Versek a mosolyról
El kell menni innen,
Választásom nincsen,
Itt hagyom padot,
Mit az idő elkoptatott.
Újabb világvégén elgondolkodom.
Most a kételkedők közé tartozom,
De, ha lehetne, ha én választhatnék,
Néhány rossz dologtól megszabadulnék...
Nem tudjátok, mi is lesz most énvelem,
Elmondom hát gyorsan, jól figyeljetek,
Szól a vekker, odacsapok, csitt legyen!
Ezután már hosszú lesz a reggelem.
egy édes érzés rég magamra hagyott
ahogy a vén idő lassan cammogott
száraz piros rózsaszirom elporladt...
Farsangi bál van itt készülőben
Minden gyermek örömére,
Lesznek itt különös álarcok,
Macskák és leopárdok
A beteljesült vágyak illúzióját kelted bennem:
Egy hatalmas, véget nem érő festmény ez.
Csodálatos festmény, mely színektől pompázik,
Amerre a szem ellát, vígan kacarászik.
Oly régen gyötör jó pár gondolat
Oly régen gyötör jó pár gondolat,
Miként értelmezzem az emberi szavakat,
Szavak, amelyek mosolyt csalnak arcomra,
Éltetnek s késztetnek egy újabb álomra
Pehely-lepelben ébredő reggel
csendedet csenem mosolyba zárva,
suttogó léptek, gyermeki hévvel
szemem emelem szívemet tárva.
Míg odakint az apánk a havat takarítva lapátol,
bent anya azt lesi, hogy kész van-e már az ebéd,
én a tesót agyalom, csak ezért ki ne kapjak apától.
Táncoló Olümposz, szikrázó Adria,
Kinek kellene az almát kapnia?
Őrjöngő Kerberosz csitítója Kháron,
Ulysses-t vezeti Ithakától távol.
Van itt minden, paprika, paradicsom, hagyma durvára vágva,
Só, bors, szalonna, sertéslapocka jól ledarálva,
Kész kolbászok kerülnek majd a zsűri asztalára.
Nézz be hozzánk, nem másra...
A jászberényi kolbásztöltő fesztiválra,
Melynek Józsa Tamás a házigazdája!