Versek Mikulásra
Látom az arcod, ahogy
Beragyogja egy gyertya.
Te is vívod a harcod,
Mely véget ér csakis ma.
Valaki kopog... vajon ki lehet?
Hóesésben hozzánk vajh` ki jöhet?
Ki az, aki ilyenkor kopogtat,
s gyermekszíveket úgy megdobogtat?
Amikor a mikulás kap ajándékot
Nyeltük könnyeinket
Támadt egy ötletem katonás évemben,
Mikulásnak öltöztünk barátommal ketten.
Felépülő betegek voltunk egy kórházban,
beteg gyerekek a Mikulást várták bágyadtan.
Kisgyermekként cipőmet fényesre tisztítva,
Nagy gondoskodással tettem ki az ablakba.
A Mikulást vártam, s reménykedtem nagyon,
Néha-néha kinéztem, mi történik kint a fagyon.
Halihó, itt a tél,
Mindenütt csupa dér.
Faágon zúzmara,
Esik a hódara.
Kis cipődet
Hópelyhekkel meghintve,
Zúzmarával díszítve
Fenyőágra kötöttem,
Szeretettel töltöttem.
Havas tájon siklik a szán,
a csengő dallamára száll,
minden jó van a zsákjában,
gyerekek várják boldogan.
Mikor a jóból is megártott a sok(k)
A Mikulás már elvégezte dolgát,
Hát csináljunk az elefántból bolhát!
Éjszaka nagy huppanásra ébredtem,
mondhatom, rettentően megijedtem.
Ki is ugrottam az ágyból, s mint akit kergetnek,
uzsgyi, seperc alatt az ajtó mögött reszkettem.
Mikulás! Csudálatos látomás...
Mikulás, Mikulás,
Csudálatos
Látomás.
Rőt ruhája
Piros bodor,
Ősz szakálla
Fehér fodor,
Édes, puha...
Télapó, várom!
Rénszarvasszánon
idetaláljon!
Ezen a tájon
ne nagyon fájjon,
vállamra végre
hópihe szálljon!
Este van, este van,
ballag a Mikulás,
álmosan cipeli
kiürült puttonyát...