Versek a művészetről
Szeretem a verset,
költők lelkének rezdüléseit,
mit megérteni nem a gondolat,
de szívünkben nyíló érzésünk segít.
Iambosz vagy ahogy akarjátok
Cinóber sanzont szippant a ráma
káosszá töpped a honfi spirál
messzire foszló szerelmeimbe
vasbetont karcol az elmehatár.
A költő érzékeny, törékeny
lélek,
ijesztik a sok-sok baljósló
rémek,
sírni kezd, és tüstént távolba
szalad,
ámde, ha verselget, neki ez
szabad.
hol
a szív
nem vaksi
nem féltékeny
sem nő sem pasi
Vavárva
Veled voltam végtelen vidéken.
Végtelenségünk végérvénytelen
véglegességgel végesedett végtelen...
Véget véve végesen vett végeknek,
Végre vége véledetlen véletlen...
Hogyan írjak verset neked,
hogy giccsbe ne hajoljon,
vagy epigon ne legyek?
Cím nélküli vers
Nagy
színész.
Jól játssza
a szerepét
álarca mögül.
Játszom a szavakkal
ahogy zenész a hangszeren
betűk szöknek tollamból
mint kottából hangjegyek
rakosgatom simítom
az "a"- kat meg a "t"- ket
de lehangolt tollam
megint tintát téveszt.
versíró barátoknak
Mikor belépsz a főoldalra,
bagoly köszönt téged: "Jó napot!"
Ne tekints ezek után se jobbra, se balra,
őszinte verseidet csak ide hozhatod.
A rossznak mondott versekhez
Rosszat írtam, vagy rosszul írtam,
Vagy megfogalmazni csak így
Tudtam, és máshogyan nem bírtam,
S neked kevés, hogy jónak higgy.
Az eddigi legjobb versemet is
Túlszárnyaló vers.
Tíz éve hallgat Antoine és Désiré.
A gitárt is rég por lepi már.
Alakod szelíd, délceg sziluettje,
Egy Másik ember mindig megtalál.
Nyughatatlan gondolat
út porába karistol,
direkt-termőt fosztogat
távol már a hamistól.
1. A tavasz
Rian a jég, és patak vize csobban,
derül az ég, és mindent elönt a fény.
Éled szívünkben az éltető remény,
s nap tüze játszik locsogó habokban.