Versek a nagypapákról
Tóth-Kocsis Nikolett Alexandra
Őszi szél fúj, rideg e táj.
Hiányod oly nagyon fáj.
Mondd meg nekem, nagyapa, Miért hagytál itt?
Miért hagytad itt unokád, ki az örök életben hitt.
Azt mondta régen nagyapám,
amíg élsz, csak akarnod kell,
az akarat hatalmat ad,
hát soha-soha ne hagyd magad!
Gyerekkoromban nyaranta
nagy hobbim volt a horgászat,
barátokkal, magányosan
vizek partján kóricáltam...
- Nagyapám! Eszembe jutottál.
Most gondolok Rád nyolc év után -
szól hozzád szerető unokád.
Kedd van, kora este,
hiányzik a puha teste.
Nem tudom felfogni,
hogyan tudott elhagyni.
Hidd el nékem, drága kincsem,
(így beszél a nagypapa)
valamikor réges-régen
én is voltam kisbaba.
Boldogabb születésnapot, Laura
a gazdasági szakot is magadnak tudhatod
ez lesz talán a legszebb születésnapod
a négyszázötvenegy pont dolgozott
felkerülhetett az i-re a pont...
Százharminchat év.
Azt mondtad, eddig fogsz élni.
S most szótlanul számolgatom,
mennyi maradt még.
Ébredj, unokám, lassan felkel a nap,
e kedves hangra ágyamból kipattantam,
egy csupor aludttejet bekanalaztam,
gyorsan megmosdottam, tarisznyám felkaptam.
Biztosan szembesülsz majd e ténnyel egy reggel,
hogy a jó és a rossz, minden elmúlik egyszer.
Remélem, addigra már te is jócskán megöregszel.
Inkább a régi, szép emlékek rögződnek elmédben,
ezeket naponta idézgeted a szeretteid körében,
akik téged tiszteletből csak néha állítanak le,
"ez már a századik ismétlés, válts új szövegre!"
Magad nem veszed észre, hisz téged nem untatnak.
Egy vöröslő folt a térképen,
Akarják, hogy fekete legyen.
Háborúba kellett mennem.
Érdekes, hogy a családban
róluk kevés szó esik,
mégis, ha rájuk gondolunk,
a melegség áthevít.
Bátor és jó ember legyél.
Pihenj párnás ágyban, míg élsz,
papa itt van, hidd el, nincs vész.
Zenél s köszön tőled a szél.
Ismerős ismeretlen sétál
Szürke ballonkabátjában,
Család nélkül, megváltásban.
Lábam alatt a parketta
még nem ropogott,
s a szobában, ott
verejtékes tenyered
utolsó melegét adta
ajándékul kicsiny kezemnek.