Versek a nagypapákról
Mint lehullott őszi falevél...
Egykor még napsütötte lombok alatt
Most csend és homály vonul.
Színek játéka immár egyhangúvá vált,
S minden, mi volt, szürkébe borult.
A mérhetetlen távolságon át
küldöm hozzád ezt a levelet.
Repítse a novemberi szél
az országba, hol annyi lélek él,
de visszatérni onnan nem lehet.
10 éve lassan
Apus, kedves, szemünk
tíz éve nedves,
s sokat gondolunk magára,
most meg is írom,
a kis autó végleg
elromlott,
unokája ezért össze
is omlott.
Csillagos ég alatt álomra csuktam
bánattól könnyező szemeimet.
Mintha valaki azt súgná,
aludj csak, szomorú kis bogár.
A Bankrabló
Jó nagyapám Kanadában,
kevés pénzét, mit keresett,
biztos helyen őrizgetett,
pontosabban őriztetett.
Nótás kedvű volt az én nagyapám,
Megmaradt mosoly rózsás arcán,
Bajszát mindig fütyörészve sodorta,
Kalapját lúdtollakkal cirádázta
Nagy szívfájdalom ért ma engem,
Csodálatos személyt kell elengednem.
Hiányozni fogsz örökké nékem,
Már jobb helyen vagy, remélem.
Unokám
Mi a manó, te nagypapi,
hová bújtál, kicsi csacsi?
Rosszcsont, megtalállak,
azt ne hidd, hogy előlem
elbújhatsz!
Budapest felé tart a járatom,
Gondolatot és tollat ragadtam,
A kezem járatom...
Egy fülkében és egy szál magamban
Üres a kert,
fonnyad a homokvárra tűzött leveles ág,
de a krétarajz még tartja magát:
égő ház, nagy harang csámpás templomon,
ahogy a kisunokám megörökítette
a nyársalóhely körüli térkövekre,
odébb száradó fűhalom,
mellette eldobott kisgereblye...
Előtted áll még az egész élet,
ezért kívánok én sok jót és szépet néked.
Vidámság és jóság kísérjen utadon,
ne érjen csalódás, ne érjen fájdalom.
Fent az égen ott egy angyal
Aki nekem egy örökös védőangyal
Most is hallgatnám ámulattal
Ahogy segít pár bölcs gondolattal
Drága lelkem, egyetlen nagypapám voltál,
Már réges-régen a csillagok közé vonultál,
Égre nézek, arcod látom, de már hangod rég nem hallom.
Hiányod még mindig fáj, teljen el 1 vagy akár több év, mindig Rólad álmodom.