Versek a mindennapokról
Szeretlek és ragaszkodom hozzád, mint egy gyerek,
Belőled én minden reggel energiát nyerek.
Az életem miattad lesz igazán csak kerek,
Rajtad kívül nem kellenek egyéb doppingszerek.
Nem tudom mit érzek
Nem tudom mi fáj
Mintha nyíl lőtte volna át a szívem
Nincs boldogság se fájdalom...
Maradj otthon, kérlek, kedvesem!
Sírdogálok dühödt csendesen.
Valahogy hamisak e szavak,
Valahogy csúnyán bénítanak.
Él a felbontási tilalma!
(3 soros-zárttükrös)
A mocskos, véges halált mindenki zsebben hordja, lezárt borítékban,
Élet adta születéskor, de folyvást él a felbontási tilalma!
A mocskos, véges halált mindenki zsebben hordja, lezárt borítékban.
Sikít a csend, könnyekkel küszködik,
Egy szál virág, egy szál világ...
Este van az égen, hullnak a csillagok,
Milliónyi lámpa szótlanul felragyog.
A szegényes házban ez a hangulatfény,
De minden otthonba csöppen egy kis remény.
Néhány napja megesett,
Hogy a nejem elesett.
Nem figyelt, míg mozdult sután,
Átesett a szegény kutyán.
Balszerencse utolérte,
Bedagadt bokája, térde.
Egyszer kora esti utcán sétáltam,
Amikor egy valószerűtlent láttam:
Egy nő jött pont velem szembe,
Tetőtől talpig beöltözve vörösbe’.
Húsomba mar a tudat,
Hogy mindenkit elnyelhet a végtelen.
Lelkemig hatol a közöny,
Mely irányítja mindennap az életem.
Az őr aludt, magamra én vigyáztam,
futottam volna, nem leltem szavam.
Kiütközött, hogy számtalan hibám van,
maradtam így betűk közt hasztalan.
Csapongás a változásban
Mindent lehet
Mindent lehet
De az ember annyit arat
Amennyit teremt
Budapest mostantól lakatlan város,
ökörnyál száll a sorompók között.
Ahogy egykor írta Arany János,
pusztába Toldi, hogy üvöltözött
Januári, néma csendben lopakodott a délután,
Mintha tudná, ez kevés volt, és korán jön megint az est,
Nem akarta bevallani, hogy menni akart megint korán,
Ezért csak úgy némán, titokban lelépett,
Alig vetted észre, hogy már nem a nap néz rád az égről.
Fővárosi nagy forgalom vidékinek komplex.
Otthon ne hagyd térképedet, máskülönben gond lesz!
Nincs baj amúgy itt sem a tömegközlekedéssel.
Új busz, metró rögtön jön, ha épp egyet lekésel.
Nem vagyok jobb, mint bárki más,
Csupán egy beteg kor bárdja,
S vergődöm az ellentétek közt,
De célomat nem találom soha.