Versek a nagymamákról
Ej, mi a pálya, nagyanyó,
Nálatok lenni csuda jó!
Nagyapónál van cukorka,
Kertben érik az uborka.
Énnekem még a kora reggel játszódik,
a mamának már a serpenyőjében olaj buzgolódik.
Nagymamám kis háza, mint a mesevilág,
kis kertjében mindig mosolyog száz virág.
Szobájában új és újabb csodák várnak,
rám köszön a múlt, a régi, öreg tárgyak.
Nagyanyámnak volt húsz lúdja
s egy férjhez menő lánya,
így hát libatollat gyűjtött,
hogy teljen dunna, párna.
Most mindent odaadnék,
Ha szavad hallhatnám még,
Most mindent odaadnék,
Ha még veled lehetnék.
megtanulta a kötést és az oldást
sorok közé búbánatot szőni
csomózni titkokat makraméra
s horgolni reményt ahol nincs...
Ha még egyszer hazamehetnék.
Ha még egyszer átölelnél.
Ha még egyszer énekelnél.
Ha még egyszer itt lennél.
Őszülő fejét úgy megsimogatnám,
Csak még egyszer látnám nagymamám arcát.
Kopott kis kötény takarta ruháját,
Alája rejtette minden fájdalmát.
Drága Nagymama, ki felneveltél engem,
Nem engedted, hogy bármi bajom essen.
Óvtál, szerettél, te voltál az Anyám,
S tudtam, Te mindig vigyázol rám...
Hogyan feledhetném földi szépségét,
Aranyban fürdetett feltűzdelt haját...
Kamilla és oroszlánszáj...
Akkor még volt valamicske talaj
az udvaron.
Nagyvilág
Hol kezdjem, nagyvilág?
Anyám, te, ki világot adtál, eldobtál.
Fáj a búcsú, de szüleidnél hagytál.
Édesanyád, Édesapád egy csodálatos emberpár.
Nagyanyám mondta egyszer:
Az álmot az Úr adja,
Az álmod a jövődet mutatja,
Hinni kell benne!
Nagyszülőnek nagyon jó lenni,
Ha az unokákat látjuk, már nem is fáj semmi.
Egy édes mosoly, egy ölelésre táró, kicsi kéz,
Boldog a nagyszülő, ha az unokákra néz.