Versek a mosolyról
Mosolyom hamis, mosolyom korbács,
Miért nem lehet jó? Miért nincsen jóság?
Éteri hangok, az élet újra dalol,
angyali kórusok zsonganak valahol,
sokezernyi dallam egymásnak felelget,
ébreszti álmából a szívet, a lelket.
Távol a város zajától, kinn vidéken,
túl az emberektől rejtekem van nékem.
Nem is rejtek az, csak egy csöndes kis táj,
melynek közepében nagy almafa áll.
A Kínai mosodás
Jó nagyapám Kanadában
felbukott egy mosodásban,
Kínai volt szegény legény,
nem harapta el nyelvét.
Eltelt megint a húsvét-várási idő, megjöttem én is,
Két évvel idősebbek vagytok, de szépek vagytok most mégis!
Nagyiékon nem is látszik, hogy öregedtek volna,
Nagypapát kérdezem is, kis régi pálesz nem volna?
Bokor alatt szalad
a nyuszi,
húsvétkor mindenkinek
jár
egy puszi!
Van őbenne egy ős edény,
s ha ez rímekkel megtelik,
sok gubancos rím összesét
tervezi, helyére teszi.
Varrok, varrok, varrogatok,
foltot folt hátára rakok.
Mosolyog sok kicsi folt:
jobb világ ránk sose volt!
A feledékenység előszobájában
többedmagammal tárgyalok,
arrafelé jövet tudtam, mit akarok,
hazafelé menet eszembe jutott...
Ízirájder öcsém, csak semmi vész,
Amerikába indulok épp,
motorommal száguldozok,
fejre estem, oszt jó napot.
Imádom, ha kacagsz.
Olyankor látszik, hogy a lelked is nevet.
Mintha valahonnan mélyről
Kérne a vidámság magának helyet.
A lányok buták, buták, jaj, de buták!
Meghúztam a haját, és most utál.
Sugdolóznak, kacarásznak, ó, én szegény!
Tévedtem, ő rám néz, szemében ott a remény!
Dédivel kezdem, mert ő
a hős,
nagyival folytatom, mert ő
a kimenős,
anyát írom utoljára, mert
van cukorkája...
Ha bort iszol egy pohárral,
Tudd, hogy a jóból kell a sok,
Még ha 180-at is fordulsz magadban,
A fok az marad fok.