Versek Mikulásra
Cserzett bőr, pirospozsgás arc, hosszú, fehér szakáll,
Naptól ajándékba kapott tűzpiros ruha, meleg csizma,
Hát ő lenne a szeretett, jóságos, ajándékosztó Mikulás?
Ő bizony, kit minden gyermek izgatott szívvel vár!
Jóságos, kacagó hangon szól, ne félj, ő nem bánt.
Gyermekkori Mikulás
jutott ma eszembe,
mikor még hittem
a tündérmesékben.
Egy szép, csillagos éjszakán
a mesebeli kis tanyán
bebújik a csizmájába,
majd rákezd víg nótájára.
Kívánságlevél
Drága, jó Mikulás!
Én még kicsi vagyok,
felnőttektől rólad
igen sokat hallok!
Álmatag éjszaka csendes,
Vándorról suttog a fenyves,
Lépdel a néma sötétben,
Halk titok röppen a légben.
Télapó, télapó, piros sapkád
csábító.
A gyerekek, nagyon várják az
ünnepet.
Hó-hó-hó,
Mit üzen a Télapó?
Szarvasszánon érkezem,
Ablakodon belesek,
Zsákomban a csomagom,
Jó gyereknek átadom.
Havas a táj, gyorsan siklik a szán,
víg móka, kacagás, zeng tőle a határ.
Táncoló hópihék körbe-körbe szállnak,
a gyerekek kedvesen a Télapóra várnak.
A télapó jól ráfázott, felemelkedtek az árak,
Össze kellett húzni az amúgy is rövid nadrágszárat.
Nappali fényt árasztott sztalingyertyák fénye,
bombázták a gyárat, és mi futottunk félve.
Közel volt a bunker, oda kellett szaladni,
tiltották, nem lehetett házakban maradni.
Azaz ajándékozó Apa
Myra város szent embere,
gyermeksereglet kedvence,
az édességosztó Noel Baba,
szeretett Mikulásunk valós alakja.
Ne haragudj levelemre,
hogy betűim keverednek,
írni nem oly rég tanultam,
ez nekem még egy nagy munka.
Kis csizmám olyan tiszta, mint a lelkem,
álmos voltam, ezért aludni mentem.
Álmomban a messzi északon jártam,
szorgos manók között Télapót vártam.