Versek a mosolyról
Érkezik a Télapó,
nagy a zsákja, belefér:
ölelés és szeretet,
csengettyűző nevetés
s a jóleső biztatás,
finom csoki, dicséret,
nyalókaszínű napok,
mitől édes az élet.
Kiskarácsony, nagykarácsony,
átfúj a szél hét határon.
Télapó is beteg lett már,
karanténban fekszik, nem jár.
Mici és a nyuszi
Feltűnően nagy csend
odakinn kertemben,
máskor Mici ébreszt
sürgetően reggel.
Anyukám azt mondta,
menjek a tyúkólba,
kell neki tíz tojás,
hadd süljön a kalács.
fénykép alá
Falusi ház udvarán
üldögélek a diófán.
Áldott napfény süt le rám,
madár szól a fa ágán.
Ősz hangján áttetsző
Bőséges zöld erdő
Nagyhangú brekegő
Csend hangján cirpellő...
Négy barázda csukott szemed héján
simul finoman arcodhoz némán.
Halvány lóajkad összezárva,
mélyen altat a csend imája.
Az én utam csupa kátyú,
elveszik a bogárhátú
benne.
Itt is, ott is, nincs szabálya,
mintha csak egy szlalompálya
lenne.
Tudtam azt, hogy mit vállalok,
Utamat jól megterveztem,
Azért, mit cserébe kapok,
Nekem kell most megszenvednem.
Larával
Szürke ég volt
Mifelettünk,
Fellegekbe
Akadt szemünk.
Nézzél csak! Látom, fénylik a szemed,
Tudom, hogy az alakom megtetszett.
Romantikus, szép, gömbölyded vagyok,
Aranyló barna színben ragyogok.
Ezüst húron, mint vízcsepp az ágon,
Egy hang pihen, árva,
A lant és a hárfa
Egy pendülésre várva.
Gyere, babám, a pincébe,
Annak is a legmélyére,
Tartsál a kezedben gyertyát,
Hadd csodáljam rózsás orcád!
Kilenc kendőt kötöttem,
vasból leheltem őket,
hasábra ráhánytam
darabka keszkenőket,
keszkenőket fényből,
keszkenőket táncból,
rücsök hasábfa híjja,
lángolj!