Versek a mindennapokról
Indulnunk kell mindnyájunknak! Beérett a termés.
Nem csináljuk? Az számunkra, hidd el, végleg elvész!
Igyekezzünk, lassan üres rég használt raktárunk!
Nem tölti meg többé senki, hogyha másra várunk.
Csak az óra ketyegése. Csak a légyzümmögés.
Sárgára festett falak közt a vágyott elernyedés.
Az idő állni látszik, a szekér rég nem szalad
- unott egyhangúsággal kelt fel reggel a Nap.
Nyárutó
Az ősz közeledtével még nyár,
Múló boldogság.
Hosszú várakozás után
Valami csoda vár.
Gyengeség
Erőtlen erőddel küzdesz,
csüggedsz, mész és
hajtod mókuskereked.
Borongós, szomorú az est,
mikor az eső is esni kezd,
s a város puszta pocsolya,
nem is megyek el most oda.
Mennyi szép kincs
És mennyi sok rejtelem.
Sajnos otthon annyi nincs,
Ezért ezt a helyet keresem.
Alkonyatkor kabátját
magára kanyarítja,
fejébe kalapot tol,
némán orrára húzza.
Felszálltam a vonatra 1. verzió
Tűkön ülök a vagonban,
sosem érek a Barossra.
Párom mondja okosba,
órát késik a vonat ma.
Betű betű után szavakon szédelegtem mennyi sérelem között...
Derű kerül kupám helyébe, megérte?
Mit ér a pince hordó nélkül?
Mit ér a hordó bor nélkül?
Mit ér a szív szeretet nélkül?
Mit érek én nálad nélkül?
Bőrig ázott, szilánkokat cipőben hordozó,
repedezett szájbőr az üvegvékony fogak miatt.
Csak én látlak vagy én se.
Én vagyok a marokban tartott dió,
te pedig tönkreteszel,
összeroppantasz,
mint ahogy a jelentéktelen dolgokat szoktad,
de én még mindig csak a dió vagyok.
A hamis ajándék
Megszülettem, bár nem kértem.
Reményeket nem reméltem.
Télnek hűs derekán,
Decembernek szent napján.
Megverte az Isten, s mára haraggal lesújtott,
mert az ember magának akarta az egész hatalmas világot.
És kapzsisággal a fertő csontig hatolt immár,
ebben a romlott világban badarság, ha bíznál.