Versek a nagypapákról
Remegősen öleli
magához a takarót.
Négy unoka röstelli
átkarolni nagyapót.
Nagyapám, te sosem féltél, mindig merész voltál,
A legnehezebb órákban is mindig helyet álltál.
Egyszer aztán tavaszi nap elhagytál te minket,
Nélküled e világ üres, sír-zokog a szívem.
Nem volt Ő senki más,
Egy nyugdíjas bányász.
Legalábbis másnak talán,
De nekem Ő volt a nagyapám.
Három hónapja, hogy elmentél,
Nem búcsúztál, papi, úgy siettél,
Azóta könnyes szemem mindennap,
Szívem a fájdalomtól meghasadt.
Feltáratlan kincsesbánya,
szerszámoknak garmadája,
patikarend és tisztaság,
nála nincs összevisszaság.
Ha tudtam volna, hogy akkor látlak utoljára, még ott maradtam volna veled!
Megfogtam volna a kezed, elmondtam volna, mennyire örülök, hogy te vagy az én papám,
Elmondtam volna, mennyire örültem, mikor először bevittél csónakkal a halastóba,
És hogy mennyire nevettem, amikor megvicceltél...
Szobám falán régi ingaóra.
Nagyapa hagyatéka, de csak dísz már,
felpattant ajtón fejét kidugta,
kakukk-madárka számolta az órát.
Szürkületkor titkok lágy neszében
karomon ültél, drága unokám,
nézve, amint alkonyati égen
alig láthatón gyullad halovány
A slambuc
Jó nagyapám rézbográcsa
szolgafára volt akasztva,
nyári estén rám kacsintott,
rakhatod a tüzet, kosztos.
Léleklátó
Nem vagy itt már az élők sorában mert elmentél
A sötétben fény a zajban pedig csend lettél
A gyertya tovább ég nem aludt el mikor elhunytál
Sok fájdalmas emlék van ami elmúlt már
10 hónapja mentél el, lassacskán egy éve,
Nem kérdeztél semmit, csak itt hagytál minket,
Hiába ígérted meg hogy 200 év egy élet.
Miért hazudtál, papa? Miért nem mondtad el?
Újságot markol megviselt keze -
Örömtől csillog két türkiz szeme.
Cvikkere fölött mindig kék az ég,
És vígan szállnak tova a fecskék.
Mindenkinek van egy apja,
Ki a bátorságunkat adja.
A fiakat hőssé tanítja,
A lányokat a széltől is óvja.
Kire mindig felnézhetnek,
Hőse minden gyermeknek.
Nyáron két hetet Nagyapánál nyaraltunk,
az utazás is nagy élmény volt: a vasút.
Programunkból imádtam az állatkertet,
mert ott kaptál egy áhított sósperecet.
A kelő Nap, nézd, hogy teríti sugarait,
és felragyognak a meseszép hegyek.
Vidámság ébred nagyapóban: nicsak,
mezítláb vándorol benne a móka,
nevess te is, hiszen hahotázik a ház.