Versek a nagypapákról
Elvesztett nagypapa emlékére
Bús magány került be kicsi szívembe,
Mert elvesztettem azt a személyt, kit legjobban szerettem.
Beköszöntött a hideg tél,
Lassul a német sas szárnya,
Don partján ássa be magát
A 2. magyar hadsereg dandárja.
Hát így állunk, nagyapa! Te ötvenkilenc voltál,
s lettél volna, ha a titokban szorgoskodó, váratlan vendég-halál hirtelen el nem ragad,
- azaz október második felében,
nyolc napoddal parttalan s ködös novembered előtt! De szerettem volna még férfihoz méltó,
humánus-erkölcsös, örök-visszatérő kérdéseket megvitatni, megkérdezni...
Egy nagypapa öröme
Apró, törékeny kis lányka
szorongatja papája kezét,
Mondogatja ide-oda ugrálva,
mit kicsi szíve úgy zenél,
Elém áll, kis lábaival toporog,
ki vagy nekem, te tudod...?
De jó nagyapámnál lenni,
tücsköt, bogárt megfigyelni.
Csigát lesünk, meg sem mozdul,
aztán meg már amott vonul!
Nagyapám Emlékére
Mindig csodáltam őt, oly erős volt hite,
elmormolt egy imát, s "édesebb lett" könnye".
Bágyadt aszályban
bókol a birs lombja,
elgyengült
levelei közt
lédús körtét ringat
tétlenül
a szürkület
langymeleg lélegzete...
Csak ne nője fű be a kerti hinta alját,
koptassa folyvást új és új gyerek,
kik úgy hiszik, égig repítik a hintát
majd akkor is, ha én már nem leszek.
Ferenczei Vendel (1916-1994)
A kis unokád most egy emléket állít
ami egész szívem mélyéről szól
Tegnap még itt volt, ma már elment,
Olyan sok időt nem töltöttem vele.
Rózsabimbó virágzik a kertben,
Miért hittem azt, hogy sohase megy el?
Ha egyszer lettem volna bátrabb!
Szívem akarta, de az agyam visszahúzott.
Miért! Siratom azt a napot,
Mikor féltem megérinteni piszkos inged.
Két személy az életemben,
Végtelen szeretetük számomra sokszor érthetetlen,
Kik már sok dolgot megéltek,
Rossz dolgoktól megvédtek.
Tisza hulláma még a gyerektestét mosta,
most meg majd a hamvait Kiskörénél elsodorja...
Kívánsága szerint vigye el... szerteszét,
legyen emberségéből mindenhol egy rész!
Lassan itt az évforduló,
de nem az, melyet minden évben várnak.
A halál, mi fente rád fogát,
s miatta nem láthatsz már annyi csodát.
Nagypapa, ne menj! Mesélj még, kérlek!
Mesélj!
Mikor gyermek voltál milyen volt az élet?
Nagypapa, kérlek, meséld el újra!