Versek a mosolyról
Oly boldog vagyok, ha láthatom azt,
Ami a szívemben gyönyört fakaszt,
A páratlan csodát az ajkadon,
Mely szebbé teszi a mindennapom.
Egy nap a világ olyan szűk lett, mint amilyen végtelen.
Tegnap olyan félénk voltam, mint amilyen féktelen.
A bőröm nehéz, a lélek, ha táncolni akar, kénytelen...
Te vagy a valódi érték, szavamra,
a hamis gyöngyök között...
Kattog az agyam
Verset próbál írni
Nem hagyom magam
Így is ki fogom majd bírni.
Viharok táncolnak csontos veremben,
élezik vagy tompítják a megfoghatatlant,
zúzzák, bedarálják a végtelenbe,
megsemmisül s húrjában szakad a lant.
Borfoly(t)atásom
Fehérbornak csókja szánkon
Való gyönyör, ez nem álom,
Gondoskodás, munka benne,
Koccintsunk most szemtől szemben,
Kéz a kézben gazda s Isten,
Nélkülük még szőlő sincsen,
Minden cseppben reményholnap,
Szánkon csókja fehérbornak.
Most hullik pontosan,
engedem, hadd menjen.
Megmosom samponnal lelkesen
őszbe fordult fejem.
Minden pénteken beállított
Egy kaláccsal és mosollyal,
Hogy foglalkozzunk egy kicsit
A legújabb állapotokkal.
Add mosolyod ma is a világnak,
Ne adj teret a sok csalódásnak.
Lesznek ugyan kicsit rosszabb dolgok,
De ettől még ne légy kevésbé boldog.
Szép remény harap kezembe,
lábam lopná, ha lehetne,
elszaladna véle messze,
lopná a kedvem ha végre
Áldott időnk szabad perce
Érett borban az Úr kedve
Mély-izgalmas, vörös nedű
Palackruha mögött derű...