Mesék a természetről
Mesevers
Tó fenekén ül egy béka,
a hajnalt várja mélabúba`,
magányos a kicsi béka, de
Fénybarátja mindig hívja.
Hegylánc csúcsán ködfelhő ül,
eltakarja a napot,
a távoli horizontra
von egy fehér kalapot.
Volt valahol réges-régen
kerek erdő közepében
kicsiny kunyhó, otthont adó -
benne mosolygós nagyapó.
Palkó a kiserdőben
Vette észre meglepődve,
Hogy a domb oldalában
Vaskos ajtó egymagában.
A felette növő fa bizony
Jól bírja a tériszonyt...
Kint az erdőn, hegy tövében,
napfény csillan harmatszélen.
Szeleburdi kis pacsirta
éneke száll. Leng a hinta.
Gyönge kis madárka
ágról-ágra röppen,
nem találja kedvét
az erdő sűrűjében.
A csupasz nyírfa tetején
három vén varjú üldögél.
Három varjúmatuzsálem,
vénebbek, mint Jeruzsálem.
Decemberi téli felhő,
szürke, morcos kis tekergő,
az ég alján fénykabátot
vett szemügyre, s ahogy szállott,
belebújt a keze-lába
vörös színű, szép ruhába.
Hegy gyomrából, sziklafalból
annak is a legaljáról,
mint egy félénk csecsemő,
kis érként bújtam elő.
Régimódi kis mese
Már zöldell az erdő, sárga a rét,
kiskacsa verdes, vonzza az ég.
Nyílik a zsálya, kellem a bája,
csábosan lebben báli ruhája.
Őszapócska repülni tud
- mesélik az emberek -
szelek szárnyán vitorlázik,
közben jó nagyot nevet.
Szélúrficska fodrot ráncol
szép Tótündér szoknyáján,
hullámokat felkorbácsol,
amíg ropja a táncát.
Elmesélek egy történetet egy réges-régi korból,
Hallgasd, és meríts hát egy kupával a borból...