Versek a nagypapákról
Előtted áll még az egész élet,
ezért kívánok én sok jót és szépet néked.
Vidámság és jóság kísérjen utadon,
ne érjen csalódás, ne érjen fájdalom.
Fent az égen ott egy angyal
Aki nekem egy örökös védőangyal
Most is hallgatnám ámulattal
Ahogy segít pár bölcs gondolattal
Tölts Vele sok időt, szeresd Őt nagyon,
Hiszen gyermekkorodban Ő volt a talon!
Drága lelkem, egyetlen nagypapám voltál,
Már réges-régen a csillagok közé vonultál,
Égre nézek, arcod látom, de már hangod rég nem hallom.
Hiányod még mindig fáj, teljen el 1 vagy akár több év, mindig Rólad álmodom.
Apám apja jó ember volt,
a becsületről őszintén szólt.
Csillagok ültek a vállán, rezdülés sem volt az arcán.
Szorgalmasan jó úton járt,
a Himnusz alatt vigyázzban állt.
Nagyapám emlékére
Bármerre fordulok, emlékeket látok,
Fájdalmas, boldog emlékeket.
Lehunyom a szemem és várom,
Hogy ezek a pillanatok megjelenjenek.
A kék ég is befeketedett, mikor megtudtam, hogy soha többet nem lehetek veled innentől fogva,
Mikor szaladva jött a mama, hogy maga mellé hívott az Isten,
Bennem akkor két dolog szaladt gyorsan s könnyedén le:
Tudom, hogy jó kezekben vagy most már,
És nem kell szenvedned a lélegeztetőgépen már.
Elindultál az úton,
s ez oly régen volt már.
Tipegő kisgyerekként
vártak rád a csodák.
Elvesztett nagypapa emlékére
Bús magány került be kicsi szívembe,
Mert elvesztettem azt a személyt, kit legjobban szerettem.
Beköszöntött a hideg tél,
Lassul a német sas szárnya,
Don partján ássa be magát
A 2. magyar hadsereg dandárja.
Hát így állunk, nagyapa! Te ötvenkilenc voltál,
s lettél volna, ha a titokban szorgoskodó, váratlan vendég-halál hirtelen el nem ragad,
- azaz október második felében,
nyolc napoddal parttalan s ködös novembered előtt! De szerettem volna még férfihoz méltó,
humánus-erkölcsös, örök-visszatérő kérdéseket megvitatni, megkérdezni...
Egy nagypapa öröme
Apró, törékeny kis lányka
szorongatja papája kezét,
Mondogatja ide-oda ugrálva,
mit kicsi szíve úgy zenél,
Elém áll, kis lábaival toporog,
ki vagy nekem, te tudod...?
De jó nagyapámnál lenni,
tücsköt, bogárt megfigyelni.
Csigát lesünk, meg sem mozdul,
aztán meg már amott vonul!
Nagyapám Emlékére
Mindig csodáltam őt, oly erős volt hite,
elmormolt egy imát, s "édesebb lett" könnye".
Bágyadt aszályban
bókol a birs lombja,
elgyengült
levelei közt
lédús körtét ringat
tétlenül
a szürkület
langymeleg lélegzete...