Versek a nagypapákról
Dráva-parton hull a hó...
Kertben fehér takaró...
Deres hajú nagyapó.
Hetven nyarat számoló,
Légy üdvöz` e szép napon.
Napfény csillog friss havon...
Volt nekem egy nagyapám, kit soha nem ismertem,
De édesapámtól róla nagyon sokat kérdeztem.
S ilyenkor szemeibe mindig könny szökött,
Mert hozzá egész életében erősen kötődött.
...és egy könnycsepp lecsordul arcomon...
A tél lassan jelentkezik, a hideg itt van már,
melegen felöltözve az utcára bátorkodom.
Az eresz alatt dideregve egy utcai zenész áll,
látom, és egy könnycsepp lecsordul arcomon...
Nagypapám, Balogh János emlékére
Az utolsó szívdobbanás,
Lelked hosszú útra indult,
Mintha ma lenne e perc,
Pedig már oly rég múlt.
Belenézek a szemedbe s látom
Rengeteg megvalósított álom
Gyermekkorod nehézségei
Felnőttkor gyengeségei
A kertben áll egy almafa.
Nő-növekszik, hálával ad termést és szeretetet.
Nagyapám úgy szeretett, a térdére ültetett.
Pipájának a füstje karikázott felfele.
Sűrűn egymásután szálltak szélparipán.
Mesélt papi magáról, a katonaságáról.
Ott ültünk kint a párával beterített erkélyen.
Az utca zaja ölelte össze erre a kis helyre, s áztatta lágyan a virágokat.
Nem láttalak tisztán, arcodat köd takarta...
Hogy mehetnék én az úton helyetted?
- szólt tréfásan az Öreg. Tapasztalatodat
napraforgóhoz hasonlóan - jó, ha
magadnak növeled...
Valamikor, régen nagyapám így aratott,
suhant a kasza, vágta, ami elébe hajlott,
friss volt az illata, mint a frissen sültnek,
tudta, finom kenyér lesz belőle az évben.
Milyen szép volt az a pillanat,
Amikor megszületett a fiad,
Amikor először kezedbe vetted,
Amikor először rád nevetett,
Amikor először hozzád szaladt,
Soha előtte nem voltál boldogabb.
Töltés tetején fut a bringám,
rám simuló meleg szél ölel,
nap fényében villan a jégmadár,
vénülő emléked erőre lel...
ki unokáim közül versemet elolvasod
Mondd, honnan jössz, milyen messzeségből,
hány ősöm arca mintáz arcodon?
Ha megszólalsz, hangod dús színében
múltat és jövőt egyszerre hallhatok.
Első séta a faluban
Öt éves lesz az Unokám,
Először jár Egri tájon.
Gondolatban vele vagyok,
Megmutatom, mit csodáljon.