Versek a mindennapokról
Hoztam néktek néhány csillagot
El is rendeztem szépen az égen
S most...
A történelem igavonóinak fújtatása nyomán
lelkük szemcséitől lesz teli a tér.
A boldogságot depresszió cseréli fel,
S te kérdezed, miért?
A válasz mögött bűnbak rejlik el,
Ki megszegte hitét.
Végül az ember huncut szolgája csak magának,
És hogy ezért jutalma nem csupán a bátran,
De sorstalan szembenézés a különös baráttal,
Magával, az végül biztosan nem lehet.
Most elmesélem neked,
Hogyan látom,
Mikor aludni térsz,
És látom, már alszol.
Csitri és az öreg hobó váratlan utazása
Tőrhegyével érintgetett meg
A Nagy Rettenet.
Személyesen tisztelt meg,
de arca
igen meglepett.
Járása is feltűnt, amúgy húzta lábát.
Rám nézett és önnön rikoltásán felnevetett.
Nap mint nap egy aszteroidamezőben bolyongok...
pedig nem mozgatnak ismeretlen, földöntúli dolgok.
Csak a Tömeg vonzása mozdít előre reggel,
mikor a túloldalra igyekszem át a gyerekkel,
szmog-gyűrűvel körülölelt boly(on)gó-fejek közt
próbálom kettőre növelni a személyes térközt.
S bevallom, ódzkodva fogadom a jelmezem,
Hiszen mindig átformálnak rajtam valamit.
Régi énem kiment a divatból, igazit
Kedveltem, de nem érint olyan gyötrelmesen.
Az életet úgy éltük át, mint egy sétát
keresztül egy virágzó parkon át,
ahol nem nőnek csalánok, csak rózsák,
s szívtuk a park bódító illatát.
Nem érinthetek hősöket
Itt élek boldogan,
nehezen boldogulva,
olajszagú évtizedek
tenyérnyi pompáiért bolondulva,
űzöm a szerencsét, s hagyom...
Álarcok mögé rejtjük valódi énünk,
Amit magunkból adunk, az csak egy töredékünk.
A tavasz hatalma
koronát tesz fákra,
virágzó vadalma
kelyhét nyitja tágra.
Miért kell mindenkinek mindent játszani?
Felesleges az életet színpadnak tekinteni.
Ha játszani akarsz, csak tessék, rajta:
Legalább lesz, ki a sírást, viccet előadja.
Nekem az önfeledt játék maga.
Amikor átkapcsol az embernek az agya
a tudatosból a tudaton túlra,
hogy ott gyermeki és tiszta legyen újra.
Iskolába menet kómásan bambulok,
Ülök a buszon, köröttem néma burok.
A zene duruzsol a fülhallgatóban,
Van, hogy baráttal, de gyakrabban szólóban.