Versek nemzeti ünnepekre
Nemzeti Ünnepünk Évfordulójára
Március 15. nemzetünk nagy napja,
Történelmünk sok évtizede tiszteletben tartja,
Március 15. méltó szellemébe,
Legyünk toleránsak egymás iránt hazánk érdekében.
Szeretünk hazánk úgy, mint gyermekünk,
Tiszteljük őseinket, kiket soha sem feledünk.
Becsületre,
Tisztességre, Bátorságra tanítottak...
2009. március 15.
Nevezetes napon
Ültünk a padon.
Vijjogás-szaggatta éjben
verset írtunk éppen
villogó fények között.
Esős szerda volt, sáros és kopár,
Ázott tollal búgott a gerle pár,
Pest szűk utcáin fröcsögött a sár,
Káromkodó kocsis, kopott batár,
Az utcán más nem jár...
Hűs fuvallat lengi át napunk,
márciusnak idusán vagyunk.
Visszatér egy szellem akkoron,
átsuhan vén pesti partokon.
Emlékezzünk, hisz van mire emlékeznünk.
Sok ezer honfitársunkra, kiket elvesztettünk.
Forradalom volt, azt elmondhatjuk ma már.
Közös sírjuk fölött egy kopjafa áll.
Emlékezzünk rájuk, a bátor ifjakra,
Kik életüket adták a Magyar forradalomban.
Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!
István tette szentté a magyart,
Ő mindenkinek csak jót akart.
Ott ahol volt, szentlélek lakott,
Ő nekünk egy országot adott.
Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.
Az ember néha nem értékeli,
Azt ami régóta megvan neki,
Lehet a szabadságot magasztalni,
Ha az ember ésszel fel nem éri?
Végigsöpört a szél,
a változás szele,
nagyurak Bécsben
görnyedtek bele.
Márciusnak nemzedéke,
legyen áldott az emléke!
Leborulva áldjuk őket,
az ifjan sírba kerülőket!
Oly korban születtem,
Amiről nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Mikor kettéváltak a vizek,
Lángra gyúltak a tüzek...