Versek a mosolyról
Magyar menyegző
Száznyolcvan fő vendég
Kétmillió körül
Első a házasság
Még mindenki örül
Mély barázda hűvös fénye
Csillagszemmel néz az égre.
Jóllakott a Hold is, tele.
Bambán néz ránk egyik fele.
Zöld erdőben fehér nyuszi
Piros gomba alatt fekszik,
Nézegeti, hogy a zöld fű
Az esőtől hogy` növekszik.
"Felnéztem rád hallod?!"
Ma már csak árnyéka
vagy önmagadnak.
Valaha mosolygós vidám
lányból keserű nővé
lettél.
A képlet egyszerű:
Arcodon a derű
Legyen oly` őszinte,
Amint szívem kérte!
Megérintett dús sörénye a vágynak?
Szólnál világ legszebb költészetével?
Mert bizonyítanál annak a lánynak,
ki rád néz átható, éj-kék szemével?
Jő a kedves, szelíd, jámbor,
biztos lesz ma asztalán bor!
Térj be hozzánk, Drága
vándor,
köszöntünk Téged ma, Sándor!
Furcsa egy érzés amivel mosolyogni tudunk
Majd hirtelen könnyedén pirulni fogunk
Mégis az életben az apró örömek okoznak a legtöbbet
Majd ez adja meg a jelet saját életünknek de megtörhet
Pókföldjén
Úri-töknek indáján
pók szövi a hálóját,
bokor ágra masnit köt,
csomózza a szövetet.
Pattan a tűz, mely el nem éget,
forrásból víz nem csobban érted,
tegnapon túl igéző szemek,
benne gyúl láng, mely rabul ejt végleg.
Szép vallomás, jó az esküm,
Zsír illata, mint a parfüm.
Omlik, ropog is a szájban...
A férfi
Nő nélkül a férfi:
bizony nem ér semmit,
mert ha nincs mellette,
vajon mit tud tenni?