Versek nemzeti ünnepekre
Ünnep, új kenyér, szép ruha,
szól a templomunk kis harangja,
Isten szólítja magához a híveket,
s ő majd megbocsátja a bűnöket.
Szent magok talajba hullva
Isten kegyével sárgulnak.
Lesz belőlük édes kenyér,
Íze mindennél többet ér.
Búzatábla, szépen ringó,
arany kalász, meleg cipó,
Államalapításnak ünnepén
asztalunkon a friss kenyér.
Elindult már a karaván,
Zsákjaival célhoz is ér,
Mert holnap lesz a várva várt
Búzaösszeöntés idén.
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
Száz éve nem él oly magyar,
Kit éltethetne a haza.
Száz éve csak szavak vannak,
S a tettek torkon akadnak.
Éljen május
Elseje,
Karanténunk
Sokadik hete.
József Attilának
Úgy élt, mondják, tiszta szívvel,
ő, ki egy napon született a verssel,
úgy élt, mondják, egy olyan korban,
hol kevesen álltak mögötte a sorban.
Magyarnak születtem,
mint előttem oly sokan
s oly nagyok...
sorolni se tudnám, hogyan
Magyarország az én hazám,
itt ringatta bölcsőm Anyám,
Petőfi versét olvasta Apám,
szívem fölé lett kokárdám.
"A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk,
Hogy rabok többé nem leszünk"
Ünnep van ma ünnepeljünk
Ünnepeljük és féljünk
Féljünk
Hogy újból rabok leszünk
Kivágják lehet nyelvünk
Mert míg ember él...
Szabadnak születtem egy kék ég alatt,
egy igaz Isten kíséri földi utamat,
az örökkévaló, nem egy hamis bálvány,
a megfeszített ember mosollyal a száján.