Versek a mosolyról
Drága vagy, és játékos,
Aranyos, de nagyon rossz,
Néha olyan jól viselkedsz,
De a macskát miért nem szereted?
Ágnessel táncversenyt nyertünk
Ágnessel táncversenyt nyertünk Hévízen.
Olyan régen volt, hogy már alig hiszem.
Szerelem lángja ült bájos arcára,
s mint háncs a fára, úgy simult a drága.
Hát kérem, én egy mai lány vagyok.
A háztartásban éppen nem ragyogok.
A főzés, mosás nem erős oldalam,
És a házimunkákért sem töröm magam.
Ritka manapság őszinte szeretetet látni,
Nekem mégis volt benne részem.
Három testvér szállt le a buszról,
S mind közül a legkisebbik mutatta be nékem,
Mi is a szeretet.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Bársony talpak, puha kezek,
piciny szájak, tiszta szemek
manóágyakban ki-be kelnek,
kócos hajuk égnek mered.
Nincs igazán kedvem, de azért, ugye, rávisz a lélek,
hogy bemutassam a tolnai kisvárost, ahol élek.
Az asztalon sok finom étek.
Nem megkóstolni lenne vétek...
Zöld erdőben nem jártam,
Kék ibolyát sem láttam...
Jó reggelt kívánok!
Így köszön a legény,
Hírt kaptam, hogy kútjuk
Egészen kiapadt,
Hoztam egy vederrel...
Tojó nyuszikák
Érkeztek, fészek készen.
Lesz jó választék.
*
Nyuszik majd tojnak
Többféle csokitojást.
Hétfőn reggel napkeltekor
legény álma kevesebb volt,
kút káváján körbe-körbe
vödrök vártak csőre töltve.
Örökségem pörge kalap,
vidám dísze tarka szalag.
Eljött a húsvét újra.
S elő a kölnit újra.
Locsolni indul a sok legény.
Szép lányokhoz, asszonyokhoz.
Drága Tulipán! Hol vagy már?
Itt a tavasz, de nem látlak,
Pedig fejemben csak az jár,
Téged én mennyire várlak.