Versek a művészetről
Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.
Fenséges ifjú hölgy s ölében gyermeke,
anyai szeretet gyengédebb lehet-e?
Amikor a költő végleg leteszi a tollat
Amikor a költő végleg leteszi a tollat,
többé már nem hoz új rímeket a holnap.
Csend öleli körbe megfáradt lelkét,
s a föld magába fogadja meggyötört testét.
nincs bennem látványos tünet
magamhoz szorítom hiányod
gyökere nőtt az édes percnek
ördögi próbát neked kell kiállnod
elhullott sorsom fölött lebegek
fényben homályban idomokban
Naphoz kötözve szívem kiabál
és felsír kezedben mosolyodban...
Hajdan nem volt fals átirat,
szívekben élt a fő erény,
gyertya égett, meg áhítat,
és költőt szült a költemény.
a Költészet Napja ürügyén
Legyél
első anyák ajkán,
amivel majd dajkál,
és simuljon veled
édes emlő-meleg,
kisded is kívánja,
nélküled így árva.
Olvasni jó
Ha majd egyszer én is megöregszem,
kicsiny szobámban téli, hideg éjjel
kandalló előtt ülök hintaszékben,
égő fahasáb lángját nézegetem.
Megy mindig a maga útján,
Nem lehet leállítani.
Múltat hátrahagyva halad,
Jelenből jövőbe repítik szárnyai.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából
Dal lehetnék, messzit járó,
szép hangokat megszitáló,
zenghetnének hegyek, völgyek
dúdoltatva sok szép tölgyet.
Lelkemben új hangjegyek íródnak,
- fekete-fehér billentyűk között -
daktilusok, jambusok vívódnak
hexameterek és rímek fölött.
Amikor durvul a szó, meg a közbeszéd,
és őszintének lenni lassan önveszély,
lelkileg is elbizonytalanítanak,
a kaméleon-képpel kimondott szavak,
akkor vedd elő a félretett könyvedet,
olvasd a szépet, ne sajnáld a könnyeket!
Tesz-vesz a perc, mint a fürge hangya,
A vekker a csörgést abbahagyja.
Kapcsolóra vár a villanykörte.
A ma forgolódik körbe-körbe.
Egy verssel majd elmondhatod,
milyen rút vagy szép a világ,
ha szelet is szemből kapod,
s reményed gödréből kilát.
Költészet Napjára
- Ha verset írsz, ne csak magadnak
rójad a sorát, ha magyar vagy!
Érezd át, másnak ez mit jelent,
hidd a múltad, jövőd és jelent.
Öreg ladikomba lassan víz szivárog,
partról integetnek bokrok és virágok.
Evezőmnek nyele fényesre van kopva,
a kikötőláncot valaki ellopta.