Versek Mikulásra
Mikulás-bulira
Kinek e verset írom,
Annak nevét nem árulhatom.
Kinek szól e vers,
Annak szeme
Matekra nem mereszt.
Mese nem szól róla, nem hallhattad sem egytől sem mástól,
De az igazság bizony, mit mondom senki sem tudott, a Mikulás félt a kutyáktól.
Hogy s mint történt, nem tudom, oka harapás, ugatás, nyálas nyalás vagy más rettenet,
És hiába szerette a nyuszit, a rénszarvast, a rókát és az egeret,
Tűrte türelmesen a bogarat, a pókot nem taposta,
Átlépte a csótányt, tejéből kipöckölte a legyet,
A bátorsága elszállt bármely házőrző láttán, legyen az foxi, daxli, pitbull vagy keverek -
Nem szépíthetem tehát tovább: az ebektől rettegett.
Gyermek oson csendben,
télapót várja, semmi sem
rebben. Szája tátva,
nem érti, hogy lett tele
a csizmája? Nézte, leste...
Ma este suhan krampuszaival szánján,
Ibolyakék szemével házak ablakain benéz.
Néztem, néztem kedves arcát,
miről álmodozhat?
A gyerekek öröméért
nekik miket hozhat?
Mikulás napján,
december hatodikán
minden gyermek
szót fogad ám!
Elmondok egy titkot,
mi megtörtént velem,
hogy s miképp is volt,
figyelj, súgom neked.
Mikulás, Mikulás, gyere már,
minden gyermek reád vár.
Hív a fényes úrinegyed,
és az éhes nyomornegyed.
Major Imre (MajorimiTamagocsi)
2017 december 6. 07 óra 21 perc 47 másodperc - virgács
végül betakarózom és lassan felmelegszem
partra vetett halként a hullámokat számolom.
Hull a hó a jéghegyeken,
Rénszarvasszán fut sebesen
Felhők között, zord hegyeken,
Itt vagyok már, megérkeztem.
Agg-betyár Mikulás
Novembernek vége felé
- Miklós névnek napja elé -
beszéljük át: ki és mit tud
arról, aki föld s ég között
világteljén s egy éj alatt
körbejut.
Suszter apó élt a völgyben valamikor réges-régen,
Nagy tél tombolt arrafelé, egy árva fiú hozzá betért.
Kesztyű sem volt pici kezén, szőke fiú, kicsi, szerény,
Rossz cipőjén betért a hó, a zokni se volt neki való.