Versek a mindennapokról
Falak mögött,
falak között...
Ködbe fürdő,
tán köde örök...
apóbetűs rész
Ha nem bólogat, baj van.
Egy kis bírság megoldja.
Vagy a kényszerszabadság.
Gondoljon végre másra!
Ez is eljött, mit nem gondoltam volna,
A szavakat szépen gépeltem le sorra.
Az ötletek csak jöttek, mint a csorda,
S tizedik versem írom én most zsongva.
Pörögnek a számok, a dj játszik,
Ma se érünk haza időben, ez már látszik.
Éjjel van, sötét már az égbolt,
a lélek ilyenkor már félholt,
pihenni vágyik, de az ész nem szunnyad,
egyre csak jár, nyugton nem hagy,
mi történt ma, teszi fel a kérdést,
ez felhoz pár kalandot, sértést...
Ma megdermedve minden
- az is, mi tegnap pulzált -
egy magas sziklabércről
a nap épp katapultált...
Hajnalodik, felkel a Nap,
Olyan szép lesz, mint tegnap.
Melegszik a levegő,
Útra kelek, mint egy szerető.
Merre visz az út, még nem tudom,
Vár a nyári kalandom.
Ím, e kancsó nem éthordó,
Benne édes és mélybordó
Színekben játszó oportó,
Nem elég ebből egy hordó!
Pihenésre csábít ez a szép napsütés,
testnek és léleknek kell a felüdülés.
Kis házunk tetejét simogatja a Nap,
életre keltve így az összes vágyamat.
Beszélj hozzám!
Kérik mindig,
Csak mondj valamit,
Mert nem értik
A színes levelek elköszönnek a napsugártól,
Lengedező libbenéssel búcsúznak e világtól.
Zizzenő avar átfagyott, s csend honol a tájra,
A vonuló madarak sírva gondolnak a nyárra.
Mindenki csak posztol,
Idézetet osztol,
Írogatsz hanyagul,
Szépen, jól, magyarul,
Ékezet, az hagyján,
Helyesírás gyatrán,
"Sztem" pedig szerintem,
De mit is képzeltem...
A világ
Próbáltál már falak közt élni?
Egy kis megértést, figyelmet remélni?
Érezted már, te nem is vagy?
Bárhova nyúlsz, nem érsz el mást,
csak falat, falat, falat.
Közeledve ünnepekhez
Megvan mindened?
Amit adhatsz
Vagy kaphatsz?