Versek Mikulásra
Meglepett a Mikulás,
titkon felvett a listára,
akkor lett csak lebukás,
mikor bejött a konyhába.
Mikulás, Mikulás,
Piros ruhában száguldozó,
Örök barátunk,
Példamutató jótevőnk,
Karácsonyváró lelki társunk,
Köszönjük, hogy vagy nekünk!
Télapó, te piros ruhás, ezeréves, vén Mikulás.
Ki lettél minden gyermek álmatlan várakozása.
Idén sem hoztál mást,
Mint könnyet, szomorú ártást.
Minden gyermek nagyon boldog,
Ujjong, mikor havat lát,
Képzeletben beutazná
Télországnak világát.
Száncsengő csilingel,
Már úton van Télapó!
Várom én őt finom tejjel,
Mellette édes harapnivaló.
Ez nem eszperente!
É-nek lészen jelenléte.
De levélként lesz feltéve,
Ezperente gyerek kérte.
December 6, az estéjén íródik e vers,
A Mikulás miatt mindenki ajándékot keres.
Én inkább a városban keresem a menedéket,
S itt találom meg a fedezéket.
Télapónak nagy a gondja, az a dolog bántja,
Szánhúzói közt tombol a rút rénszarvas-nátha.
Nélkülük nem repül a szán, nincsen, aki húzza,
A világon a sok gyerek játékhoz hogy jutna?
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
Többször mondta nagymuter
- egymás után ezerszer -
Tudja minden agg-ember,
amilyen volt november:
Fekete lesz december!
Kedves, jó Télapó,
idén havat hoztál,
minden kisgyermeknek
örömet okoztál.
A lappföldi Mikulásnak nagy a feladata,
minden gyerkőcnek csomagot kell adnia.
Telve a zsákom, repül a szánom,
hópelyhek szegték piros palástom.
Tündérszemecskék, piciny kezecskék
puttonyomban a csodát keresték...
Honnan jöttél, Télapó?
Télországból, hol nagy a hó?
Van zsákodban minden jó?
Cukor, csoki, mogyoró?
És alma és dió?
Könyv és játék, nagy mackó?