Versek a munkáról
Nincs értékem e hazában,
Mindenből a Senki lettem,
Agymosottak világában
Elhagyott a nemzet engem.
Becsüld meg az egészségügyben dolgozókat!
Ők azok, akik éjt nappallá téve dolgoznak, hogy betegséged után a családodnál landolhass.
...ez az ember:
meleget visz az embereknek
ez az ember:
kéményt visz az embereknek
ez az ember...
Őszi verőfény
színe ha villan,
hajnali harmat
messzire illan.
A legendák születnek
úgy, mint a csillagok,
élnek, alkotnak
és álmodnak egy nagyot,
a holddal kélnek,
és soha nem nyugszanak,
a nappal szállnak,
hogy az egekig jussanak...
Kéklő termése a fáknak,
csodás körtéi a lánynak,
férfiú étvágy egyre nő,
fokozódó, bohém erő.
(Őszi teendő majdani Édenért)
Vasárnap dél körül egész a közelben,
kerítésemen túl azt mondja a munkás:
majd holnap visszajön, mára abbahagyta.
"Nem! Most kell csinálni!" - utasít a gazda.
Magyar Tudományos Akadémia díj
Szorgos, özvegy orvos,
érték és kincs, mivel
sok helyen nincs!
Okoskodó, elfolyó halom,
Tengernyi zsíros malom.
Hazug, megbecsült méreg,
Kapaszkodva, mint fán a kéreg.
Mégis neve: csak senki.
Nem tudva, mi hány, mennyi.
Remek őszi hétvége van,
más munkában szünet.
Vár minket, mint minden évben
a badacsonyi szüret.
Éjt nappallá téve robotolsz,
A sok munkától fuldokolsz.
Az óra túl sokszor körbejár,
A nap lassan-lassan lejár.
Este nyolckor kezdődik el a munka.
A kamion érkezése után jön egy kis móka.
Gyalogosan húzzuk-toljuk a békát.
Majd összeszedünk néhány tonnát.
szürke hétköznapok szürke emberek
szürke nappalok szürke estelek
lehetetlennek tűnő életek
a reménység rég odaveszett
a szeretet már rég elszenderedett...
Teszetosza ország!
Vállvonogatás, egy ügyet intéznél.
Vagy valami mást? Néha megmozdulni nehéz.
Pedig ez már modern világ!
Most
lettél
negyvenöt -
annyit "éltél",
mint ki sokkal több.