Versek a munkáról
Egy cél van életemben,
Mi az, hogy sikeres legyek,
És sok pénz legyen zsebemben
Azáltal, amit szeretek.
Agyalás!...
Most akkor, főnök, gurítsam?
Vagy éppen toljam?
Ha kerek, talán tolni illő?
Vagy ha szögletes, és gurítom?
Az ugye, nem meglepő!
Velünk kezdődik és velünk van vége
Sok idő kell, hogy felvedd fehér ruhád,
Hogy elmondja az eskü szavát.
A pillanat az első perc után
Az utolsóban is gondozott mellett áll.
Nincs ma itt az angyal...
Föld az ég ma, tompa,
fekete nap,
nyom, nehéz a reggel,
kizakatol.
Diktál a Föld a gazdának,
sajdítja hátát,
kérgesre edzi tenyerét.
Nemzedékek verejtékét issza,
létezést terem,
magot érlel a remény.
Volt egyszer egy ember. Már nincs.
Más lett az Üveghegyen túl.
Kopaszodó fején száz tincs
százféle kérdőjele gyúl.
Mint egy homokszem a sivatagban,
Sorban állok itt a hivatalban.
Az örökké monoton munkát sosem kedveltem,
De pont egy ilyen munkát találtam s elkezdtem.
Mindennap felkelek, és azt csinálom, amit mondanak,
Kezdéskor derül ki számomra, hogy mégis hova is osztanak.
Gabinak
Vezetőnk voltál, tanítónk,
S olykor anyánk. Bármily
Szigorúan néztél is ránk,
Tudtuk, ajtód előttünk
Mindig nyitva áll.
Rímes-rémes fizetésemelési kérelem
Mélyen tisztelt főnököm!
Megértő ember volnék én, esküszöm!
Megértem én, hogy szegény a cégem,
s az én fizetésemelésemre nem áll készen.
Réges-rég kezdődött ez a kis történet,
Mikor e sorok írója kis legény lett.
Egy nyári szünetben Édesanyja hazahozott egy Commodore-t,
Melyen akkor az anyuka és kisfia nagyon jókat játszott.
Mennyi ember van, aki a semmit csinálja,
A semmittevést fogja, és maga elé kitárja,
Elmerül a végtelenség tehetetlen tengerében,
Az ürességet szorongatja állandóan tenyerében...
Csak nővérek vagyunk... el akarnak gáncsolni,
szabadságot akarunk, erre le akarnak láncolni.
Elmondanánk véleményünk, de nem engednek károgni,
ha nem vagyunk partnerek, simán hagynak távozni.
Avagy színészet vs informatika
"Hol látod te majd a jövődet?"
Kérdezik tőlem, kik ezen őrlődnek,
S kíváncsiak arra, hogy képzelem életem,
Illetve miképpen látom a végzetem.