Versek a munkáról
575575
Elég! Mondtad, ha elfáradtál.
Elég a lépcső, elég az emelet!
S a szatyor, ha telis-tele van,
Legszívesebben leülne veled.
Szerencse fel!
Lent, mélyen a föld alatt,
A bányászok dolgoznak.
Nagy forróság, sötétség,
Embert próbáló merészség.
Nehéz lesz
Most egy kicsit nehéz lesz,
sok még az üzleti segédlet.
Régi volt az asztalfiók ódon szagú teteje
Karcos piszkos kicsit sánta: lejárt már az ideje
- megszolgálta már azt -
- átélve sok bús tavaszt -
Nincs jártányi ereje
Megkopott a fedele
Angoloknak angolkór,
Magyaroknak kórház-kór.
Kiskukucskán, Nagykükündén
Téged vár a Haláltündér.
Róluk s a munkájukról
A határ, hol a lélegzet elakad,
Honnan menekül szelíd s a vad.
Hol egyszerre forró minden és süt,
Hol kormot szül a fullasztó füst.
Istenem! Tudom, hogy nem illik
blőd viccen kacagni hangosan,
ócska farmert magamra húzni,
sportcipőben járni slamposan.
Bár az a ház nem a vén Duna mellett
áll, ahol él a hajóskapitány.
Rég nyugalomba vonult, de hajókról
álmodik éjszaka nap nap után.
Ma egyre jobban arra vágyom olykor,
ha munkatársaimmal útra kelnék,
ne lenne az csak évek óta emlék
a régi vontató- s a gőzhajókról.
Kacskaringós pályám végállomásaként
Halasra szegődtem a Ker. iskolába.
Álmomban sem rémlett, hogy egykor itt leszek
A magas tudomány vitéz katonája.
Reggeli harangszó ébreszti a tájat,
enyhe napfényfoszlány érinti a házat.
Isten első napján még kába a lélek,
fáradt tekintettel nézik a vidéket.
Éjszakai műszak,
álmos vacsora,
szűz az alkony,
nem nyúlok hozzá,
nem kérem fel táncra,
túlkomponált hiány,
látom, kerestél, nem
férnek belém a napok...
Ha papír majd viseli
a mondott szavakat,
nem fogom titkolni
a fogant gondolatokat.