Versek a munkáról
Kiszáradás
A neon leoltva, a folyosón
Hangulatfény pislákol,
Mentő érkezik, a fekvőkocsi
Sajogva nyikordul.
8 óra pihenés, 8 óra szórakozás...
Biz` nyolc az óra,
Többfelé szétszórva,
És nemcsak virradóra!
Elfáradtam én már mindentől,
Minden nyavalyától, az emberektől.
Az összevisszaságtól, a zűrzavartól,
Az álnok, öntelt képmutatóktól.
Hol van a béke, hol a nyugalom?
A régi, jó hangulat merre csatangol?
Hétköznapi hős (tisztelet a munkásoknak)
Reggel ötkor kelsz, még ég a szemed,
de menni kell, mert kell a bér,
a muszáj nagyúr, a lelked remeg,
a gyereknek kell a tej és kenyér.
Emlékeim - első rész
Istennek hála - szép kort megértem,
sok mindent láttam, sokfelé éltem.
Emlékek keltik közlési vágyam,
nyüzsögnek fejem rejteklakában.
Megérett az idő a nagy és széles e határban,
Gépek indulnak ki a szántóföldre, a táblákra.
Nem is csoda, hisz itt most nálunk szeptemberi ősz van,
Aratás és vetés lesz egyaránt folyó munkában.
Kapálok, kaszálok,
leülök, felállok,
darálok, babrálok,
kukoricát hántok.
Motorfűrészemmel megtöröm a csendet,
csendes kiserdőmben ezzel teszek rendet.
Falevelek hullnak a dércsípte fákról,
madarak röppennek a fűrész zajától.
Tudás-e az élet, vagy élni tudni kell?
Én ebben a korban már azt hiszem... : élni tudni kell!
Mióta az eszem tudom, én mindig csak tanultam,
öt évesen írni, olvasni több nyelven megtanultam.
Rossz az, aki rosszra gondol
Lenyűgöző a méreted,
Ahogy hosszanti formád
Megpróbálja kitölteni,
A reá váró formát.
Sok millió méter után most leírom neked,
Volt egy metró, ami kék volt s remek.
Orosz csoda volt, egy nagyszerű járgány,
Milliókat szállított, de leköszönt mára már.
Sír a paraszt, feldúlták kertjét,
vandálok portyáztak ott,
ez jelentette megélhetését,
termése hűlt helyet hagyott.
Sok hosszú év után
Magam mögött
Hagytam régi munkám
S a helyet, hol ifjúságom
Évei eljártak felettem.
Úgy élhetek már, kiabálok, mint kofa:
Költeményt 69 forintér, nosza,
Szeretetből, szánalomból.