Versek a munkáról
Nem hiszem el, hogy nem
hiszed el, amit mondok...
A tökéletesség csak egy múló állapot.
Egyszer fent, s egyszer lent,
Most éppen fent vagyok,
De meddig környékez ez a fenséges állapot?
Pedagógus napon
A Napom még szebben,
Szememtől is ragyog.
Verejték folyt ráncmedrében gyűrött homlokomon,
míg időt loptam, mint veteműlt - ez büntetésem.
Kertbe mentem, ülhetnékem támadt,
hogy felásom majd három nap alatt,
odaérve borzasztóan láttam,
hogy ellopták ribizli bokromat!
Minden lépés előbbre visz,
Bízzál magadban, az segít!
Társak az úton jól jönnek,
Hívjál magadhoz még többet!
Tisztelt Szemétvezetés!
Langyos mai reggelen
Kiraktam a kukát,
De sok volt benne szemetem,
Megszegtem a szabályt.
Régi mondásuk a bölcseknek,
Éjeket nappalok követnek,
De ha nap nem kel fel, nem ragyog,
S nem világítanak csillagok.
Diákmunka: Veszprémben
Nyög-díjasként emlékszem,
Hogyan éltem: Veszprémben.
Vegyipari Egyetem?
Adta nekem: leckéket!
Kevesen tudják rólam, hogy az újságkihordó fiú vagyok,
a város zajában élek, azok a dolgos hétköznapok!
...most már nagyon elegem van
úgy általában mindenből
az állandó gürizésből
főleg ilyen kevés pénzért
ebből nem lehet megélni
lakás renoválásra is
kapura is kellene de
sárga csekkekre se elég...
Sötét a ház,
Nincsen ablaka.
Áll magában a kalyiba.
Napszámos cigányok
Estelig kapálnak.
Borok királya
Mór városnak ékessége,
Borainak híressége.
Finom Ezerjó és Leányka,
Kedvem szottyant egy kortyra.
univerzális felköszöntő
Egy-két napja, tavaszt várva
Belenéztem a naptárba.
Ismerős a nap és hónap.
Nem tegnap volt, nem is holnap.
Ez a versem kicsit más, mint a többi,
erről az emberről is lehet mit írni.
Már hajnal ötkor felkel,
kicsit álmos még, de kit érdekel!
Talán több minden
töppedt benned:
dac, utálat, félelem...
csak egód volt végtelen.