Versek a mindennapokról
Éjszaka... (f)elszállok, átvágok a Galaxison,
és a végtelen kapuját is gyakran elérem,
máskor pillangóként szárnyalok és nektárt iszom,
sajnos, álmomban minden annyira más, mint ébren...
Amiket állandóan keresünk
Lakásban elveszett tárgyak,
vajon ezeket hol találjam?
- egy láthatatlan, kiszorított diák firkálgatásaiból
Hiába is próbálkozol,
Ezen körben csak kárhozol!
Ránk nyáladzanak a szájak, s
Mert az emberek a nyelvükkel látnak.
Népbetegség, hogy hiányzik az érzelem.
A nép beteg, s ég a lelkekben a félelem.
karod ha néha átölel
borzolja lankadó szárnyam
talán az idő sosem jön el
hogy békém újra megtaláljam
Az életed egy hajó,
Amely úszik a tengeren,
Te benne állsz, küzdesz,
Küzdesz csak szüntelen!
Hűvös szellő lengedez,
Velem most ne ellenkezz!
Teszem kezem kezedbe,
Ne kelljen a zsebembe.
Szikkadt mező, az eső régen rejtőzik.
Kalászok titkát bálázott kötegek őrzik,
Szemed keresi a repcék sárgaságát,
Már learatták, érzed az idő múlását.
Néha eltűnődöm,
Mit hoz majd az élet?
Bánatot vagy örömöt,
Sok keserűséget?
Vagy valami hasonló
Az ember áll, szólni sem mer.
Mit akar itt ez az ember?
Mért áll ez itt velem szembe`,
és kotyog bele mindenbe?
Kicsi falu, az én gyöngyszemem
Ének a gyöngyszem-faluról - 1. vers
Kicsi falu, az én gyöngyszemem,
Ezernyi csillogó arc, s az én életem,
Drága szülőm háza, magamé is,
Kicsi falu, nagy ez mégis.
Letörli szájáról az ételmaradékot,
Nyel egyet, nem szól, nem vádol.
Hosszasan s elmélázva ül,
Az élettől lassan önmagába hülyül.
Aranysárga napfelkelte
boldogsággal ébreszt.
Egy tucatnyi molnárfecske
cikázik az égen.