Versek a munkáról
Toltad már eleget
mások szekerét,
tolja most már más,
neked ebből elég.
Pöfögnek a kombájnok,
rajtuk ül a sok bajnok,
ellenfél a búzaföld,
aranysárga, már nem zöld.
Fájront
Zúgnak-zakatolnak a gépek,
termelik a nyereséget.
Csipogásra ébredsz
hagymázas álmaidból
kialvatlanul, kábán,
verejtékben úszva felugrasz.
Mikor lesz vége?
Mondd, mikor lesz ennek vége már?
Rád mindig csak a nehéz munka vár?
Lassan véget ér a hosszú, forró nyár.
Az idő is halad és őszbe fordul már.
Ó, mesés, nagy Anglia,
A Brit királynő öreg otthona.
Te öregúr, Te veterán,
Ki már túl vagy millió csatán.
Te vegyes népű sziget,
Hol mindenki illedelmes.
Ezermester a fiú, akit szeretek,
Keze alatt készülnek az épületek.
Aratófesztivál Móricgáton, 2019. július 13.
Napsugárban fürdik, minden csupa báj,
merre a szem ellát, ragyog a határ.
Hajladozik szélben aranyló kalász,
megérett a búza, itt az aratás.
ólom percek a gyárban
plakátmagányban ázó éjjelek
ah Pilinszky hagyj el
gondolataid gondolataim részegen.
Lassan megérik a kalász,
Aranysárga lesz a határ.
Zümmög rajtuk víg nyári szél,
Aratás lesz még az idén.
váltás
Marika és Mártika is mondják,
a tudást belém ontják,
a kasszára nagyon ügyelj, lányom,
a zárást én idegesen várom!
Szőkül, szőkén szép a határ búzája,
nyári szellő simogatja, kedvese, babája.
Virrad már a hajnal, dolgos népnek hazája,
csendet tipor lőcsőskocsi lovának patája.
Ildikónak
Ildikó - a magos asszony,
nyugdíjas, nem öregasszony,
nagyon nem kell búcsúzkodni,
korai még elnyugodni
Ó, te csodás Ganoderma,
avagy pecsétviaszgomba!
Királyoknak asztaláról
hogy kerültél forgalomba?
A napraforgótenger
közepén egy kis sziget.
Kunyhót épít az ember,
életet csak így vihet.