Rövid versek a mindennapokról
Semmilyen tapasztalat nem vész kárba,
Mert az univerzum akkor és ott nyugtázza.
Ma a Vénusz-szem
fényesebben ragyog
A fehér agyarú hidegre
rávicsorognak a csillagok...
Nézek csak egyre nyegle lényedre,
de nem jövök rá a lényegre,
rejtegeted,
mi van veled...
tüntetnek okkal
vagy ok nélkül, csak céljuk
biztos, nemtelen,
balhés figyelemkeltés,
önmaguk fényezése...
Mert a naiv megvakul,
mert a gonosz elvadul,
mert a féreg nem javul,
s a durva csak durvul...
Vörösen izzó fényeivel rám tör újra a hajnal,
Ismét egy nap virrad nagy nyüzsgéssel, zajjal...
arcom fakó
ráncokkal terhelt
szántotta az idő
mely` fejem felett eltelt...
Sparherd felett szép felirat
Kék falvédőn szunnyadó
Múlt
Kép
Sötét éjszakában élő
Sakkbábúként menetelő...