Versek a munkáról
Amikor végére érsz
Egy izgalmas könyvnek,
Utolsó sorai a történetnek
Betöltődnek,
A cselekményszál rég indult tova,
Melyet több fejezeten át írt
Az idő vasfoga.
Elmerengve életen
Keseregve éveken
Magában elveszve
Zokogva szenvedve
Virágkötő az én lányom,
köti a szép csokrokat,
kapja is a férfiaktól
érte a sok bókokat.
A koravén fának, lásd, virágai nyílnak,
Az égre kúszó Nap már mutatja az utat.
Merre menjen a gazda szorgos munkájára,
Hol a zengő madár friss nótáját fújja...
Értelmezővers Kosztolányiról
Senkiben sem bíztam,
Csak egyedül vívtam,
Sikertől nem híztam,
Kudarcot nem írtam.
Találtam munkát végre!
De nemcsak egy hétre,
Hanem legalább két évre,
A céljaimnak innentől nem lesz vége...
Hatalom? Akarom.
Akarom és megkapom.
Megkaphatom, hisz vagyok valaki.
Lehettem volna akárki,
Egy senki, egy bárki,
Vagy lehettem volna többség, mindenki,
De nem. Lettem az, aki.
Régen volt, de igaz volt!
A postás megbecsült ember volt!
Nagy család, nagy hagyomány,
apa és fia, s neki gyermeke is postás,
postáshölgyek gyöngyszemek,
kis faluban, nagy városban tisztelet,
kalap kézben, meghajlás,
postamester, postatiszt nagy rang ám!
Lassan a műszak letelik,
dolgoztam hosszú órákig.
Ám a főnök megjelenik,
gyanús a sunyi tekintete,
rosszat sejtet a jelenléte.
Nem pályát választottál,
hivatást kerestél...
ha nem is egyből, de rátaláltál,
csinálhattad, mit szerettél -
több száz jelentkező közül
Te is kiválasztott lettél.
Piszkos a szád, mint a varacskos disznónak,
nem lennék még bögöly sem óladban,
sajnálnád tőlem a vályúra ragadt löttyöt,
irigységed hatalmas méretet öltött.
A kereskedelmi karácsony,
Ami túltesz néhány határon...
Egyre nagyobb a forgalom,
De hogy szükséges-e? Nem tudom...
Őszidőnek kellős közepén
odaértem a szüretnek végén,
csüngtek fürtön még szemek,
hát így még én is szüretelek.