Versek a nagypapákról
Lassan itt az évforduló,
de nem az, melyet minden évben várnak.
A halál, mi fente rád fogát,
s miatta nem láthatsz már annyi csodát.
Nagypapa, ne menj! Mesélj még, kérlek!
Mesélj!
Mikor gyermek voltál milyen volt az élet?
Nagypapa, kérlek, meséld el újra!
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
kora hajnali
harmatos
nyárba indult
katonás léptekkel
frontszolgált
nagyapám
légnyomásosan
remegő...
Szeretet
Szeretett, drága nagyapám,
Te voltál az édesapám!
Papa, apa szót fogadott?
Ő sosem volt rossz gyerek?
Szeretett elcsavarogni?
Sokat focizott veled?
Konyhaasztalnál elmerengve
Kislányomat nézem szembe
Ismerős arc tekint reám
Idős férfi arcát idézi-e látvány.
Itt ülök most egymagam,
Könnyeim folynak végig arcomon,
Minduntalan csak Rád gondolok,
Hiányod fáj nagyon.
Nagyapám már nem félt a haláltól.
Szeme a távolban járt.
Ott álltak rokonok, barátok,
Hívták: lépj tovább.
Nem is tudom, mit írjak neked,
Hiszen már nem tudom, hogy írjak verset.
De a fájdalom oly` mély és keserű,
Muszáj elmondanom: mi fáj legbelül.
Kis bajuszú, magas, derék öregember,
nehéz léptű rengő vállú ezermester.
Öreganyám, jaj, de sokat megdorgálta,
"Téglásmiska" így nevezte sok barátja.
Emlékeim közt kutatok,
amikor gyermekként az udvaron átfutok
nagyapához, ki nagyon szeretett bennünket,
a levegőben káposztás rétes illata terjengett.
Nagyapámnak
Odaveszhet száz- meg száz katona,
Te mégis csak egyért sírsz!
Meghalhat ezer ember,
De téged csak egy érdekel!
Elpusztulhat millió lélek,
Téged csak egy érint meg!
Egy nagypapa locsolóverse 2020-ban
Mikor én még gyerek voltam,
Rózsavízzel locsolkodtam,
A sok rokont köszöntöttem,
Száz forintot begyűjtöttem.
Papa, bújócskázz velem,
Olyan szűkek a falak,
Megmutatom, hova bújj,
Hogy biztos` megtaláljalak,
De nem tüstént, hisz van idő,
hogy kószáljak, hívogassalak,
Majd rád kiáltok, bújj elő!
Csillag voltál, ragyogtál,
A gyerekekkel mindig játszottál.
Eltelt sok év, sok hosszú év.
Ha bűnös voltam, mindig megbocsájtottál,
Elmentél, és nem is búcsúztál.