Versek nemzeti ünnepekre
Száz éve nem él oly magyar,
Kit éltethetne a haza.
Száz éve csak szavak vannak,
S a tettek torkon akadnak.
Éljen május
Elseje,
Karanténunk
Sokadik hete.
József Attilának
Úgy élt, mondják, tiszta szívvel,
ő, ki egy napon született a verssel,
úgy élt, mondják, egy olyan korban,
hol kevesen álltak mögötte a sorban.
Magyarnak születtem,
mint előttem oly sokan
s oly nagyok...
sorolni se tudnám, hogyan
Magyarország az én hazám,
itt ringatta bölcsőm Anyám,
Petőfi versét olvasta Apám,
szívem fölé lett kokárdám.
"A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk,
Hogy rabok többé nem leszünk"
Ünnep van ma ünnepeljünk
Ünnepeljük és féljünk
Féljünk
Hogy újból rabok leszünk
Kivágják lehet nyelvünk
Mert míg ember él...
Szabadnak születtem egy kék ég alatt,
egy igaz Isten kíséri földi utamat,
az örökkévaló, nem egy hamis bálvány,
a megfeszített ember mosollyal a száján.
március 15.
Északkeleten lobog a magyar zászló,
Hazaszeretetem boldogságot sugárzó.
Szép magyar tájon van az otthonom,
Hol anyám ringatta bölcsőm egykoron.
Nincs a Földön az a kincs,
Mely eltántoríthat attól,
Hogy kimondjam szavam.
Kelj fel, ébredj, népség,
Lásd, hogy minden szavad igaz!
Hazám, hazám! Emlékezz ránk!
Mit érted tettünk századokon át...
Petőfi, Jókai, Vasvári
Ti, ott a hideg, sötét föld alatt,
Mi határozza meg múltatokat?
Milyen imát mondjak poraitokra?
Mivel hozzak nyugalmat álmaitokra?
Mit is jelent magyarnak lenni?
Tizenhárom darumadár száll most fenn az égen,
Tizenhárom akasztott ember lóg kinn a réten,
Tizenhárom gyászos özvegy siratja az urát,
Tizenhárom atya gyermeke gyászolja az apját.
Nemzeti hovatartozásom jól tudom,
Nemzeti lobogóm magasra tartom.
Kokárdám hősiesen kitűzöm,
Újraéledő szellemeket elűzöm.