Versek a nagymamákról
Eltűnődöm, és csak nézlek.
Milyen csodás ez a gyermek...
A mai napig, ha ránézek,
Szívem melegséggel teli.
Hisz az én mamám volt az,
Ki ezt a fát ülteti.
Óda ez a gyerekkori nyaraknak,
számban forog, mint az érdes barackmag.
Remegek, mert nevemet nem tudod,
Remegek, mert szemedet tán behunyod,
Remegek, mert a konyha üres,
Remegek, mert nem létezek nélküled,
Vasárnap este úgy vártam a szalonnás katonákat,
Emlékszel rá, Mama? Emlékszel, Közben néztük a csatornánkat,
Játszottál velem egymagad,
Játszóteret megtagadtad...
Szeretet
Nem hittem, hogy tudok még szeretni,
Nem tudtam, hogy e világon még mit tudnék tenni.
nagymamámról
A kezét szerettem,
azt a simogató két kezét...
Azt a segítő két kezet,
ami eltolta előlem
a napot takaró felleget.
Engem a nagymamám tanított szeretni
A nagymamák a szívekben örökké élnek,
Fájó bánatunkban biztatón mesélnek.
Mielőtt elalszunk, altatót dúdolnak,
S ha hibáznánk is, ők mindig átkarolnak.
Tudom, soha nem mondtam neked,
De nagyon szerettelek.
Ahogy elköltöztünk, évente egyszer láttalak,
De mindig megnyugvást hozott, hogy láthattalak.
Nagymamámmal álmodtam éjjel.
Az elmúlás ajtómba lépett.
Eljött hozzám, ne legyek magam,
"Egyedül vagy"- szólt s eltűnt "nyomtalan".
Mama, mondd, fog-e fájni, hogyha most elesem?
Sebes lesz-e a térdem, és könnyes a szemem?
Fogd a kezem, légy jó, szeress,
Nem engedem én, hogy eless.
Emlékszem. Nem felejtem soha, hogy neked
bátran elmondhattam, ha öröm ért, és sikerem
a tiéd is volt, észrevetted, ha fiatalságom nyúzott,
bántott, vagy nem értettem magam sem, olykor
csak ültünk a kisszéken a konyhában, és te sosem
otthonkában, hanem mindig szépen - nyáron
könnyű ruhácska, télen mellény és melegítő.
Olyan a virága,
mint fehér, piros szőttes,
harmatos szirmain
mosolyog az élet.
Esik az eső, szomorú most minden,
Csak a mama sürög éppen.
Ősz haján libben a hajnali szél,
Teste fáradt, lassan mozdul.
Öreg kezei gyengék, mégis él,
Arca mindig felénk fordul.
Ne sajnáld,
hogy az évek múlásával
darázsderekad, szép lábad
csak múlt már -
dús fekete, barna, vagy aranyszőke
hajkoronádért se ejtsél könnyet,
hisz az ezüstfényű haj tekintély,
és mondják: arcodhoz is jól áll!