Vicces mesék
Boris Vian: Tajtékos napok c. regénye egyik ötlete alapján
Kígyó röhög a csapban,
és almát lopkod a tálból.
Nagyanyám elmúlt hatvan,
és folyton engem vádol...
Liba bánat
Lúdanyónak szép leánya,
készül már az esti bálba.
Ámde szombat délutánra
megfájdult a leány lába.
Mese a kőhajító gépről
Bergengócia királya gondolt egy merészet,
Le kéne cserélni az összes kőhajító gépet!
Felzúdul a pórnép, micsoda merészség?
Jól szuperál még a nemrég vett nehéz gép!
Egyszer volt, hol nem volt,
Talán igaz sem volt,
Hogy volt egy apuka
És volt egy anyuka.
Szeretett népmeséink oly kedves, örök bája,
jó szegénylegényeknek az üres tarisznyája.
A csúf boszorkáknak hájjal kenegetett mája,
királylány s lovagok égbe könyörgő imája.
Akiről most szólok, az biz Rocky bácsi,
ki borotvát még nem látott, nem ismeri;
mindig szőrös, bozontos tetőtől talpig,
de ő bizony nem akar szőrétől megválni.
Nagy híre volt a bölcsnek,
Sok király kedvencének.
Minden kérdésre tréfásan felelt,
Mátyás királynál vendégeskedett.
Valamikor réges-régen történtek ezek,
Ezzel a mese leírásával kivételt teszek,
Merthogy ilyeneket én nem szoktam írni,
De semmi gond nincs, majd csak ki lehet bírni,
Ennek a történetnek a főhőse egy őz,
Aki minden szituációban mindig csak győz,
Ebben a helyzetben is győzött,
Nem töprenkedett tovább, inkább főzött...
Egy nem ballada a Poet-óvó hőstől
Messzi tájról érkeztem lábam megvetni,
még nem ismeritek nevem s annak honát,
de egyszer még az enyém fogja vezetni
a legnépszerűbb szerzők dicső névsorát.
Nem régen volt, ám megesett,
nagy sztori lett, cifra eset.
Valahol a sivatagban,
megérkezett holtfáradtan.
Háromlábú kis tehén
elment óvodába,
négylábú nagy tesója
belökte a sárba.
Egyszer régen, nagyon régen,
meseország közepén
élt ott már egy nagy elefánt,
két ormány volt a fején.
Mi minden történt életemben, nem gondolnátok, ó, skacok!
Ja, amúgy én egy piros-fehér kockás abrosz vagyok.
Egy kisvendéglőben születtem, ez volt mindig az otthonom,
és ezt sokféle szerzettel kellett megosztanom.
Erdő mélyén, folyó partján,
ahol mindig szép a nyár,
hogy a népség felviduljon,
alakult egy tréfagyár.
Jött a Nyuszi, viccet hozott:
jutalmul egy répa jár.
Sárkányország kapujába` botlottam egy sárkánylányba.
Féltem, közvetlen lesz velem, és elnyeli egész valóm,
ám a sárkány rám se nézett, mozdulatlan heverészett.
Talán jóltáplált, és ezért nem érdekli potya ebéd -
tűnődtem, s nem sopánkodtam, lábujjhegyen elosontam.