Versek a munkáról
Bár az a ház nem a vén Duna mellett
áll, ahol él a hajóskapitány.
Rég nyugalomba vonult, de hajókról
álmodik éjszaka nap nap után.
Ma egyre jobban arra vágyom olykor,
ha munkatársaimmal útra kelnék,
ne lenne az csak évek óta emlék
a régi vontató- s a gőzhajókról.
Kacskaringós pályám végállomásaként
Halasra szegődtem a Ker. iskolába.
Álmomban sem rémlett, hogy egykor itt leszek
A magas tudomány vitéz katonája.
Reggeli harangszó ébreszti a tájat,
enyhe napfényfoszlány érinti a házat.
Isten első napján még kába a lélek,
fáradt tekintettel nézik a vidéket.
Éjszakai műszak,
álmos vacsora,
szűz az alkony,
nem nyúlok hozzá,
nem kérem fel táncra,
túlkomponált hiány,
látom, kerestél, nem
férnek belém a napok...
Ha papír majd viseli
a mondott szavakat,
nem fogom titkolni
a fogant gondolatokat.
Friss tanár koromban kis mellékstallumért
Havidíjas lettem az esti iskolában.
Naivan azt hittem, ki rászánta magát,
Tanulni akar a tudás templomában.
Dr. Kellner Barnabásné Ápolási Igazgatónő nyugdíjba vonulása alkalmából
Részemről e néhány szó csupán köszönet,
Mert az emberekben ritkán van ennyi szeretet.
Talán sohasem tudjuk visszaadni,
Azt a sok jót, amit Ő tudott adni.
Vasárnap a Jézus meg a Krisztus
A lényeg hogy továbbjuss
A törvények meg ellenem
Nem érdekel de keresek
Be kell látnom szétesek
Hát mért legyek
Ne hajszold az óráidat,
Hisz mint a homok, úgy lepereg,
Azon kapod egyszer magad,
A régi éned múltban lebeg.
Forrásponton vagyok, bár nem vagyok víz,
Dühöm belülről emészt, nem érzek ízt,
Nekem most a nap se süt, szél nem simogat,
Igazságtalanság ért, hogy emeljem fölé magamat?
Reggelire kávé és cigifüst,
Az ablakban nézem saját magam,
Miközben a hajnal robotjai
Indulnak a munkába céltalan.
Kilépsz a gyárból, és felteszed a kérdést,
Holnap vajon hogy fogod tartani a lépést?
Mindennap ugyanaz a monoton téma,
Érzed, beülhetnél a kocsmába is néha.
Fura érzés járta át a lelkemet, mikor
Először láttam sok sérült gyermeket.
A látványtól szabadulni nem tudtam,
De a két kezem imára kulcsoltam.