Versek nemzeti ünnepekre
Tisztelet
Neved meggyalázzák álarcban,
Nyomorúságod él tovább,
Mint elhalt lepke a bábban.
Egy kisangyal átoson
A lévai várromon,
S titokban könnyet ejt
Hőseinkért...
Március kedves idusa szép,
ránk mosolyog a végtelen ég.
Lengeti zászlónk tavaszi szél,
hősök emléke szívünkben él.
március 15.
Egy sor piros, egy sor fehér, egy sor zöld,
Mégis ez egy emlékezetes kör.
Ez a nemzeti szín,
A kokárda, mely mindenkin virít.
Mennyi név mennyi csoda
Kik írtak és daloltak
Szárnyaltak s meghaltak
Ránk hagyták a szavakat
Háromszínű rózsa, ez volt a neve
kezdetben a nemzeti kokárdánknak.
De tudod-e, hogy született eleve?
Nos, járjunk hát utána e talánynak.
Költő s kokárda!
Nagy költők megírták, s
harcukat ma kivívták!
Nem karddal harcoltak,
kék tintával mázoltak.
Március idusán,
Történelem ágán,
Szabadság szaván,
Hőseink harcán
Vérüket áldozták,
Szabadságharc árán,
A Nemzet oldalán,
Ifjainknak lélek dalán...
Elered az eső, s benn ott a fekete
vashajlékonyságok közt, mozaikok
eredeztetésén fut fel az óbor.
Március 15.
Üstdobként dübörög a szív!
Ott áll szemben az ellen,
Tartásán látod, harcba hív;
Mérkőzni akar veled.
Kibomlott a zászló,
harsányan lobog,
lenne hozzá pár szó,
mit elmondotok.
Levél fiamnak Oroszországból (Don-kanyar)
Megírnom, mit érzek,
csak pár sort enged nekem
e halványzöldszín tábori levél,
és körülöttem a csontporlasztó tél.
Október 23. Szenvedése az ajkakon,
Az emberek tudták, most itt az alkalom.
Mint a tölgy, mikor vérvörös leveleit hullajtja a földre.
Úgy ébredt a magyar ősei erejére.
Akár az eső, a hó, a nap,
Úgy múlt el a forradalom.
1956. emlékére
A térről a Dunához vonult a tömeg,
s a szeretett zászlóból a gyűlölt jelet
égették s tépték ifjú kezek.
Dőlt a szobor, Beethoven recsegett.