Versek a mosolyról
Rádió és tévé így szól már:
Nyitja kapuit a mosolygyár,
Derű és vidámság a termék,
Mondjátok, haverok, mi kell még?
A mi falunkban
Kiülnek a tyúkok a padra,
Mindennap másról szól a pletyka,
Pitvaruk előtt bezzeg lenne mit kaparniuk!
Nincsen nékem diktafonom
Jaj a hajam azt se fonom
Nincs fodrászom magam vágom
Azért olyan ákombákom
A vége
Minek nekem fodrász
A kezemben nincs ász
Vinné a lapomat...
Mire itt mindenért az a nagy jajgatás?
Sírunk reggel, hogy mily korán,
aztán este, hogy megint itt van,
s alig jut hó a szombatomra,
hogy a nap szívja megint a takaróm,
mit az őszön átbökött a kaparó,
aztán a tavasz is későn jött...
Ébreszt a nap első sugara szótlan és pimaszul.
De nem haragszom rá, hisz megérint, hozzám bújik komiszul.
Kacérkodom vele, még nem nyitom ki szemem.
Érzem, hogy átjár fénye, itt van velem.
Aki szívét osztja szét,
Benne lakik a szeretet,
Boldoggá tenni másokat
Örömet szerez az embernek.
Őrizd meg a mosolyod, acél a világ,
most még nincs kohó, mi megolvasztaná,
harmatcsepp az öröm, talán az is vele olvadna,
felhőként téged is csak a bú ködébe zár.
Mindenkit meghallgatok, ha tehetem.
Higgye el. Erre megy rá az idegem.
Névnapi köszöntő, harmadik rész
Október tizenöt: Terézek névnapja,
megérett már a sütőtök magja.
Felszeletelik a finom sütőtököt,
kályhában sütnek belőle vagy ötöt.
Vállaljuk fel önmagunkat,
S ne akarjunk mások lenni,
Boldogok csak akkor leszünk,
Ha szívünk is tud szeretni.
Már nagy fiú lettem.
Iskolába járok,
engem is komolyan
vesznek majd a lányok!
Tárva volt a tündérkapu,
átléptem rajta én bátran,
amit láttam, az nem tabu,
mesélhetek róla másnak.
Tegnap láttam, hogy az utcán
átlibbent egy kedves mosoly.
Egy lány szája sarkán utazott,
a lában gyökerezett, ahogy álltam...