Versek a nagymamákról
Lányként
Elképzeltem
Orcájukat,
Szemük színét,
Megérinthettem őket,
Hallgattam az én szívemmel
Együtt meg-megdobbanó,
Még halk szívverésüket.
Míg a csillagok a horizonton élnek,
Addig a szívem figyelni fog Téged,
Egy pillanat, és az egésznek vége,
De kiket elvesztettél, ott lesznek veled az égbe`...
Zsókának
Megszületett egy tündér megint e világra,
Ő lett egy édesanya régen vágyott álma!
Igazából Ő már nemcsak egy édesanya,
Ez a gyönyörű, kicsi tündér az első unoka!
Fájdalmas pillantásaim halk sóhaján
reszket a végtelen űr, ha elmész,
drága nagymamám vakító fehér haján
csusszan az idő tovább, búsan felnéz.
Nyugdíjas tanár emlékei
A háborúk gyermekei
bombázások, aknák menekültjei
romok eltakarítói,
az ország újjáépítői.
Gyermeknapra
Szerettem volna egyszer híres ember lenni,
Szerettem volna királylánynak születni,
Szerettem volna ismert színésznő lenni,
Szerettem volna csodákat tenni,
Szerettem volna színpadon énekelni,
Gyönyörű zenéket szerezni,
Esetleg híres gyógyító lenni.
Mamáim emlékére
Emlék vagy csupán, már nem több,
Mi bennem él, már csak egy csöpp,
Mert ha lehunyom szemeim,
Ott állok homályképek mezein.
Megfakult emlékek,
Sárga szélű képek
Még annyira élénken élnek,
Hogy is tudnálak feledni téged?
Apró képek - még mindig homályos
A világutazó nagymama
Gondolatban sokat vagyok nála,
ott ül előttem a karosszékében
törökülésben.
Amikor a nyolc kicsi kéz öleli a nyakadat,
amikor a négy kicsi száj puszilja az arcodat,
rájössz, hogy míg éltél, érdemes volt szeretni,
érdemes volt három leányt becsülettel felnevelni.
Nagymamám egy drága, jó lélek,
Mindenét adná, míg lélegzem s élek.
Nagymamám hófehér haja
téli tájat idéz,
konyhájának illata
mindig megigéz.
Apró képek, annál nagyobb érzelmek
A világutazó nagymama a tengerszint fölött
Nagymamám, mikor útra kelt,
elfelejtette magával vinni az életét.
Nincs nála se papír, se toll, se bélyeg,
talán csak egy kicsi mérleg.
Mivel leméri az aznapi hiányát.
Tudom, mama, hogy én még kicsi vagyok,
De hidd el, már akkor is tudom, mi történik velem.
Tudom, hogy én vagyok a szemed fénye,
S hidd el, én is nagyon szeretlek, úgy, mint te engem.