Versek a mindennapokról

 IdőHosszKedvenc

Pocsai Piroska

Életérzés

Szeretek élni.
Minden reggel ébredéskor
szebb napot remélni.

Tovább...

128256

Ádám Istvánné

Már nem kereslek

Tavasszal, ha sóhajtanak a fák.
Téli álmából felébred a világ,
már nem kereslek tovább.

Tovább...

127136

Pődör György

Nyárvégi firkaszonett

Magadba nézve tegnap még a holnap,
ma meg már a sunyi tegnap vádol.
A jövődből mások csodákat loptak,
zsebük itt, szívük valahol távol.

Tovább...

123178

Pődör György

Csontlátomások idején

"Ember fia, mit gondolsz...? " Ezékiel 37.

Akár feszített víztükörből egy kő
- amikor váratlanul felmerül -,
úgy fájhat az esély, ha újra megnő,
miközben az arcra más bőr kerül.

Tovább...

Pődör György

Csendélet

Tűz nélkül a lelkesedés csak álca.
(Nem is tudnak égni az oxidok!)
Bölcs nem lázad ott, hol sok a titok.
A gyáva úgy tesz, mintha nőne ránca.

Tovább...

121182

M. Kovács Roni

Bevállalom

Ahogyan a tinta
hozzáér s a szó
szárad a lapra
kitörölhetetlenül
ráég sok emlék
a tegnapra
de már itt
leplezetlenül...

Tovább...

120164

Pődör György

Példabeszéd helyett

"Bizony mondom Néktek", nem könnyű...

...meg-
látni egy tenyérben
öklömnyi reményben
csalást az erényben
tiédben enyémben

Tovább...

118147

Végh Attila dr.

Dal helyett...

két akkord között

Beszorultam két akkord közé,
már-már azt hittem, megint halott.
Sercegett, amint ujjam köré
hamisan hárfámra csavargott.

Tovább...

117276

Végh Attila dr.

Felemásság

Azt mondod, gyűlölsz, mert más vagyok.
Azt mondom, ezek csak látszatok.

Tovább...

116273

Ádám Istvánné

Csendes a szív

Csendes a szív, elhalkult már benne a dal.
Nehézkesen dobog, de valami felkavar.

Tovább...

115129

Pocsai Piroska

Sodrásban...

Nem tudhatod, utad merre vezet,
sorsod irányítja a léptedet.

Tovább...

115238

Pocsai Piroska

Hamis mosolyok

Hazugság. Mindig álruhában jön,
Mosolyhintón jár, csupa bájözön.

Tovább...

114237

Pocsai Piroska

Könnyek

Tehetetlenség

Gyámoltalanul tűröd, míg bírod.
Kienged a torkod szorítása,
arcodon végigzúdul patakod,
sodor-sodor keserűség árja.

Tovább...

114225

Pődör György

A szilvák hamva

Akár az ujjaim közül kifolyt homok,
ez a nyár is lassan a múltba elcsorog.
Nyújtózkodik egyet a mindig kék idő,
- mintha lenne ez az örökkel békítő -.

Tovább...

113205

Pődör György

Szétmosott írásjelek

Múltba zárva jövőt vesztve
Fel-le ejtőn hullám-lejtőn
Hínártól húzva eresztve
Mélység rángat sorsot feddőn

Tovább...

111108
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ