Versek a művészetről
Nem születtem költőnek, csak egyszerű kölyöknek.
Engem is anya szült, mint téged,
Fájdalmai is voltak, mint néked!
Kávémat kavarom,
Szándékkal zavarom,
Cukromat szédítem,
Unszolva építem
Megnyerő zamatát,
Eszelős magasát...
Fogadalom
Rímekbe szedem azt, amit érzek,
Nincs alatta zene, ahhoz nem értek.
Fogd meg a dalom, tárd ki a szíved,
Együtt érjük el azt, amiben hiszel.
egyszer az élet mint valóság
rámugrott lesből mint csalódás
és megmutatta nekem az erejét...
In memoriam Petrarca
Szigorú, kötött forma a szonett,
Verselni benne, bizony, nem egyszerű.
Mégis, ha használom, elönt a derű.
Sorai zártak, mint a bajonett.
Levelet írok, bár tudom, nem lesz feladva...
Célja nincs, sem, ki elolvassa.
Üres szavak,
nincs rendszer a sorok között,
értelme is csak akkor van,
ha egyedül odaköltözött.
Évek óta én nemigen sportolok,
meg se számolom az új éveket;
szurkolhatnak nekem az apostolok,
az se számít, hány évet érek meg!
Este van, este van,
Kiki` nyugalomban.
Jászolban fekszik el,
Disznók közt az ólban.
Minden szó belülről ered, úgy
látnám meg a két szemed, a
szívemben mindig lesz
helyed, mondd, hogyan
mondjam el neked?
Hallom, ahogy a szívem dobban,
Érzem, testemben a tűz lobban.
A te műved ez, jól tudom, Uram:
Neked szól a dicséret s az imádat.
Ómagyar nyelven írt Mária-siralom,
elsőként született magyar irodalom.
Latinul íródtak sokáig a versek,
Janus Pannonius országunkról zengett.
A vers legyen csak vers!
Lüktessen, akár a szív!
Ríme, ritmusa, tánca,
minden sora lágy ölelés,
hogy a gondolat elvihessen
perdítsen, ringasson, megemeljen,
hogy holnap is újra átolvassam,
érzékeimre rábonthassam...
Nagy lendülettel érkeztünk
Megnézni a csodás turult,
Hatalmas nagy műalkotás,
Hozzáfoghatót nem is tudunk.
A minden a világ.
A művem rá vigyáz.
Tollamból jő elő
gigászi őserő.