Versek Mikulásra
Nappali fényt árasztott sztalingyertyák fénye,
bombázták a gyárat, és mi futottunk félve.
Közel volt a bunker, oda kellett szaladni,
tiltották, nem lehetett házakban maradni.
Azaz ajándékozó Apa
Myra város szent embere,
gyermeksereglet kedvence,
az édességosztó Noel Baba,
szeretett Mikulásunk valós alakja.
Ne haragudj levelemre,
hogy betűim keverednek,
írni nem oly rég tanultam,
ez nekem még egy nagy munka.
Kis csizmám olyan tiszta, mint a lelkem,
álmos voltam, ezért aludni mentem.
Álmomban a messzi északon jártam,
szorgos manók között Télapót vártam.
Ha kis csizmád szép, tiszta,
tedd gyorsan az ablakba,
Mikulás már itt suhan,
bújj gyorsan az ágyadba.
Itt jár már az év utolsó hava,
decembert írunk a naptárakban,
nagy szakállú nézi csomagolást,
"Mikulás ment a hátsó gangon át",
hogy megnézze szarvasát és szánját,
vajon minden útra készen áll már?
Szuszog a rénszarvas,
Nehéz a Mikulás,
Útjuk így izgalmas,
Lassul a gyorsulás.
Mikulás ruhája
püspöki viselet -
sok szegény családon
Szent Miklós segített.
Emlékeim messze szállnak,
bejárnak sok messzi évet,
s kalandoznak évek között
- hogy volt akkor, réges-régen.
Erdő szélen, vizes réten
cammogott a Mikulás,
nevetgélve vitte zsákját,
eltévedt, ez nem vitás.
Gyermeki szívem, mondd,
mire vágyhatna jobban, kedves Mikulás?
Mit hozzon a zsákod mélye?
Labdát, csili-vili kütyüt, cukorsüveget?
Ismét december van!
Újból a hideg reggel vár.
Nagykabát és sapka...
De kell kis csizma is.