Versek a nagymamákról
Egyik nap voltunk Téged meglátogatni,
S nélküled a házban idegenként álltunk,
Nem tudom, hol jársz most, csak azt, hogy nem vagy itt,
Hiszen egyedül csak a csendet találtuk.
Feketébe borult a boldog ünnep,
Nem készülnek mosolygós fényképek.
A tortára 78 szál gyertyát teszek,
De nem fújja el más, csak az emlékezet.
Petre mama tavaszt várja,
faggatja az unokája,
mit vetnek majd a kiskertbe,
ha az idő ennek kedvez.
Kétségbeesetten futottál utánam,
esdeklően kérted: maradj itt!
Bocsájtsd meg, kérlek, nekem,
Drága nagymama,
A valaha volt mindent,
Mit rólad gondoltam,
S a semmivé lett álmot,
Aki lehettél volna.
De végül sohasem lettél nekem...
Zimankós hideg volt azon a télen,
kesztyűn keresztül csípte kezemet a fagy.
Szinte már elgémberedtek ujjaim,
dermedt, jeges volt a föld, hó takart mindent.
Csillámló hópelyhek hulltak az égből,
és én csak reszkettem, fogaim vacogtak.
Az én nagymamám válla
Puha, pihentető párna,
Értékel egy ilyet minden magamfajta,
Aludni, sírni, bármit lehet rajta.
Mama, emlékszel?
Amikor nyári estén nem hittem
szavadnak?
Majdnem késő volt, mikor orvosért
szaladtam?
Mama
Szeretnék galamb lenni, magasan szállni,
Rád odafentről vigyázni,
Megcsókolnám a ráncos homlokodat.
Isten áldja meg mind a két karodat!
Kereslek, nem látlak már,
Nélküled oly üres a ház.
Fények, pompa, csillogás,
Otthon melege, színes villogás.
Időutazás a Mamival kettesben,
Gondolom, ez sem lehet véletlen...
Hívogat a kicsi ház,
A sok emlék nélküle más.
Unszerelmesvers
...mely elviszi álmotokat az éj leple alá.
Lesz benne happy end, (ami vicces végkifejlet)
depítlenítem a sztorim, naná!
Atyala-patyala, mondja a mama,
tágra nyílt szemmel néz rá az unoka.
Nem tudja sírjon-e vagy épp nevessen,
grimaszokat vág, kalimpál hevesen.
Mint nyári nap sugara, simogat lényed,
átölel, melegít, maga vagy az élet.
Mosolyoddal beférkőztél a lelkembe,
vagányságod szöget ütött a fejembe.
Sétálok a napsütötte
ősztől már megsárgult téren,
férfiként sírni tán szégyen?
Eszembe jutsz és könnyezem,
rám sem bagózik senki sem,
bár adhatnám ölelésem:
bárcsak adhatnám mindenem!