép sejtelemben...
Amikor lelkedet érinti az érzet,
Rímet farag Neked, érzed,
Megkönyörül rajtad, elengeded,
Így veted papírra első versed.
Hej, az én pántlikámon
Egy-két tubarózsa,
Nem vagyok én, nem vagyok én
Senkinek adósa.
Áldassék az Úrnak dicsőséges neve,
hogy eljuttatott e szent húsvét ünnepére!