Mesék az életről
Ő járt erre, Adrián,
kapitány az Adrián,
Tépelődve hallgatott,
míg az utcán ballagott.
Lebeg a hajnal,
elül a pára,
cseppekben harmat
hull a világra.
A régi mesék elavultak,
a sárkányok is maszkot húznak,
s amíg közöttünk dúl a járvány,
nem lehet tudni, ki a sárkány.
Csoda szép mesét hallottam
és az álom elnyomott.
Persze, folytattam álmomban,
figyelmem el nem fogyott.
Színes kutyavásár (groteszk tanmese)
avagy a hanyatló világ jelei 2.
Egyszer volt csak Budán a kutyavásár,
szól régi mondás, de most is mondják,
ám ez a szólás régen nem is igaz már,
hogy többé nem kell már az olyan más,
mert mostanában vagy talán korábban
mégis tartottak újat, mást szabadjában.
Hamupipőkék ülnek vagy állnak
szalag mellett tizenkét órában.
Csendben, munkában csak a kéz járhat,
szabadon csak a gondolatok szállnak.
Igen szorgos, eszem adta,
nincs éjjele, nincsen napja,
minden percét arra adja,
élteteket kovácsolja.
Kerek erdő közepén, hol senki nem jár,
Mostanság legendáról mesélnek már.
Medve koma ennek a nagy narrátora,
El is mondja, ha nem korog a gyomra.
Az önsajnálat
mágikus lápja
oly csábító.
Kacéran hívogat:
gyere, ember, csak
egy percre ülj
ide. Hiszen olyan
sok sebet s...
Egy kis fa áll a magas dobon.
Körülötte sok-sok másik.
Nagyobbak, közepesek, de ő a legkisebb.
Mikor növök már meg, hogy lássam az erdőt?
Éhes lett a cirmos macska,
nagy volt neki bendőhasa.
Egész nap pizzát emésztett,
ma kihagyta az ebédet.
Nagyon régen történt a messzi galaxisban,
Élt a nagy varázsló egy hatalmas piramisban.
Nem volt semmi dolga, néha nekirugaszkodott,
ha kedve úgy tartotta, bolygóról bolygóra utazott.
Eső, sír az ég,
az erdők s folyók világa szilánkokban ég.
Létezik egy kis szív az erdő mélyén,
sarokba szorítva egy szakadék szélén.
Padláson talált kincs a szánkó,
régi, de tán még használható,
jól csúszik a talpa, ha végre itt a havazás,
lefelé a domboldalon önfeledt szánkózás,
a nagy száguldásban elkésett fékezés,
ijedt visítás, hóemberrel ütközés,
a néma fájdalomban porzik a hó,
a pálya ledermed, reccsen a szánkó...