Versek nemzeti ünnepekre
Zűr kavarog, köde lendül. Erőteljes hanyag estély.
Összefutó terebély illatok. Ellep a mély.
Karacsun, Karacsun
Karacsun a magyar népnek örömteli ünnepe,
szeretettel, reménységgel lesz a magyar szív tele!
A sötétség fordulója, a fény születése,
az elfáradt Napkorongnak újjáéledése!
Csodaszarvas az elgyengült napot felemelte,
ezt segítve örömtüzek gyúltak világszerte.
Sötét időszak volt ez e nemzet történelmében,
Nap mint nap rettegve élt félelemben.
Ropogó időgerinc, remegő velő,
csontosodik, kiben maradt még őserő.
Nemzedékünket szégyellni,
Tán fejünket leszegni,
Netalántán Hőseinket feledni...
Azt mondták, hogy hősök,
én mondom áldozat,
becsapott emberek,
így lett a kárhozat.
Nemzetünk ünnepére
Jöjj ide múzsám, vezesd kezemben pennám,
És vezéreld szavam, segítséged hozd rám,
Te nagy Hatalom, ki alkottad e földet,
S Ki teremtetted ezt a kicsiny népet.
1956.
...kötözött lelkeket,
levegőt szabadon
venni nem lehetett.
Nem felejtjük el!
Kihunyt gyertyák kígyó füstje
tekergőzik a múlt testén,
tizenhárom lélek tükre
kezdte meg a huszárestét.
Holnap augusztus húsz,
a short még hordható,
felfér a nyári blúz,
sőt inkább az a jó!
Augusztus 20, új kenyér ünnepe.
Új búzából új kenyér lett,
S megtérült a sok munka,
Ami eddig sok időbe telt.
Lehetne nekem áradoznom,
ömlengeni dicső honról,
szenteket hívni, meg Máriát,
Isten, áldd meg magyar hazát!
Mindennapi kenyerünk
Búzaszálak szökkenek egymás után szárba,
pompába feslenek a kies határba.
Gyönyörködött benne az Úr, szikrázott,
felettébb örült, lelke el is ázott.