Versek a nagypapákról
Egész héten eső esett
Hisz ki engem igazán szeretett... most elment.
Elment, s többé nem jön vissza,
Nem láthatom többé soha már őt, s ahogy a kávéját issza.
Nagyapám szívta a füstszűrős Románcot,
tüdejére kapta keserédes füstjét,
bár nem hordott fogán tejszínű zománcot -
esztékás protézissel formálta füttyét.
Eljő hát a várva várt nap,
Mosolyogva örülsz mit kapsz.
Finom étel, kedves vendég,
Búcsú van a vásártérnél.
Falusi életnek is volt szép pillanata,
régi magyar nyelvünknek is íze-zamata.
Ifjúemberek, ti most csak rám figyeljetek,
milyen volt az óvilág, én elmondom nektek!
János napra
Karácsony ünnepén eljöttünk ma hozzád.
Fiaid, leányod, és minden unokád.
Voltunk sokszor nálad.
Minden vendég előtt nyitva van a házad.
Bennem még élnek az ősök,
Ők nekem még mintahősök.
Fáj, zokog a lelkem:
Kit legjobban szerettem,
Már mindenki elfeledte!
Csak én maradtam,
Ki kutatta, kereste!
Úgy fáj! Szorít itt benn!
Elhagytál, pedig te voltál egyetlen reményem!
Fogtad a kezem, ott voltál mikor szükségem volt rád!
Tudom, hogy most is itt vagy!