Versek a munkáról
Hétköznapi
Hétköznapi, zilált, érzéketlen paraziták,
Reggel, mikor még messze az alkony,
Útra kél a sok vakegér, feszültség hátha kél,
Mind rideg, mint a tél, és mit sem ér,
Mint az orromra rászáradt takony.
Ne érezz, ne gondolkozz!
Húzd az igát, csak dolgozz!
Felejtsd el a lelkedet!
Tedd fagyossá szívedet!
Kozmikus utcaseprő elmélkedése
Már megint háborúztak az emberek lent,
hozom csillag-szivacsom, feltörlök mindent,
aztán megmerítem én a sötét űrben,
kifacsarom, megtörlöm a száraz fűben.
Bátor világ, hol
képernyőn csorog
a fájdalom...
Megvéd, bár feláldoz,
mely oltáron, azt
még magam sem tudom...
A kis srácból majd jútyúb-sztár lesz,
Eddig is tette az agyát, most még rátesz.
Követőkből nem szenved hiányt,
Millióknak mutatja a helyes irányt!?
Eljött
Eljött a feláldozhatók napja.
De mi újra itt vagyunk.
Este van már, sötét este,
Elfáradt a munkás teste.
Vacsorája: súlyos gondok,
Ráncolódik is a homlok.
Amikor fáradt vagyok,
és mögöttem nehéz napok,
szívem is fáj, lelkem nehéz,
nem kérdezik, bírod-e még?
Mennyiszer kaptam meg, hogy dolgozok,
Mennyiszer szégyelltem, hogy adok.
Mint ezernyi máglyarakás, úgy ég,
az eget fekete füst tépi szét.
Mint egy pokolbéli só, ez a látvány,
szörnyű sötéten ragyogó tűzorkán.
Helóta
A jó helóta nem szól vissza,
gazdájának szavát issza,
minden cseppjét ízlelgeti,
olyan, mint a tíz... reggeli
óra helyett - talán később - délben ehet
parancsszóra, hogy mit tehet...
Eszközként használtak,
Eldobtak, miután meguntak.
Megtört a fény az arcomon,
Mint sötét árnyék a falon.
Egy jó és szép verset
olvasni, ugye, mindig jó!
De míg eléd kerül,
az író részéről akad
még némi javítanivaló!