Versek a munkáról
Tisztelt Szemétvezetés!
Langyos mai reggelen
Kiraktam a kukát,
De sok volt benne szemetem,
Megszegtem a szabályt.
Régi mondásuk a bölcseknek,
Éjeket nappalok követnek,
De ha nap nem kel fel, nem ragyog,
S nem világítanak csillagok.
Diákmunka: Veszprémben
Nyög-díjasként emlékszem,
Hogyan éltem: Veszprémben.
Vegyipari Egyetem?
Adta nekem: leckéket!
Kevesen tudják rólam, hogy az újságkihordó fiú vagyok,
a város zajában élek, azok a dolgos hétköznapok!
...most már nagyon elegem van
úgy általában mindenből
az állandó gürizésből
főleg ilyen kevés pénzért
ebből nem lehet megélni
lakás renoválásra is
kapura is kellene de
sárga csekkekre se elég...
Sötét a ház,
Nincsen ablaka.
Áll magában a kalyiba.
Napszámos cigányok
Estelig kapálnak.
Borok királya
Mór városnak ékessége,
Borainak híressége.
Finom Ezerjó és Leányka,
Kedvem szottyant egy kortyra.
univerzális felköszöntő
Egy-két napja, tavaszt várva
Belenéztem a naptárba.
Ismerős a nap és hónap.
Nem tegnap volt, nem is holnap.
Ez a versem kicsit más, mint a többi,
erről az emberről is lehet mit írni.
Már hajnal ötkor felkel,
kicsit álmos még, de kit érdekel!
Talán több minden
töppedt benned:
dac, utálat, félelem...
csak egód volt végtelen.
Csepereg az idő napunk derekán.
Felsóhajt a karban lévő erő.
Régóta unja már magát
az önjelölt előretörő.
Ha komolyan veszed,
Miben törted fejed,
Olyan út egy sem lehet,
Mit meg nem bírnál,
Mit le nem járnál,
Mit tetteiddel
Meg nem próbálnál,
S nem válna be...
A tudás fáját
Elhibázták,
Rossz gyökérzet
Omló, porhanyós talajban nőhet,
Romlott gyümölcs, amit terem,
Ki abból eszik,
Sötét verem
Fonja át...
Fürge tollamról elkopnak a szavak,
ásót, kapát fog kérgesedő kezem.
Itt vagy, szent Tavasz, én megálmodtalak,
rég várt varázslat, most dolgomat teszem!
A malterral együtt dobom a falra a szóvirágot!
Léccel dombot, ragot, szótagot egyengetek.