Versek a mosolyról
Jön az eső, fut a ló,
a jel erre utaló.
Kocsi zörög, nyög a hám,
recseg, nyílik a karám.
húsvét
Tyúkom, tyúkom s kiscsibém,
lesz tojás még az idén?
Amikor én kislány voltam,
Babakocsit tologattam,
Babáimat fésülgettem,
Szép ruhába öltöztettem.
Szívemben egy bársonyszoba,
A jóságom lakik benne.
Ha kitárom az ajtaját,
Az egész világ elfér benne!
Kis lányka voltam, óvodás,
távolabb ült a szép Balázs,
szünetben együtt játszottunk,
uzsonnánkat megosztottuk.
Hideg vízzel
vagy parfümmel,
ez a dilemma ma.
Piros tojás
vagy csokinyúl
kerül a szatyorba.
Apró lábak, kerek orcák.
Boldogságtól duzzadt csodák.
Milyen gyorsan nagyok lesznek
Angyali, ártatlan lelkek.
4F-es, avagy finom, forró, fahéjas, fekete
Finom forró ébredés
A fahéjas feketés
Koronázza illata
Csodafinom vanilla
Illatozik gőzölög
Lendülete túlpörög...
Lányszívben rejlik a világ vége is.
Osonva kopogtatják aggodalmait
A megcsúszott hétköznapok.
Jártam a Horváth kertben, Budán,
reggelente és suli után -
vele szemben, Attila utcán
székelt az én régi iskolám.
Most rád gondolok, olyan kis cuki vagy,
Mosolyod időtlen, az időbe belefagy.
Nem dermesztő, felejthetetlen vágy,
A te arcod kedves, egy isteni ideál.
Keresed másban, de miért nem a valóságban?
Másképpen nem kérsz belőlem, de miért nem?
Nincs érzelem, nincs végzetem...
Két macska a tetőzeten,
Macskarandi folyik éppen.
Miaú, én kandúr vagyok,
Cica-mica szép asszonyok,
Én tinéktek udvarolok.
Dermedten olvasom, nem tetszik a versem,
El vagyok kenődve, mit kéne most tennem?