Versek a művészetről

Szűrés címke szerint: Festészet| Versírás| Zene

Jousse Elisabeth

Ha költő vagy, dalolj!

Ha fáradt a lelked,
Nehéz lett a szíved,
Ha álmatlanság kínoz,
Ha gyötrelem az élet,
Csak dalold ki csendben
A bús éjszakába,
Csak sírja ki tollad
Könnyeinek árja!

Tovább...

Gy. Orbán Éva (Evanna)

Kínai kancsó

mese barátnőmnek

Kancsónk fehér, karcsú teste
finom, szinte éteri,
sok színes kép reá festve,
lehet, az is Ming-kori.

Tovább...

Keleti Rózsa Réka

Ihlet

Jön és elszáll az ihlet.
Nekem te vagy a múzsám.
Nekem te vagy a szó.
Mi eliszkol.

Tovább...

22

Szedő Tibor

Trubadúr költő

Tollával alkot
fantáziája szárnyal
lélekvirágok.

Tovább...

1411

Bartalis Éva

Utolsó tánc

Csók összeforrva, roppanó törzzsel,
Kusza ágaik ölelkezőn,
Lassú tánc lejtő langy őszelővel,
Csikorgó törzsük önfeledőn.

Tovább...

Sulyák Tamás

Fehér

Fehér

a lap, melyre kurtán írunk,
s girbe-gurba vonások csúfítják.
Lehajtjuk fejünket, csendesen alszunk,
s tollaink e lapot már nem háborgatják.

Tovább...

Füstfaragó Flórián

Vonzalom

Már nem tudom magam kifejezni,
már nem vagyok ura szavaimnak...

Tovább...

Ricza István

Epigrammák

Ars poetica

Nem tagadom le, de többnyire jólesik írni lazábban,
bár ki nem állhatom én azt, ha a rím recseg, és
kell egy erős hit a szó erejében, a vers igazában,
mert ha nem, úgy az egész már csak üres fecsegés.

Tovább...

Sztankovics Györgyi

A zongoránál

Ahogy álmodban megjelenik a gyönyör,
Úgy tündököl...
A reflektorok fényében állva,
A tehetséget hűen szolgálva.

Tovább...

Berta Csaba

Emlék lettem

Emlék lettem szíved közepében.
Rövidke pár sor az élet kötetében.

Tovább...

2625

Dömény Cintia Gabriella.

Dráma

Csak kikelek magamból,
Mint apró világból az óriás.
Megszületek szavakból,
Mint fényből a glóriás.

Tovább...

01

Gábor Jácint

Hamu és igazgyöngy - Igazgyöngy és hamu

"Vulkán lávája rombolt"
és pusztított, égetett,
felperzselt mindent,
mi Istentől vétetett,
a sokistenhitű pogányokat is,
mert a természet nem válogat,
nem nézi, mi igaz, mi hamis.

Tovább...

Pásztor Mónika

Szemed tükrében

Eltévedtem az élet útvesztőjén,
Mint ki vaksötétben botorkált,
S foglyul ejtett, képére formált
Egy múló, szürke világ.

Tovább...

Pődör György

Kis mókusát bedobja

még tart a hajnal megkísértése
egymásra rakott tányérok a napok
kávéillatra nyílik a szem rése
a légy száján még vacsora ragyog

Tovább...

Pataki Bianka

Az Álmaim

A szürke mindennapok margójára

Rohanok át a heteken,
Szedem a lábaim.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ