Versek nemzeti ünnepekre
Benne járunk kisasszony havában,
ropogósra sült az új kenyér.
Emlékezzünk vissza aratásra,
kis figyelmet tán` az is megér.
Mint egy anya, ki kézbe veszi
a megszületett gyermekét,
az álnok is úgy dédelgeti
az új búza kenyerét.
augusztus 20
Magyar nyelven
s magyar szóval
él, alkot, sír
mind, ki magyar,
s így zörög
határon túl az
avar!
A Kenyér
Egy Apeva
Új
Kenyér
Éleszt-Ős
Illatában
Remény szeletek...
Búza, búzavirágom,
kenyér között vígságom,
kalászmező szülöttje,
égi jelnek kéksége.
Légy mindig áldott, te szent új kenyér,
melyben magyar nemzetünk lelke él!
Ünnepellek, Szent Kenyerem.
Isten tölti meg tenyerem.
Beszélgetem a kenyérrel,
Kérdezte - miért dobtok el?
Néztem reá döbbent arccal,
Mennyi bűn képtelen harccal.
Ünnep, új kenyér, szép ruha,
szól a templomunk kis harangja,
Isten szólítja magához a híveket,
s ő majd megbocsátja a bűnöket.
Szent magok talajba hullva
Isten kegyével sárgulnak.
Lesz belőlük édes kenyér,
Íze mindennél többet ér.
Búzatábla, szépen ringó,
arany kalász, meleg cipó,
Államalapításnak ünnepén
asztalunkon a friss kenyér.
Elindult már a karaván,
Zsákjaival célhoz is ér,
Mert holnap lesz a várva várt
Búzaösszeöntés idén.
Mordul, bőg a kombájn, némán reccsen a csonk,
határperem boglyas, a nagyharang zúg, gong,
arany-mezők hátán felpezsdült az élet,
verejtékcsepp csordul - nap-tű szurkál, éget
Száz éve nem él oly magyar,
Kit éltethetne a haza.
Száz éve csak szavak vannak,
S a tettek torkon akadnak.