Versek nemzeti ünnepekre
A Magyar kultúra napja
Ma hajnalra az égből
hullt sok hópehely,
hófehér, csipkézett,
mint egy égi jel.
Fényes magyar csillagok ragyognak az égen,
mutatják fényüket a nagy messzeségben.
Mutatják fényüket reggel és este
a nagy mindenségbe beletemetkezve.
Vihar előtti csend.
Hallgatom az Istent.
Villámlik, mennydörög.
Jég hull majd. Megtörök?
Vihar tépte októberben
a szabadságfa törzsét,
ádáz harcban, küzdelemben
vér áztatta a földjét.
Fáradt csontok a föld alatt,
hidegebbek a házfalak,
a Duna vize vért köhög,
lelkek tánca a fák fölött!
Nyugdíjasok éneke
Megkondult a kis harang a falu közepében,
Álmodozva ballagok hazafelé éppen.
Lassan járok, lépkedek, emlékeket cipelek,
"Istenem, de rég volt, Istenem, de szép volt."
Tovatűnt ifjúság, nékem nyílt a sok virág.
Augusztus 20.
Mentem, sétáltam, mint minden nap szoktam,
egyszer csak egy nádfedeles ház előtt voltam,
felnéztem, láttam, ez a nagymamám háza, jaj,
gyermekkoromban de sokat itt jártam.
Mindennapi kenyerem
Minden nap eszem,
nélküle üres az életem,
reggel és este
margarinnal és sajttal,
némi zöldséggel faltam
minden alkalommal,
nem unom meg soha...
Nagyapám a Nappal ébred, vagy még előtte,
Nem vonzza az ágy, munkára serken a vére.
Két dolgos keze munkáját dicséri a Föld,
Elvetett magból kikel a zöldség és gyümölcs.
Augusztus 20.
E nemzeti ünnepünkön
emlékezzünk Szent Istvánra,
ki államot alapított,
s az ősi hitre tanított,
aki az ég Urát kérte,
ha kell, legyen a magyar nép
a haza védelmezője.
Szegjük meg az új kenyerünk,
abból a koldusnak is jusson,
úgy toljuk most a szekerünk,
hogy tovább haladjon az úton!
Ond,
Álmos,
Előd, Tas,
Kond, Töhötöm,
Huba - eleink
hittek szövetség
erejében.
Mire a hajnalka virága
befutotta a teraszt,
Péter és Pál napján
elkezdődött az aratás.