Versek a nagymamákról
Nagyinál
- Anya, ugye elmehetünk?
Nagyival azt nem tehetjük,
Hogy hiába várjon minket.
Nagymama
Az idővel fut versenyt, szinte szárnyal előle.
Vak igazság, melyet senki nem fed fel.
Látása gyenge, néha homályos,
Nem beszél, de belül magányos.
Hihetetlen, hogy mennyi csodálatos emléket adtál nekem,
s ezzel szebbé tetted a lelkem.
Kicsinek sok reggel nálad keltem,
és ezzel sok mindent is nyertem.
George Meredith
...Egy rózsabimbó nyílik,
Mint a Hesper, olyan szelíd,
Ha medrében siklik.
Holnap jönnek az unokák,
de tiszta hideg a szobám.
A télen még nem fűtöttem,
mert bukszám üresen böffent.
Holnap lennél 73,
S én még ma is válaszaid várom.
Hiányzol, és nem tudom, hol vagy,
Ez a kíváncsiság nem hagy.
A kisszoba ablakán
Beköszön a holdsugár.
Kinn minden csupa dér,
Csillogó, hófehér.
Eljöttem hát hozzád, sajog a szívem sírod látván.
Itt nyugszik fejfádba vésve drága neved.
nagyanya oly csöppnyi volt
mint egy kisgyerek
ajkán a mosoly reggeltől estig
ott feledkezett
tenyere fészkében dalolt
a tegnap boldogsága
kedvét kereste mind unokája
Az érzés, mikor azt hittem, újra elvesztek valakit,
abban a pillanatban megtanultam valamit:
hogy az élet pillanatok alatt közbeszólhat,
s életem végéig egy bűntudat bánthat...
Molnár Szabolcs (soulszabolcs)
Mama mondta, lágy takarót vet angyal az égre
Fehér éjszaka
Fagyos hinta és hó a társam,
Száguldó mézes ésszel lengek a légbe!
S csattanással érek a földre.
Olvad már a hó odakint,
Zöldülnek a fák idekint,
S mamám az ablakon kitekint:
- Milyen gyönyörű a táj odakint!
Emlékezés
Csak nézlek és emlékezem...
Véredből lettem,
Ezt nem feledem...
Mindenszentek előtt (Drága nagymama)
Fejfádat ölelem
Drága nagymama,
Talán emlékszel még rám,
Mikor a kezedet fogtam,
Megfáradt arcommal rád hajoltam.
Miért esik az eső?
A pocsolya felszárad,
és szomjan hal a madár.
A hit. A madártávlat.