Versek a nagypapákról
Szeretet
Szeretett, drága nagyapám,
Te voltál az édesapám!
Papa, ne menj el,
Még nincs itt az időd.
Papa, ne menj el,
Hív még sok esztendő.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
kora hajnali
harmatos
nyárba indult
katonás léptekkel
frontszolgált
nagyapám
légnyomásosan
remegő...
Emlékszem...
Arcára, mely mosolytól gazdag volt, s
ragyogó szíve végtelen volt.
Már szürkül de az asszonyok
A határban még mindig dohányt törnek
Te vizet húzol a kútból
Megitatod az ökröket...
Remegősen öleli
magához a takarót.
Négy unoka röstelli
átkarolni nagyapót.
Bennem még élnek az ősök,
Ők nekem még mintahősök.
Unokáinknak édes mosolyánál,
kezeiknek lágy simogatásánál
nincsen csodálatosabb ajándék,
ettől a nap fénye is csak árnyék.
Halálának 20. évfordulója
Nyitott szemmel,
Unott fejjel
Gondjai gyűlnek.
Otthon.
Dúl a belső ostrom -
Játéknak vége.
A nagypapa mindig behunyja majd
A szemét
A nagymama megcsókolja
Ne
Kérem
Fájjon ha nem
Születésnap
Az unokám mondja ezt
De nekem hogy megtegyem...
Lábam alatt a parketta
még nem ropogott,
s a szobában, ott
verejtékes tenyered
utolsó melegét adta
ajándékul kicsiny kezemnek.