Versek nemzeti ünnepekre
Lázongás
Márciusi ifjak
Forrongó hangulata.
Tűzben égő gondolatok,
Fokozhatatlan lángok.
Édes hazám, Magyarország,
Én felnézek most is rád,
Hisz egy ezredév téged áld.
Ember, ki nemzete muzsikáját hallgatja áhítatva,
Forró könnye zsebkendőjét átitatva,
Hangos a hazáért a zörrenő szíve,
Jelzi, hogy nagy jelentőséggel bír az embernek a szívében
Országának ünnepe.
...csak nyikorog, zörög,
tompán, sikoltva nyöszörög,
hangja félelmet kíván,
cserben hagyott ország
tankok hada ellen kiált.
Volt egy 56,
mit diktált az ötről a hat,
melyet ifjú titánok indítottak,
hitték-e akkor,
országot, világot tűzbe hoznak?
Szenvedő népek vagyunk
mi magyarok.
A balsors is régen tép,
Nem kapunk víg esztendőt.
Gyógyuló sebhely a múltunk.
Gyógyul, de hege marad.
Az igazság akkor a harcról
már örökre homályt fakaszt.
1956.
Megpróbáltak elrabolni
A lelkemből egy darabot.
Megpróbálták elrabolni
Tőlem, hogy magyar vagyok.
Fel a zászlókkal magasba,
Hadd lássa az ember s fia.
Hadd lássa az egész világ,
Mennyit ér e szép szabadság.
Csontok a földben a létbe zörögnek, a
talpak alatt suta sors bogarász,
ránca az arcon az ünnepi fényben is,
ifjakat áztat a könnyeken át.
Kiégett lobogónk szívében az alkony,
hajthatatlan eszme dübörög a sarkon...
Általános népünneppé hervad a láz,
örökségünk e fontolva maradás,
és a népszínház
műsorán ismét
a régi-új telt házas darab,
oszlopos gárdával: az ÉK -
össznemzeti szomorújáték
a Párt égisze alatt.
Gyönyörű érzés volt az akkor,
A nemzet egy test és egy lélek,
Gyermekhősei csillagfények...