Versek a nagymamákról
Nagymamám, ki a legjobb barátnőm,
mindig készséges, hogy ne legyen hiányom.
Szeráfi tekintete
Cifra madár.
Lélektükre éjfekete,
Sajgó sugár.
Pezsgőt bontunk, durran a parafa,
"Együtt" a család, boldogság, szeretet,
Kapunk az élettől egy kis szünetet,
Boldog szülinapot, drága mama!
Nézd ezt a kis puszta tájt,
mily gyönyörű volt egykoron.
Gyöngéd lelked most odébbállt,
te kezem többé nem fogod.
Amikor elmentél, és üres lelkemet fájdalom töltötte meg,
Amikor álmodtam, álmaimban legszebb emlékeim életre keltek,
Mindent elfeledtem,
Mindent újra éltem,
Itt legbelül a gyász,
Csak mint gyorsvonat száguldott át.
Nekem nem ünnep ez a nap,
sajnos, többet nem láthatlak.
Vajon most merre üldögélsz?
Tudnod kell, hogy bennem élsz.
Nagyanyámról
Szobája magányát
Őszidő tiporta,
gyérülő hajára
elmúlást csókolta.
Kopott kendő a régi szekrény aljából
gondosan selyempapírba csomagolva,
valahogy még itt maradt a nagymamától
észrevétlen a sarokban meglapulva.
Mamám sírjára tégy egy szál virágot!
Imádkozz érte Istenhez,
Borulj térdre Őelőtte!
Nem tudlak felkészíteni, mert erre
nem lehet, hogyha már nem leszek,
hogyan éld túl az érzést, a
megváltoztathatatlant, a kérdést,
a miérteket, a sok bújós emléket,
a kacajt, a meglepiket, a mami
készítette édes sütiket, a buborékfújást,
a virágszedést, homokozóban a vár-...
A Tisza partján sétálok.
Kócos hínárt fésül a szél.
A holt-ágban nincsenek sétányok.
A part is borostás arcél.
Nagymamák útravalója kisiskolás unokái számára
Drága, kicsi unokám, szeptember van, bizony ám!
Kezdődik az iskola, piciny lábad visz oda.
Tudom, hogy itt vagy,
S fentről vigyázod léptünk.
Emlékszem, hogy annyi mindent
feláldoztál értünk.
Virágos a reggel és est,
Ilyen szépet csak Isten fest.
Tele szíve minden jóval:
Arany, ezüst, bíbor szóval...
Imával telt minden sóhaj!
Eljön az ősz, és felköszönt téged,
Kilencven év, mondd, súlyát, hogy érzed?
Szép ez a nagy szám, ezt is megérted.