Versek a nagymamákról
Gyerekként láttam rohanó patakot,
Kertünk végében, hol nagymama lakott.
Igaz kevés nyarat tölthettem nála,
Mégis könnyes szemmel emlékezem róla.
Sajnálom az utolsó percet, mert nem lehettem veled,
nem búcsúzhattam tőled, nem foghattam
a kezed,
nem mosolyoghattam rád, nem törölhettem le könnyeid...
Hogy beteg vagy, - üzenték,
de temérdek dolgom itt fogott,
halogatva a látogatást,
vártam a mentő holnapot.