Vicces mesék
Akiről most szólok, az biz Rocky bácsi,
ki borotvát még nem látott, nem ismeri;
mindig szőrös, bozontos tetőtől talpig,
de ő bizony nem akar szőrétől megválni.
Nagy híre volt a bölcsnek,
Sok király kedvencének.
Minden kérdésre tréfásan felelt,
Mátyás királynál vendégeskedett.
Valamikor réges-régen történtek ezek,
Ezzel a mese leírásával kivételt teszek,
Merthogy ilyeneket én nem szoktam írni,
De semmi gond nincs, majd csak ki lehet bírni,
Ennek a történetnek a főhőse egy őz,
Aki minden szituációban mindig csak győz,
Ebben a helyzetben is győzött,
Nem töprenkedett tovább, inkább főzött...
Egy nem ballada a Poet-óvó hőstől
Messzi tájról érkeztem lábam megvetni,
még nem ismeritek nevem s annak honát,
de egyszer még az enyém fogja vezetni
a legnépszerűbb szerzők dicső névsorát.
Nem régen volt, ám megesett,
nagy sztori lett, cifra eset.
Valahol a sivatagban,
megérkezett holtfáradtan.
Háromlábú kis tehén
elment óvodába,
négylábú nagy tesója
belökte a sárba.
Egyszer régen, nagyon régen,
meseország közepén
élt ott már egy nagy elefánt,
két ormány volt a fején.
Mi minden történt életemben, nem gondolnátok, ó, skacok!
Ja, amúgy én egy piros-fehér kockás abrosz vagyok.
Egy kisvendéglőben születtem, ez volt mindig az otthonom,
és ezt sokféle szerzettel kellett megosztanom.
Erdő mélyén, folyó partján,
ahol mindig szép a nyár,
hogy a népség felviduljon,
alakult egy tréfagyár.
Jött a Nyuszi, viccet hozott:
jutalmul egy répa jár.
Sárkányország kapujába` botlottam egy sárkánylányba.
Féltem, közvetlen lesz velem, és elnyeli egész valóm,
ám a sárkány rám se nézett, mozdulatlan heverészett.
Talán jóltáplált, és ezért nem érdekli potya ebéd -
tűnődtem, s nem sopánkodtam, lábujjhegyen elosontam.
Ha én lovag lennék, királyoknál laknék,
Elmennék a lovagi tornára,
Kerek asztalnál ülnék,
s lovagokkal henyélnék.
Régi a történet, s hogy igaz-e?
Azért a fejemet rá nem teszem.
Mindegy, már elmondom, a legenda...
Vérvörös az ég,
Owen újra visszatért.
Érzik már az emberek,
hűvös szellő közeleg.