Versek a művészetről
Ha az elménk emelkedett,
Ha szánk igazat s jól beszél,
Ha értőn hallgat a fülünk,
Bírjuk az emberek lelkét.
Csak írok és írok
Amit Isten adott nekem,
melyből erőm fakad,
azt senki el nem veheti,
mert amíg bírok, én írok.
Kósza gondolatból szövöm a szót
úgy, mint szép hálóját szövi a pók,
gonddal formálja finom-sűrűre,
úgy fonom én betűről betűre.
elsiettem a percet
mintha az lett volna az egyetlen
színes mozdulat szürke testemen
halkan lépked az élet
Péntek esti hangulatok, avagy a mesterséges lények elméleti gondolkodása
Holdkőből gondtalanságot morzsolok,
s mint kifeszített vászon, fehéren villogva jelenik meg
minden nyilvánvaló és ki nem mondott tünete.
Aki túl hamar megelégszik alkotásával, az
Súlyos vétket követ el önmagával szemben.
Shakespeare a pokol ebei veszélyeiről beszél
Emlékfoszlányok maradnak szépen,
és rajtuk csendben megül a feledés.
Néha-néha ködös történetek élednek, de
csak másolatai múltnak, s nem üzennek jövőnek.
Ne vegyétek el tőlem az éneket!
Ne vegyétek el tőlem az éneket,
hagyjátok meg nekem a harmóniát,
a közös szívek dallamát,
hadd legyen mégis reményem
az igazban, a nemesben, a szépben,
kísérjen el dalotok egész életemben,
húsvéti reményben, karácsonyi örömben!
Veled kezdődik az új év,
s léted jelzi, vége,
lezárult egy fejezet.
Mondd, mit hozol számunkra!
Te örökké első,
hideg érintésű kezdet.
J. S. Bach
Felzúg az orgona, komor a hangja,
A hallgatás rémisztő két hang között.
Hömpölygő hullám az égnek ütközött,
Mígnem a lelkem végleg elborítja.
Kifényezett gondolatok hónalj
várótermeiben kezekkel átfont,
vak hitben támolygó emberi sarj,
sekély vízben hányadszor lelsz zátonyt?
Gondolatok Petőfi Sándorról
Csak azért, mert verseket írok,
Jómagam költő még nem vagyok.
használt ingerek öntött nyelvemen
- a vers halálig füstölög
esélye maradtam ezer színhelyen
és asztalomnál piros gabonakörök
hagyj magamra mázas némaság
- nyelvem alatt romlott portéka
csupasz reformok száraz lármafák
a nyers levegő ingere szándéka...
Elfogy az időm, s nem tudom már megvárni,
Míg a világ felébred!
Én nem álmodom tovább, hiába lestem az eget eleget tele szívvel,
Sőt-sőt még imádkoztam is érted.