Versek a nagymamákról
Olyankor a tél is tavaszt színlel.
A folyosó végén ül, keze ölbe`.
Karanténvers
Napsugarat küldök Neked,
Én most sajnos, nem mehetek.
Jöttél és átöleltél,
ősz hajadban a dér
mondott meséket
otthonról, vigaszról...
Házvégi kertedet már nincs, aki kapálja,
a tyúkudvarodat a magány kapirgálja...
Anyák napja reggelén izgatottan keltem,
kiskertemből a virágokat csokorba kötöttem.
Sok szép emlékemet
Kendődbe kötöttem.
Amikor elmentél,
Fejedre nem tettem.
Unokámnak
Nem tudom, mit hoz a jövő, de várlak nagyon,
irántad érzett szeretetem szívemben tartom.