Mikulás mesék
A Mikulás szánját
rénszarvasok húzták,
vidám csengettyűhang
kísérte az útján.
Érkezik Mikulás ezüstszánon
zöld füstcsikót húz maga után,
amott fent én már azt meg se látom,
de megérezte az én kutyám,
Mi a manó, hé, miért csaholsz ma?
jó lenne, ha mindjárt válaszolna.
Az ezer tó országában
Ezüst havas, fenyves tájban
Két rénszarvas találkozik
S a másikon csodálkozik.
Messzi-messzi északon,
hófödte szép tájakon
ragyognak a csillagok,
nagy éppen az izgalom.
Megkezdődött a munka a varázshegyi házban,
nagyon sok a kívánság, és mindjárt mikulás van.
Sok kis manó sürög-forog, pakol és csomagol.
A műhelyben nagy a zaj, kicsi vonat zakatol.
Varázshegyi barlang-lakban
élt egy kicsi krampuszgyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.
Figyeljetek csak, gyerekek,
mit mesélek én most nektek.
Tegnap zuhogó esőben,
télapó jött velem szemben.
Túl az Üveghegyen,
varázserdő mélyén
éldegélt egy hómanó
gyökérlakban, békén.
Tündér szállt a szempillámra, s álmomban
az Északi-sarkon járva láthattam:
kilenc horkantó, meseszép tünemény,
rúgkapáló fantáziaszülemény.
Megérkezett Mikulás, a nagy mesemondó
subáján sok hó pihe, kezében csillagszóró.
Vállán bűvös puttonya, benne piros alma,
manók számos serege, mesék birodalma.