Versek a mosolyról
Ajtód előtt állok, verset fabrikálok.
Megkérdezném, van-e itthon locsolókannátok?
Eszem a savanyú narancsot,
A citrom jut róla eszembe,
Mégis, mintha a lelkem
Limonádéban fürdene.
Április elseje
Szép, tavaszi reggel volt.
A Nap nyugaton kelt, és keleten tért nyugovóra.
Bárányfelhők cikáztak a kertben,
És visszafelé járt az óra mutatója.
A húsvéti nyuszi szabadságra ment
Ne siess most oly` nagyon
kis kosaraddal karodon.
Tudom, azért megfestetted az összes tojást,
ám elmarad a locsolkodás.
Most pedig, midőn ennyi lett a korom,
kéménytest-önmagam lassan kikormolom.
szatirikus dicséret
Ó, Te Papírok papírja!
illatos, sima és puha
lapokra bontható tekercs,
vécék polcain heversz.
Nem igazán aggódom,
De bevallom, féltelek.
Érdekel az én sorsom,
Érdekelnek emberek
Felnyitja pilláját az ég,
kinyitja sok szemét a ház,
dunnáját lerúgja a rét,
ébredj már, ébredj, kis Balázs!
Fejem sokszor gondolkodik,
ma már mindent máshogy látunk.
Régi mese átváltozik.
Hiszen sokkal jobbra vágyunk.
Rám hajolt az este,
Beborít a leple.
Nem szökik már a fény
Hunyorgó szemembe.
Keserű a három év szomorkás arccal,
Nem megyünk semmire egy megvívott harccal.
Vidám az én lelkem, mosolyog az arcom,
Barátok, gyerekek enyhítik kudarcom.
Én és gondolatim vergődő világ,
Ordítani próbálok, de szám nem kiált,
Azt hittem, tudok repülni,
S hogy lelkem nem hagyom vesződni!
Nőnap után (is)
Igen, az én múzsáim vagytok együtt mind,
Ti, poetes Hölgyek: lányok és asszonyok,
s míg csirkebőrben borzong vadkakas-lelkem,
addig furcsa érzelmeimmel harcolok.