Versek a mosolyról
egy kócos kis pillanat
feltűnt életem egén
majd nevetve elszaladt
hátramaradt a remény
Sonetto di Fiore
Csipkét horgolnak a felhők az égre,
ajándék verőfényben úszik a táj,
a Nap bársonyfátyla hull a vidékre,
téli sebekre gyógyír a fényvarázs.
Ezernyi záporozó hangjegy zenél
Lelkem egy elrejtett ablakán,
És közben olyan történetet mesél,
Amit nem is hinnél, ha hallanál...
Belevaló férj csetlése-botlása a piacon
Családi fészkünkből a gyerekek kirepültek,
Ifjúkori élmények feledésbe merültek.
Nejemmel harcoljuk a kemény mindennapokat,
Ha probléma adódik, hát megoldjuk azokat.
Néha úgy érzem, angyal őrzi a léptem,
talán az Ég küldte hozzám hű követét,
csak álmomban találkoztam vele régen,
ma velem marad, míg újra leszáll az éj,
a kottákat lapozza a gyertyafényben,
szárnyával felszítja a kandalló tüzét,
együtt repülünk minden varázsos éjen,
még ha vihar dúl is kint éppen, elkísér.
Ördögnek öltözött táj,
Mégis farsangi bűbáj.
Mulandósága állandó,
De mégsem mulandó.
Hűvös szél fúj.
Színes levelek kergetőznek az utca kövén.
Életem folyamán más-más miatt törtem fejem,
Idősen azért, hogy kihagy az emlékezetem.
Mivoltomat már ritkán fűszerezi só és bors,
Egy régi munkatársammal hozott össze a sors.
Várjam-e a Bálint napot?
Hisz virágot úgysem kapok!
Nemet mondott kereken,
Az a fránya szerelem.
Villantás a mából...
Nesze, itt egy kávés-pohár,
mert a bor az úgyis megárt...
Ady evokáció
Prágába minap megjött a tavasz.
A Károly hídon, hol épp átkelünk
Napsütésben, régmúlt idők alatt,
S találkozott velünk.
Egy pohos pók a karosszék
báránybundáján szöszmötöl.
Talán nyaral és azt hiszi,
számára ez nyugodt öböl.
Egy sírásó kesergője
Mikor fogytában a pénzem,
olyankor az eget nézem.
Zsebem üres, mit tehetek,
dolgozni meg nem szeretek.