Versek a mosolyról
Álmaim asszonya vár rám,
érte szorítom a párnám
éjszaka, hajnal előtt,
és sosem érem el őt.
Nincsen semmi, nem maradt,
Kipusztult élet maga,
S halotti ruhájába
Öltözött minden világa.
Messze földön híres a Solar konyhája,
Túrós tésztát főztek kedden vacsorára.
Oly szép vagy te, kisleány,
békésen alszol már,
/: úgy vár rád az álomvilág,
a gyönyörű meseország. : /
Hívatlanul, alattomban, dokumentum nélkül
jönnek minden kis nyíláson, nyitott ajtórésen.
Borogatást tépek a gomolygó,
szürke, lucskos esőfelhőkből,
leakasztok egy darabot a fúvó szélből,
hogy kapjak egyet a törölközőből.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Láttál-e már amandinát,
igazi színes pompát?
Ismered az icipicit,
a tüzestorkú kolibrit?
Lepke vagyok, egy szép tünemény.
Szivárvány a kék égbolt peremén.
Szellő, mely elsuhanva simogat.
Érzés, ami zsigereidbe szétszaladt.
Szíve (meg)keményít, de az érzés hevít,
Még fekete minden, de napkeltét szív -
- Ajkain a harmat, formálja kihunyt csillag árnyékát,
Mélabú volt hajnaltájt, most tavasz fénye festi arcát...
Mint fáról hulló falevél,
ha elengedi az ágat,
a lelkem rögtön szárnyra kél,
vad, légi paripán vágtat!
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Magunk között mondom, de csak halkan,
valaha csentem, ha volt rá alkalmam.
Babákat akartam, jogos javaimat,
hogy vághassam, fonhassam hajaikat,
öltöztethessem, takargathassam,
és karjaim között ringathassam.
Rögtönzések apró csokra
Löncstájm, taxaméter, sistergős, Trabantban:
Telefonos segítség
Minek bőgsz, te erdők királya, hisz minden tehén a tiéd!
Az a kis flótás ott a szélen, lám, nem mer bőgni semmiképp,
pedig neki volna miért - de ha felfedi álmait...
Nehezen fejtettem meg
eme versedet Ember,
de befészkelt elmémbe,
s mert sejtelmem derengve...