Versek Mikulásra
Este van már, késő este,
december 24-e.
Már senki sem járkál az utcán
az éjszaka közepette.
Kérek egy meggypiros Jaguárt,
Paradicsomszép Haciendát,
Soha le nem fogyó bankkártyát.
Elcsendesedett a házunk,
békésen szunnyad a szoba,
settenkedek az ablakhoz,
érkezhet az éji csoda.
Hull a hópehely, csengő csilingel,
megáll egy szánkó, nyílik az ajtó.
Itt van, nem vitás,
megjött már a Mikulás!
Mikulás! Végre eljöttél!
Már úgy vártalak téged!
És ajándékot is hoztál:
cukrot, kifestőt - színeset.
Havas szakállú télapó
Nehéz szánját húzza-vonja.
Teli zsákja dudorodik,
A sok játék nagyon nyomja.
Télapónak sok a dolga,
Sok kisgyerek nagyon várja,
Számba veszi sok csomagját,
Pápaszemén nézi a listát.
Én láttam a Télapót
nagyon öreg volt,
fehér szakállát simogatta,
hátán piros takaró,
kezében egy vastag bot,
s batyujába bedugott
minden jót.
Hó-hó-halihó,
havon fut majd a szánkó.
Szarvas szalad előtte,
a lábát ki ne törje.
Télapó, gyere már,
Szétdalolom a szám!
Hol késel, merre jársz,
Tán eltévedt a szán?
Kedves Mikulás!
Remélem, megkapod rövidke levelem,
Messzi Lappföldre érkezik idejében,
Télapóka, kérnék tőled egy ajándékot,
Nem kérek nagy dolgot tőled, Mikulás,
Csak egy icike-picike kívánságot,
Csokit sem kérek, sem édes cukrot,
Szeretetet hozzál, egy nagy adagot!
Hópehely hull le az égből
fehér kristály esővízből
lesz belőle takaró,
puha, meleg, csuda jó.
Érkezik télapó vérvörös subában,
sok-sok ajándék van a hátán a zsákban.
Megrázza szakállát, s ezer pehely árja
hull meleg takaróként a komor világra.
Télapó közeleg,
csillagos az égbolt,
ilyen hideg éjjel
jaj, de régen nem volt.
Nemsokára jön a Mikulás!
Lesz nagy hű-hó, pakolás.
De mi lesz, ha nem lesz hó,
hogy jön el a télapó?