Versek a nagymamákról
Nagymamám első mennybéli születésnapjára
Elmúlt a napi robot, hazaért a lelkem.
Elintéztem mindent, amit feljegyeztem.
Ledolgoztam a kötelezőt, s mi szív-ügy, azt is.
Leülök a kertbe, s most csak nézem én a gazt is.
Boldog anyák napját, Kiss mama
Hol hangzavar volt, ott már csend honol.
Drága mama... töltött kápit már nem hozol.
Képzeld, olyan gyorsan futok,
még a mamámat is lehagyom,
ő meg csak cammog mögöttem,
mint a csiga. Én meg hagyom
Így mesélte nékem hajdan nagyanyám,
akinek nyolc gyermek ült a szoknyáján.
Nem feledem el a csodás éveket,
köszönöm, nagyi, a mesés estéket.
...
illata tészta frisse, jöttünk jóság várta.
Ebédet mert, szeretett, ránca száz mosolyban.
Mama, hol vagy? Hangom légbe kap, elhalóban.
Drága, jó Nagymamám!
Nagyon szeretlek téged!
Nagyon hiányzol!
Éjjel-nappal nyitva az ajtaja,
Teljesül benne az unoka óhaja.
Olyan nincs, hogy éppen nincsen,
Szeretettel készül minden.
Őrangyala voltál gyermeki létemnek,
egyetlen csillag az éjszakában,
galambbá váltál egy vasárnapi éjben,
mikor lelked szép csendben elsuhant,
elfáradtál,
kilencvenkettő éved minden súlya
egyszerre rád zuhant.
Alkonyi fényed,
épp ez a lényeg,
őrzi az álmod,
így ha csodálod,
lelke tiéd lett,
adta az élet!
A legjobb mama,
ki az unokákat a kapuban várja,
ez a két kicsi lány minden boldogsága,
ezért hétvégenként pizsiparty járja.
Örökkön-örökké szeretlek!
A sír is csak egy lakhely,
Akár régen a házunk.
A test pihen csak benne,
De a lélek szárnyal.
Sokat látott szem és csípős nyelv,
Ez a nagymamaelv.
Érted is szól lelkünk legszebb imája,
legyen tiéd a föld összes virága,
drága nagymama! Az is kevés néked,
szívünkben hordozunk, míg élünk, téged!