Karácsonyi mesék
Felizzik a gyertya lángja,
november is adventet várja,
karácsony hava közeleg,
fagyosak az éjjelek.
Túl a völgyön, túl a hegyen,
Hol a kék rózsa is terem,
Jeti Peti barlangjában
Ül a méla magányában.
Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
A kis péklegény és a karácsony
Egyszer volt, hol nem volt,
mesém egy kis péklegényről szól,
aki az év minden napján sütött a kemencében,
kenyér, pogácsa, hogy így járjon a falusi emberek jókedvében.
Egy királyi karácsony Gödöllőn
Mély nyomott hagytak a lópaták a hóban.
Fázó madarak csipogják el a titkot:
"Karácsonyra készül a kastély! Sok jó van!"
Vadászatot jelez néhány vércsepp itt-ott.
Ékes-fényes nagy boltokban
üvegajtó tárva, nyitva.
Betódul a sok-sok ember,
ajándéknak mit vehetne?
Hideg a tél, sikolt a szél,
Vastag hó lepi a tájat,
Csillagtalan, felhős az éj,
Örömtelenek a házak.
Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
Egyszer Nagyapó úgy gondolta
fácskát ültet,
szép szavával ápolgatta,
mely örömébe telt mindkettőjüknek.
Történt Krisztus után kétezer-ötszázban,
egy távoli bolygón Mikulásra vártam.
Nagy, fúziós szánja teret hajlította.
Ismert planétákat végigjárta sorban.
Egy kicsinyke fenyőfácska
szomorkodik egymagában,
ágas-bogas, kajla, csempe,
bizony, nem kell senkinek se.
Szenteste volt, ragyogó,
Óriás pelyhekkel hullott a hó,
Földre szállott egy kis Angyal,
Kit megbízott az ég egy feladattal,
Apró kosár volt kezében,
Felhőből font, fehér színre
Küldetése nem más volt,
Mint kosarába tegyen valami jót...
(Aprófalvi mese) VI.
Aprófalvi ablakokban
Kigyúlnak a fények,
Sok kis gyermek szépen csengő
Hangján zeng az ének.
Útnak indul Hólabdácska,
Szárnyas, fehér malaclányka.
A Nagy Virágegyetemen
Nincs most senki gyereke sem.
Karácsonynak éjszakáján
Csillagfény jár mesék táján.
Fel is készül Hómalacka
Karácsonyi nagy kalandra.
Jézuskának nagy a gondja,
nem csúszik a csodás szánja.
Csillogó hó nem takarja
előtte a hosszú utat
Karácsony éjjel van, sár, faarcú bábok,
gyufát árulok és meleg álmot.
Fél papucsom még tegnap árokba esett,
otthonom nincs, anyámmal elveszett.