Versek a nagymamákról
nem volt disznójuk csak tojós tyúkok
és békák hűsöltek meszelt vályogfalak
tövén bent hímzett falvédő sparhelt a búbos
kemence helyén szögre akasztott kalap
Születésnapja alkalmából köszöntöm sok széppel,
Éljen még sokáig remek egészséggel!
Összegyűlt a család apraja és nagyja,
eljöttünk erre a csodálatos napra.
Hogy együtt köszöntsünk fel téged,
szeretnénk veled tölteni még sok-sok évet.
Búcsúzás
Könnycsepp gördül végig az arcodon,
Árnyékot vet még a hajnal rád,
De búcsúzni kell - tudom, fáj nagyon,
Áldott és vigasztaló - feltámadás!
A nagypapa mindig behunyja majd
A szemét
A nagymama megcsókolja
Ne
Kérem
Fájjon ha nem
Születésnap
Az unokám mondja ezt
De nekem hogy megtegyem...
A falevelek zöreje,
Az elmúlás küszöbe,
A Zord Tél közeledte,
Ez november eleje...
Kedves meghívás érkezett,
mivel a családban nagyon sok
a márciusi ünnepelt, menjünk,
legyünk együtt egy keveset,
ne csak telefon közvetítsen
szeretetet.
Édeskés hang, illat, álomba ringató,
Halkan, zizegve törik a dió-
Fa alatt, cinege kopácsol
- Mint habok közt sikló hajó -
Újszülött kocától
Hangos udvari dáridó.
Nagymamaságom őszintén, és mégis boldogsággal!
Tudod, kicsi unokám,
kedvedet keresem,
mikor görbül kicsi szád,
bohócod leszek,
fintorgok meg mókázok,
ha kell, hajlongok neked,
meg is roppan derekam,
de újra megteszem.
Nagymamám emlékére
Írom versecskémet.
A Mennyország nem tudott várni,
Egy angyala itt volt lent.
Közös emlék
Kendőbe kötötted kezem,
hogy ápold a sebem.
Meleg takarót adtál,
mikor fázott a testem.
Sokat gondolok még
a régi kis szobára,
hideg téli esték
meghitt nyugalmára.
Télikabátom
Volt, volt egyszer egy télikabátom,
Szép, fekete, még a nagymamámtól,
Szőrméje pihe-puha, mint a hó,
Bársony lehetett, gondolom.