Versek nemzeti ünnepekre
magános meditáció
Nehéz még most is belátnom,
Fáj az aradi tizenhárom.
Szinte büszkén emlékezhetnénk,
Avagy szabadon megtehetnénk?
Harc a szabadságért,
A függetlenségért és boldogságáért,
Harcolni mindazért, mit már megtehetünk,
Harc egy álomért, mit elérhetünk.
Ötvenhat október huszonhárom
- egy feledhetetlen dátum.
A nép megelégelte sorsát,
s akarta végre a változást.
56-ban meggyalázva
térdre hullt a magyarság,
a nagyhatalmak szégyenfoltja
a vérbe fojtott szabadság.
Csendes reggel homályba burkolódzott,
Az illatoknak keddies reggelén tapogatódzott.
A rádió frekvenciája szól egy titoknak létéről,
A gitáron a húr szorult tétova a vétkeknek hangszeréből.
Ahol egy nemzet fellegekre kelt,
ötvenhat őszén indultak csodák,
szabadságukért új holnapot emelt,
s lyukas zászlón a remény futott át!
Álljunk ma meg kicsit,
S csendben emlékezzünk picit.
Történelmünk viharaiban voltak hősök,
Kik üzenték, "Maradjon erőtök"!
Aradi Vértanúk Napjára
Egymásra hullnak századok,
siet ez az ezredév is.
Néha magamban lázadok,
ha megint egy antitézis.
tárogatószóhoz illő eső,
tetőre szemetelő sörét,
az égzengés ágyúszót mímelő,
október hat, cseréptörés.
Októberi harmat,
lehullott a földre,
Aradon csak hallgat,
most már mindörökre,
talán szemből könny folyt,
vértanúk szavára,
vesztőhelyen vérfolt,
magyar bánatára!
A vonat béget, majd emberséget
pöfékel lustán a sín porába.
Ablaka mellett villamosszéket
nyalogat búsan a téli pára.
Hol van hazám? Duna-Garam közben,
búzát érlelő, aranyos rögben.
Bárányfelhőkkel lakott ég alatt,
ahol hegynek számít Kovácspatak.
Zalacséb, 2021. augusztus 20.
Ünnepnap volt... dicső ünnep,
részvételével kitüntet,
bár nincsen jól... beteg szíve.
Tudja, várja sok-sok híve.
Fény és árnyék a Duna felett
Ahogy terül az alkony a Duna felett,
úgy bővül egyre a sötét sereg.
S oson a vágy vele monoton,
mint egy bő, visszafojtott, titkos,
feszülő akarat az ódon ég alatt.
Mint váró hangtalan hangulat áll.