Versek a mosolyról
Okos más kárán tanul,
ki nem, hát marad alul,
mire rájön, átverték,
kiveri a veríték.
oldalt:
kéklő folyásirányt ásító szél
korlát majd a korlátlan
A hét törpe háza
rég nem volt kifestve,
a nagy pingálásra
nem volt törpnyi kedv se.
Nagyon te se áltasd magad,
bárkiből lehet már gipszjakab.
Elég csak egy példabeszéd,
s félsz, mint kinek veszik eszét.
Mikor a Nap felébred és ránk mosolyog
az égen, azt kívánjuk, hogy elkísérjen,
te is mosolyogj, s bárki látja mosolyod,
jókedvében hinni fog a szép mesékben,
mosolyogva számold az esőcseppeket,
ha bús felhők festik szürkére a kéket,
ragyogj a Nap helyett, ha puha fellegek
hátán álmodik éppen... valami szépet...
Mosolyogva ébredek fel reggel
Ablakomban pacsirta énekel
Beköszön arany fénnyel napsugár
Piros szíves csészém reám vár
Nézd, csupa csillagport hord a szél,
úgy szállnak pont, mint az angyalok.
Elpilled a zümmögő idő,
a búbánat is elandalog.
Három deci kakaó,
Kanál bele, kavaró,
Habos, langyos, jó édes,
Kicsi hasnak kellemes.
Vízparton ülök egy nagy fűzfa alatt,
felettem egy örvös galambpár fészkel.
Sugallom felé, ugye, rám is nézel -
időt múlatom, fognék néhány halat.
(Anaforás, 10 szavas duó)
Mosolyogj, másokra is pozitívan hathat...
Mosolyogj, örömet és derűt fakaszthat.
Ahol a mosoly lakik
Mindenkinél van egy táj,
Úgy hívják: Mosolyország.
Nem mertem eddig
Megnyílni előtted,
De eljöttem Hozzád,
Lekötelezetted lettem.
Csírájából kikelt az élet,
Gyönyörök sugarában mosolyog,
Szívnek gyöngéd szeretete e lélek...
Csendes vizeken hajózunk oly békésen,
Látjuk a víz alját, hol úsznak furcsa lények,
Ficánkolnak ide-oda, minden rezzenéstől félnek,
Hozzászoktak ők is, nyugton s békében élnek.
Bíborvirágos esték,
"plakátmagányban" éjjelek.
Kúszik az árnyék,
s a falról lepereg.